Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-408
3| g IflS. országos Még november 15-én, szombaton. 1890. gyakran előfordult gátszakadások statistikájával foglalkoztam, de Olasz- és Oroszországban végrehajtott szabályozási munkálatok statistikájával is megismerkedtem s figyelmem tárgyává tettem, hogy mily időszakokban történtek ott gátszakadások. Így például mig Magyarországon rövid 30 év alatt Í13 gátszakadás fordult elő s igy minden esztendőre 37a jut. Ezzel szemben Oroszországban a Visztulánál 500 év alatt 74 gátszakadás fordult elő s igy minden 10 évre egy s a Pónál 796 évre 423 s igy minden 5 évre esik egj gátszakadás. Tehát az árvizek egyre fokozódó emelkedését nem lehet csupán a természet rendkívüli mozgásának, meteorológiai tüneményeknek s a rendkívüli légköri csapadékok következményeinek tulajdonítani, hanem íőkép azon sajnos körülménynek, hogy az ármentesítés és szabályozás kivitele már alapjában el lett tévesztve. És itt igen sajnálom, hogy épen az előttem szólotta a tudományt annyira kicsinyelték. Mert az a tudomány, melyet a pliylloxera kiirtásánál feleslegesnek hirdettek, nagyon nagy szolgálatára lehetett volna az alföldnek, ha ott a szabályozási munkáknál annak idején kellőkép érvényesül. Mikor a szabályozás nagy munkáját megkezdtük, két terv állt előttünk. Az egyiket az ország egyik legjelesebb mérnöke, Vásárhelyi Pál, terjesztette elő, a másikat Paleocapa. És mi történt? A két tervet oly szerencsétlenül házasították össze, hogy mindegyikből az fogadtatott el, a mi a Tisza természeti viszonyainak egyáltalában nem felel meg. Vásárhelyi tervéből kivették az átmetszések alkalmazását s ezeket a lehető legnagyobb mértékben a feísővidéken alkalmazták; elfogadták továbbá a töltéseknek a partokhoz közel való elhelyezését. Paleocapa tervében azt helyeselték, mely szerint minél nagyobb területek ármentesítését czélozta, a gátaknak szabálytalan alakban való vonalozását és ebből oly mixtum compositum állott elő, melynek levét a mai napig is folyton iszsza a magyarlakta alföld. Altalánossá kezdett válni az a vélemény és felfogás, a mely még ma is igen sok tekintetben tartja magát, hogy az egész szabályozás kérdése nem egyéb, mint gödörásás és gátépítés. Csakhogy ez oly szeren esetlenül lett alkalmazva, hogy gödröt ástak ott, hol nem kellett volna és nem építettek gátot oda, hol kellett volna. T. ház! Még az 1888-iki nagy eatastropha alkalmával is, mikor daczára annak, hogy egy gátszakadás sem történt, mégis a felduzzasztott vizek által a magaslatokon több, mint 700.000 holdat borítottak a Tisza hullámai, megelégedett a közvélemény a ministerium azon kijelentésével, hogy meg fog szűnni a veszély, mert másfél méterrel magasabbra fogjuk emelni a Tisza partján a gátat. Egész szabályozási systhemánk mai napig abból áll, hogy: „sekély meder és magas töltés". Ha azután a víz nem bir elfolyni és kibuggyan a gátak közül, előállanak a felügyelő mérnökök mentő eszméjökkel, mely szerint nagyobb szelvény kell; tehát emeljük feb a gátakat ennyi meg ennyi centiméterrel vagy méterrel és készen vannak a megmentés nagy eszméjével. Én ennélfogva csak örömmel üdvözölhetem a mélyen t. minister urnak azon kijelentését, hogy az ármentesítés! és vízszabályozási kérdéseknek tanulmányozásátkomolyan munkásságának körébe vonta.^ Örömmel hallottam, hogy szándéka van oly javaslatot és műszaki tervet dolgoztatni ki és terjeszteni a ház elé, a mely hivatva lesz a Tisza szabályozását biztosítani, továbbfejleszteni és az administrationalis és pénzügyi kérdést megoldani. De habár ezen kijelentése némi tekintetben meg is nyugtat engem, azonban ez által, mint épen a magyarlakta alföldnek egyik képviselőjét, nem érzem magam felöldozottnak azon kötelesség alól, hogy rámutassak azon tévedésekre, azon mulasztásokra és sok nemű visszaélésekre, melyek — tekintet nélkül a kilátásba helyezett nagyobb szabású terveknek mikénti elkészítésére és eontemplálására — a legsürgősebben orvoslandók és megszüntetendők. Ennélfogva engedje meg a mélyen t. minister ur, hogy ez alkalommal hozzam szóba ezeket; teszem ezt másrészről azért is, mivel azt tapasztaltam, hogy az ármentesítés és vizszabályozás nagy kérdéseivel rendszerint akkor szoktunk itt e házban foglalkozni és a minister urak is csak akkor foglalkoznak vele, mikor az egész ország egy jajkiáltással segélyért fordul hozzánk. (Igás! Ugyvan! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezzel a kérdéssel most kell egy kissé behatóbban foglalkoznunk, mikor a viz és elemek hatalma egy kis időre fegyverszünetet adott. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) A nélkül tehát, hogy untatni akarnám a t. házat, kénytelen vagyok mégis elmondani a Tisza esési és folyási viszonyaira vonatkozó oly tapasztalati tényeket, melyek a megfigyelő laicus szeme előtt is feltétlenül visszatetszőleg domborodnak ki szabályozási működésünk körében. (Halljuk! Halljuk!) , T. ház! Tudjnk azt, vagy ha nem tudnók, ha kezünkbe veszünk egy, például táborkari térképet, meg fogunk győződni, hogy azon 145 négyszögkilométernyi vízgyűjtő terület, a melyről a Tisza és mellékfolyói táplálkoznak, 60 %-a vizáthatlan talajjal van bevonva és meg fogunk győződni, hogy ezen vizáthatlan talajon 100 és
