Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

408, országos ülés november 15-én, szombaton. 1890. *J J 7 kormány azt akarja, hogy fokozza az oltványokkal való reeonstructiót, a másik kezébe vegye a védekezést a szénkénegezéssel, mert ha ezt nem teszi, be fog állani az, hogy sem itt, sem ott elegendő yesszők nem lesznek találhatók s azok, a kik szőlőiket már oltott veszszőkkel beültették, ki lesznek téve annak a hasztalan munkának, hogy nagy fáradtsággal, nagy költséggel elvégezték a telepítés munkáját, de a vesszők minden oldalról elháríthatatlanul tolvajoknak fog esni áldozatul. A másik pedig, a mit a kormánynak figyelmébe ajánlok, hogy óvakodjék elfogadni princípiumul azt, hogy Magyarország bortermelését a homokra kell helyezni. Ha a t, kormány ezt elfogadja s tevékenységének körét, ha nem is egészen, de legalább részben, erre helyezi, akkor a hegyvidéki bortermelésnek vége van; akkor ugy a tevékenység, mint pénz csak a homokot fogja felkeresni, daczára annak, hogy ezekért a földekért, melyek eddig 50 — 60 forintjával kináltattak holdankint, most már 300 — 400 forintot kérnek. Tehát ne lépjen ezen térre. Magyarország közgazdasági érdeke, közgazdaságának története utalja a kormányt arra, hogy a hegyvidéki bortermelést megmentse s az legyen első kötelessége és ne riassza vissza az útjában álló s felmerülő nehézség s a hegyvidéki szőlős gazdák az emberi tudományt híva segélyül, mely eripuit eoelo fűimen, összes tevékenységökkel, megmentve lesznek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kik utaztak már Hollandia tengermenti vidékein, láthatták, hogy Hollandia milyen erővel. tevékenységgel s mily áldozattal menti meg a tenger áradata ellenében némely tengerparti városait. Bámulandó az emberi erő, mely még kezét emeli a tenger megfékezésére is. Nem azt mondották ott a népnek, hogy hagyjátok itt a helyet a tengernek s menjetek oly helyekre, a melyeken a tenger nem háborgat benneteket, hanem oda állott az állam a maga tevékenységével, pénzével s erejével és megmentette a tengerparti területet a civilisatiónak és az emberi tevékenységnek dicsőségére. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De nem kell. t. ház, messze mennünk, ott van a Tisza elleni védekezés. Evvel szemben nem mondják azt, hogy hagyjátok azt a vidéket a Tisza hullámai szeszélyének kitéve és hurczolkodjatok onnan tovább, más helyre, például a Deliblat békés homokjaira. Nem, ezt nem mondják, hanem mihelyt az áradat merészebben emeli fel fejét, annál erőteljesebben emelik fel az állam g a társulatok is karjaikat és tevékenységöket, hogy leküzdjék és a civilisatio hatalmát az ele mek felett biztosítsák és diadalra emeljék. Ezeket voltam bátor elmondani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn a vitának ily előhaladott stádiumában a mindnyájunkat egyformán megillető szólásszabadsággal élek, mindenekelőtt kijelentem a t. ház megnyugtatására, hogy én a phylloxera kérdésével nem szándékozom tovább foglalkozni (Helyeslés a szélső baloldalon) és a hegyekről leszállok a nagy alföld rónájára, azon vidékre, a mely hasonlólag egy igen nagy elemi csapással kell, hogy küzdjön; leszállok azon vidékre, a mely a magyarnak úgyszólván bölcsőjét képezi s mely állandóan ki van téve azon veszélynek, hogy a Tisza árja megsemmisíti. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalok különösen azért, t. ház és erre kikérem t. képviselőtársaimnak becses figyelmét és türelmét, mert azt hiszem, hogy mindnyájan meg vannak arról győződve, hogy a Tisza-szabályozás s általában az ármentesítés kérdése, oly nagyfontosságú kérdés, a melynek megoldása ugy a földmívelésügyi ministernek, mint az egész törvényhozásnak a legeminensebh feladata s kötelessége, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezelőtt 50 évvel, midőn az ármentesítés és a vizszabályozás kérdésének megoldása megkezdetett és szabályosabb mederbe tereltetett, az egész ország s az egész Tisza-völgy a legnagyobb lelkesedéssel karolta fel ezen igazán nagyfontosságú közgazdasági kérdést s annak megvalósítására nagy áldozatok árán is vállalkozott és ma ha a Tisza völgyén végig utazunk, sajnosán kell tapasztalnunk, hogy annak minden zugában a legnagyobb indolentiával, a legnagyobb egykedvűséggel találkozunk és sok helyen egészen az elkeseredettségig van fokozva azon ellenszenv, a mely a szabályozás és az ármentesítési ügyek iránt az érdekeltségnél meghonosodott. Mi ennek az oka, t. ház ? (Halljuk! Halljuk !) Az, hogy az érdekeltség arról győződött meg, hogy a szabályozás, mely óriási összegekbe került, nem felelt meg azon várakozásoknak melyek hozzáfüződtek, sőt tökéletlenségüket úgyszólván aleglaicusabb szem előtt a maguk meztelenségében feltüntették. E körülmény okozza, hogy a szabályozás ügye iránt a közérdeklődés épen azok részéről hiányzik, a kiknek existentiäját hivatva volna megmenteni. Hogy tehát e nagyfontosságú nemzetgazdasági kérdés azzal az érdeklődéssel karoltassék fel a jövőben, a mely megilleti, szükséges, hogy az eddigi rendszert elhagyva, uj és a természeti viszonyoknak megfelelő módon való szabályozási munkálatokat létesítsünk, contempláljunk. Én nemcsak a Tisza és mellékfolyóinál igen