Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-408
316 408. országos ülés november 15-én, szombaton. 1890. ménesi bor, majd segít rajta a tudomány? Ezt a szűkkeblű felfogást nem fogadhatom el, fIIelyeslés a szélső baloldalon) ez nem felel meg Magyarország közgazdasági érdekének, (ügy van! a szélső baloldalon.) Csak most tétetett beható megfontolás tárgyává itt e házban a telepítés kérdése is, melyet szintén össze lehet kötni a szóban forgó kérdéssel. Kezemhez került egy füzet, melynek szerzője az épen most említett Deliblatnak több mint 50 000 holdnyi homokbuezkáit ajánlja beültetni szőlővel és egyéb megfelelő culturával és sürgeti, hogy az állam szedje össze a vidék népségét, telepítse azt oda, építsen házat, templomot, iskolát és alapítson községeket. Én ezzel szemben azt mondom a t. kormánynak, hogy ne fogadja meg e tanácsot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem kell építenie f.em házat, sem iskolát, sem templomot, hanem menjen az Ermellékre; menjen Eger vidékére és más vidékekre, talál ott elég teendőt Ott vannak a községek, igaz, hogy kivándorlásra készen, de ha telepíteni akarunk, tartsuk meg előbb azt, a mi van és azt az erőt, tevékenységet, pénzt és észt, a mit a kormány a Deliblat betelepítésére akar fordítani, fordítsa ezen községek fentartására és megmentésére ; (Helyeslés a szélső baloldalon) fordítsa ezen községek szőlőinek reorganisatiójára. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) A kormány ezzel meg fog szabadulni egy nagy munkától. Tgaz, hogy nem fogja mutathatni a világnak, hogy mikép reorganisálta Deliblat homokbuezkáit tokaji, ruszti és ménesi szőlővé; de higyje meg, hogy a magyar közgazdaság többet nyer ezen az utón, mint amazon. (Helyeslés a seélső baloldalon.) En tehát a t. kormánynak egyet kívánok figyelmébe ajánlani. Ha a kormány most a tevékenység útjára lép, óvakodjék az egyoldalúságtól. Szomorú tapasztalataink vannak már a phylloxera elleni védekezésnél az egyoldalúság miatt. Midőn a védekezés legelső ideje beállott, nagy harcz indult meg a szénkénegezés ellen az anti szénkénegezők részéről. És mi lett az eredmény? Lett az oly városnak is szomorú elpusztulása, mint Eger. Ennek a következménye az volt, hogy az illető gazdák, a kik különben nem igen várták volna a légből a sült galambot, ezek láttára nemcsak hogy bizalmatlanokká, de még elkeseredettekké is váltak, a miatt, hogy elpusztulásuk mellett még pénzüket is kidobálják felesleges dolgokra. Es itt meg kell említenem, hogy Herman Ottó t. barátom tegnap azt hangoztatta, hogy a magyar ember mindent az államtól vár és hogy volt idő, midőn az állam a szénkéneget ingyen kínálta az embereknek. Igaz, volt idő, mikor a kormány ezt tette. De bár ne lett volna; akkor Egernek szőlőhegyei, ha nem is mind, de részben ma is állanának. Herman Ottó i barátom emlékezni fog reá, gondolom a 80-as években meglátogatta Eger szőlőhegyeit és még akkor örömmel constatáltuk, hogy a vésznek nyoma sincs, viruló szőlőink teljes erőben, szép sikerrel néznek a jövő elé. Reá egy pár évre Eger mellett a Bükk hegység által határolt Felső-Tárkány községnek szőlőit legnagyobb részben a phylloxera elpusztította. A kormánynak ez rögtön bejelentetvén, a kormánybiztosok megjelentek, megvizsgálták a helyet és azt ajánlották, hogy ad a kormány szénkéneget ingyen, ha a gazdák szénkénegezni kívánják szőlőiket. Erre mi azt mondtuk, hogy igen s hogy a község kérje a szénkénegezést, Kérte is, meg is jött a szénkéneg. De az akkori szénkénegezők vagy nem tudták, vagy nem akarták tudni azt, hogy a szőlőknek azon stádiumában, midőn már a tőke hajszál-gyökereit elvesztette, vagyis midőn már a szőlő gyér hajtásokat hoz, a szénkénegezés már ritkán használ; mert az ily szőlő, meg lévén az őt tápláló hajszál gyökereitől fosztva, elpusztulása meg nem akadályozható. Elfelejtették nekünk megmondani a tudósok és mi lett ennek a-következménye ? Körülbelül 100 holdat szénkénegeztek. í 882-ben, tehát midőn Magyarországon a phylloxera vész constatalása és az az elleni védekezés a legelső stádiumban állott; azonban a szénkénegezés daczára is a szőlők teljesen elpusztultak, a szőlőkből nem fakadt ki semmi. Nagyon természetesen, mert ha nem szénkénegezték volna is, akkor sem fakadt volna már. Mi lett ennek következménye? Az, hogy a nép ezt látván, mindenfelé azt mondta, hogy hiszen a szénkénegezés csak bolondítás a magyar embernek. Ha eszembe jut, nem tudom, haragudjam-e vagy nevessek, midőn Tárkányon a tompavégíí szénkénegező gépeket alkalmazták, melynek 20 eentiméternyire kellett volna a földbe bemenni, de alig ment be három ujnyira. S a szénkéneg legnagyobb részben a föld területén csurog széjjel. Nagyon természetes tehát, hogy ennek eredménye sem lehetett. Ez az ajándékozott szénkénegezés a mi vidékünkön a szénkénegezés hitelét annyira tönkretette, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel is, csak harmad évre voltunk képesek rábeszélni az embereket a további kísérletekre. Ennek eredménye az lett, hogy a kik használták a szénkéneget, áldják is azt; a többiek bizony nem áldhatják, mert elkéstek vele s szőlőik azóta mind elpusztultak. Arra kérem tehát a t. kormányt, hogy egyoldalúi ag ne induljon el a védekezésben; ne helyezze a védekezést egyedül az oltványokra, minek pártolói ismét felül kerekedtek. Ha a
