Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-408
310 408. országos ülés november 15-én, szombaton. 1890. Franczia ország egész mezőgazdasági administratiój*ának szervezete úgy van berendezve, hogy az idegenek általa félrevezettessenek, azt talán még íem fogja elhihetni, hogy a francziák 100 és 100 milliót fognak beruházta azon czélból, hogy minket az 8 vesszőikkel lefőzzenek. No hát, t. ház. Herman Ottó képviselő ur az én nézetem szerint úgy járt, mint a nagy tudósok nem egyszer járnak s a mint egyszer Newton Izsák is járt. midőn belemélyedvén kutatásaiba, látogatók által alig volt megközelíthető. Egyszer egy barátja ment hozzá, a kinek azt mondták, hogy most talán kevesebb ideig kell a nagy tudósra várakoznia, mert ebédje fel van tálalva s mindjárt jönni fog. Newton azonban annyira bele volt mélyedve tanulmányába, hogy sokáig nem jött, mire az idegen megunta a várakozást s megette a tudós ebédjét. A mint ezzel készen volt, belép Newton és azt mondta: bocsánatot kérek, hogy annyi ideig várakoztattam, most azonban ebédelni akarok, az alatt beszélgethetünk is. Erre meglátta, hogy a feltálalt étel el van fogyasztva s e szavakkal fordult a barátjához: Különös emberek is vagyunk mi tudósok; azt hittem, hogy még nem ebédeltem s ime most látom, hogy már készen vagyok vele. T. barátom is, a kinek bő szakismereteit, kutatási szorgalmát s tudós lelkesedését igen nagyra becsülöm, másnemű tanulmányaival el volt foglalva, azóta, midőn Francziaországban járt, azóta irta az 8 szép és nagybecsű munkáját a halászatról. El volt foglalva itt benn és Norvégiában ornithologiai és más lógiai tanulmányaival. De azóta a világ nagyot fordult; a közönség megunta a várakozást arra, hogy ő világosítsa fel és kiment maga a külföldre. A közönség visszaérvén az országba, Herman Ottó ur találkozik vele és azt hiszi, hogy a felvilágosítást nem a közönség nyerte, hanem azt ő birja és hogy a zavar — vagy nem mondom, hogy zavar, hanem a sok foglalkozás folytán előálló kábaság — a közönség körében van meg és nem veszi észre, hogy nagy munkássága következtében, a mi nem csodálatra méltó dolog, maga kábult el egy kiesé. (Derült'ség ) T. képviselőtársam nagy híve a homoki borok termelésének. Teljesen igaza van; de kettőben vele még sincs igaza. Az egyik az, hogy ez a védekezési mód olyan valami absolut jót nem jelent, a mihez szinte szó sem férne már. A másik az, hogy Magyarország szőlőszetének jövője a homokterületek beültetésében rejlik. Ez elsőre nézve nincs igaza azért, mert hisz 8 maga hozta fel azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy habár Gőthe, a hires oenolog a homokon termelt rajnai rizlinget fajilag nem különbözőnek jelentette ki a másutt termeittői, mégis elismeri, hogy a homokon termelt bor csak alapfolyadék, melynek kezelését oly nrgy ügyességgel, vegyészi avatottsággal ajánlja, mint a milyen felett a francziák rendelkeznek. Maga elismeri továbbá, hogy a homokterületeken a pinczekezelés rendkívül meg van nehezítve, mivel 2 — 3 méternyire ásva a földet, vizre bukkanunk. Látható tehát^ t. ház, hogy ő maga is elismeri azon nehézségeket, a melyek a homokterületek beültetésével össze vannak kötve. Nincs t. képviselőtársamnak igaza abban sem, hogy az ország szőlőszetének jövője a homokterületek betelepítésében rejlik, azért, mert ha van is igen nagy homok területünk, az ország azon vidékein lakó lakosság, a hol a hegyi szőlőszet elpusztul, valószínűleg nem lesz hajlandó házát s összes más keresetét ott hagyni s a homokterületekre letelepedni. (Helyeslés balfelöl.) Azonkívül nekünk, a mint már előbb a franczia jelentésre hivatkozva bátor voltam felemlíteni, utóvégre a borok minőségére is kell valami súlyt fektetnünk. Hiszen az az idő, a midőn majd mi is oly kitűnő vegyészek leszünk, mint a francziák s mikor oly kereskedelmi üzleti szellem lesz nálunk honos, mint Francziaországban s mikor annyi üzleti tőkével fogunk rfsndelkeznr: még nagyon messze van, azon ideig pedig esistálni kell szőlőszetünknek. De miféle állapot lesz az, hogy ha mi homoki borokat fogunk termelni s azt fogjuk mondani, hogy az tokaji, holott az csak tokaji szőlőből termelt karezos lesz. (Derültség. TJgy van! ügy van!) Azonban t. képviselőtársam — nem most, hanem ha jól emlékszem, ez év elején — abban a szaktanácskozmányban, melyet még a ministerelnük ur hívott össze, érezvén a felhozott ellenvetés súlyát, kereste a módokat arra, hogy a hegyeken is lehessen szőlőszet homokon s e czélból a. következő csodálatos javaslatot tette. Azt mondotta ugyanis, jártam Dalmatiában s láttam, hogy ott az emberek sziklákra viszik fel a humust, melyen szintén tudnak termelni. Miért ne lehetne ugyanezt tenni Magyarországon a szőlővel olyformán, hogy immúnis homokréteget viszünk fel a hegyekre — először természetesen terassirozzuk őket — és abban a homokban fogjuk azután a jó tokaji a szút termeszteni. Egy barátom, a ki ott volt és a ki egy nagy közlekedési vállalat élén áll, hamarjában kiszámította, hogy minden holdnak ilyetén eszközlött reconstructiójának költségén igen csinos kis birtokot lehetne vásárolni. E homokban különben tokaji bort soha sem lehetne termelni, mert nemcsak a hegy lejtője tényezője annak, hogy valahol jó bor terem, hanem egys ze rsmind az a talaj,
