Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-408
•Wte. országos ülés november 15-én, szombaton. 1.81IÜ. g^l nr sem volt feljogosítva arra, hogy a tiszai érdekeltség nevében beszéljen, hanem csak a maga nevében beszélhetett. Én a magam részéről ve szélyesnek tartanám, ha tovább késnék a vízjogi törvény átdolgozása, veszélyesnek tartanám, ha hatalomban túlterjeszkednék a „Tiszavölgyi társulat". És ha már e kérdésnél vagyok, concret eseteket kívánok felhozni arra nézve, hogy miért tartom én főképen szükségesnek, hogy a vízjogi törvény átdolgoztassék és hogy az úgynevezett tiszai törvény cassáltassék. (Halljuk!) Két momentum vau, a mely nem annyira & szakembereknek, mint inkább az érdekeltségnek a körébe tartozik. Az egyik az árvédelem, a másik pedig az ártér fejlesztése. A mi az árvédelmet illeti, erre nézve a vízjogi törvény oly hézagokat hagyott fenn és oly bizonytalan helyzetet teremtett, a melyet kellő előrelátással veszély nélkül nem tarthatunk fenn egy perezig sem és még a tavaszi hónapokba sem mehetünk bele a nélkül, hogy ezek, habár miuisteri rendeletekkel pótoltatnának. Az 1888-i árviz alkalmával ugyanis mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk, hogy ha kijött a magas partokon a viz és a mint már előbb bátor voltam felemlíteni, elöntött 700.000 holdat — mert gátszakadás í 888-ban nem történt, a magas partokon jött ki a viz — ha oda fordultunk az illető társulathoz, ezt mondta: Én csak arra vagyok hivatva, hogy az ártért az általam épített gátak nyújtotta védelem által mentsem meg az áradástól : ott, a hol kijött a viz, az már magas terrénum, az nem az én vonalamba esik; igaz, hogy az én árteremet önti el, de én ott a véd munkálatok megtételére nem vagyuk kötelezve. Tehát abból a feltevésből indultak ki a társulatok 1888-ban, hogy ők teljesen megfeleltek kötelességüknek, ba azt a gátvonalat, melyet ők építettek, megőrizték és megvédelmezték; pedig ott volt a tőszomszédságban alig 100 lépésnyire egy magas terrénum, melyen a kiszakadt árviz áttört, de a társulatok azt mondták, hogy ez nem az ő vonalukba esik és igy nem tartoznak azt megvédelmezni. Ez csak egyik része azon fogyatkozásnak, a mely a vízjogi törvénynél az árvédelmet illetőleg constatálható. De van egy másik is. A törvényhozó urak, kik codifkálták, vagy helyesebben szólva az olaszból lefordították a vízjogi törvényt, azon boldog feltevésből indultak ki, hogy a Tiszavölgy többé nem fog elöntetni és legkevésbé sem intézkedtek a törvényben arról, hogy a folyamokból kirontott árvízzel mi történjék és ennélfogva, ez ép ugy abban az elbánásban részesül, mintha belviz vagy csapadékvíz volna és alkalmaztatik a vizek természetes lefolyását tárgyazó szakasz. A helyett, hogy igyeKÉPVBL NAPLÓ. 1887 — 92. XIX. KÖTET"" keztek volna localisálni a veszélyt és kárt, min den létező akadályt elhárítottak a kirontott viz elöl, ugy, hogy a mennyi tért csak elboríthat, áraszszon el. Arra nézve tehát leggyorsabban intézkedni kell, hogy a kiszakadt viz más elbánásban részesüljön, mint a minőben részesül a talaj és csapadékvíz, melyre nézve a törvény azt mondja, hogy annak természetes lefolyását meggátolni nem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Es itt bátor vagyok felemlítenni azt, hogy a vizek localisálása szempontjából elérkezettnek látom az időt arra, hogy az egyes társulatok utasíttassanak, miszerint bizonyos magadatoknak gátakkal való összekötése és más keresztiQÍívek építése által már eleve az árvizeket megelőzzék és gondoskodjanak arról, hogy kiszakadás eseíében az áradás localisáltassék és ekként a kár minimumokra leszállittassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Az árvédelemnél nagy baj az, hogy ott rendcsen három főintéző áll egymással szemben. Ott van egyrészről a törvényhatóság, másrészről a társulat és harmadik részről a ministerium által rendszerint kiküldetni szokott, de a helyi viszonyokkal egyáltalán nem ismerős kormánybiztos. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek competentiája sehol sínesen megállapítva, felelősségük absolute semmi. Az egyik utasítást ad a helyszínén, hogy K. N. nagy úrnak a földjét minden áron meg kell védelmezni és igy történik azután, hogy a belgátak átvágatnak a kitört viz előtt; a másik intéző egy másik nagy urnak a földjét akarja megmenteni, a mi csak a közbeeső belgátak magasabbra emelése által történhetik, ugy, hugy, t. ház, az alispán emelteti a gátakat, a kormánybiztos vágatja azokat, a társulat pedig ott, a hol a magaslatok vannak, semmit sem csinál. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) P]zeket is rendezni kell, mert a nélkül bármily jó gátakat fogunk építtetni, bármily helyes irányban és íechnieai elvek szerint fogjuk elhelyezni, az ár ellen való védekezésünk mindig fogyatékos és hitvány lesz. Már pedig tudjuk, hogy a legjobb gátak sem állják ki a sarat helyes védelem nélkül, különösen, ha 80— 90 napig tart az áradás. A közerő kirendelése semmikép sincs szabályozva. Megtörténik, hogy egyes községek 3 — 4 társulattól kapnak megkeresést, hogy felelősség terhe alatt 24 óra alatt annyi és ennyi fuvart és gyalog napszámost állítsanak ki, mert különben ez és ez a baj történik. A másik 24 óra alatt j"m a társulati igazgatótól vagy elnöktol a megkeresés, hogy az 1884 : XIV. t.-cz. szakaszai értelmében elvárom, hogy ekkor és ekkor, ezen és ezen a ponton ennyi gyalog ember és 41