Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-408

408. országos Illés november 15-én, szombaton. 1890. 309 ily ültetvények , sokkal jövedelmezőbbek a régieknél. E mellett, azt hiszem, helyes lesz azon többi nyilatkozatra is mindjárt itt refleetálni, a melyek ebben a jelentésben a reconstructio sikerére vonatkozólag foglaltatnak. Az egyik jelentésben, mely a ministerhez van intézve, az mondatik: „Francziaország szőlőmívelési állapota évről-évre javul. Erről meggyőződhetett azon területen folytatott utazásai alkalmával a minister ur is. A rettenetes válság-, a melv annyi pusztulást vont maga után, megszűntnek látszik, mert a szénkénegezés, viz alá merítés, homokterületek betelepítése ós amerikai fajok ültetése folytonos gyakorlatot képeznek a termelők közt, természetesen mindenik mód a neki megfelelő viszonyok közt." Egy másik jelentés határozottan utal arra, hogy „nem a közvetlenül termő amerikai fajok, hanem a riparia és a rupestris ültettetnek leginkább a phylloxera-károsultak által." Egy harmadik jelentés azt mondja: „A haesitatio és tapogatódzás idejének vége. A franezia szőlőmívelés büszke lehet az utolsó 25 évre, mely alatt a phylloxera, az oídium, a mildew, az anthoaknosis és a black rot taí kellett küzdenie és mégis már néhány év múlva nagyobb területe lesz, mint valaha volt." A mi pedig azt az adatot illeti, a melyre tegnap t. képviselőtársam hivatkozott, hogy a francziák csak úgynevezett alapfolyadékot, azaz rossz bort termelnek, arra nézve is találok a jelentésben egy nyilatkozatot, mely Herman Ottó állításával homlokegyenest ellenkezik: „A tulajdonosok belátták, hogy nemcsak a mennyiségre, hanem a minőségre is tekintettel kell lenni, jobb borokat kell termelni s ezzel a talajt jobban ki kell használni." Azt hiszem, t. ház, ezek az adatok, a melyeket bárkinek rendelkezésére bocsátok, eléggé concludensek arra, hogy mi, a kik künn jártunk Erancziaországban, midőn saját szemeinkkel láttuk -A valóságot, jő hiszemmel állíthattuk a maga idején, hogy Franeziaországban a phylloxera kérdést megoldottnak tekintik. Nem mondom ezzel azt, hogy ott semmi kísérletezés nem történik. Mert hiszen a világ nem áll meg soha, a tudomány folyton kutat. Bizonyos területeken egyes amerikai fajok eddig nem díszlettek. A franezia, a kinek kutató szelleme ezt az eredményt tudta felmutatni, nem nyugszik bele a mai eredmények azon mértékébe, a melyet elért, hanem utána néz annak, hogy minden területre legyen megfelelő anyaga. Viala Pétert, a monpellier-i szőllőszeti főiskola kitűnő tanárát pár évvel ezelőtt a franezia kormány kiküldte Amerikába, hogy ott a nagy erdőségekben keressen oly fajokat, melyek a mész és más sovány talajon, a hol az eddig ismert fajok nem virultak, díszleni fognának. Hazajött és » Beríandieri és a Vitis einerea-ban oly fajokat állapított meg, a melyek ezen kívánalomnak is nagyrészt megfelelnek. Az úgynevezett hybridatióval folytatott kísérletezés útján szintén új fajokat hoztak elő. Szóval kísérletezés folyton történik, de nem azért, hogy az alapsiker biztosíttassák, hanem hogy ezen siker folytonosan fokozható legyen. Már most, ha a mi úgynevezett szakértőink | azzal a praeoccupált nézettel menned ki Francziaországba, hogy a mit ott látni fognak, az nem jó, a kik minden franezia gazdában és szakértőben egy-egy dupirozó érdekeltet vélnek lappangani, nagyon természetes, az ily törekvéseket a laicus publicum előtt hajlandók úgy feltüntetni, hogy a francziák maguk is tovább kutatnak, azért, mert ők sincsenek megelégedve ezen állapottal, nem bíznak abban, a mit eddig elértek. Felhozzák azt is, hogy az amerikai alanyu szőlőoltványok nem tartósak. No hát, t. ház, minden szőlőgazda tudja, hogy nálunk is megújítandó évenkint a szőlőtőkének bizonyos százaléka s ez természetesen az oltványokkal ! is bekövetkezik, megengedem valamivel nagyobb | mértékben, de hogy ezen oltványok oly rövid l idő alatt elpusztulnának, nem hihetem el. És 1 pedig a következő okból: először magam is | láttam 15—16 éves oltványokat és pedig Moní pellierben az ottani nagy szőloszeti iskola | ültetvényében, azonkívül pedig nem egyszer utaztam már Franeziaországban és nem 24 órára, hanem ismételve látogatván meg ezen ország déli vidékeit is, láttam azt a különbséget, mely ott körülbelül egy évtized óta észlelhető. A 80-as évek elején és végén jártam déli Franeziaországban s a Herault megyében, hol több mint. egy harmad része található Franeziaország reconstruált szőlőterületének. Napokig utazván ott, közel 60—70.000 hektáros területet láttam, előkelő szakértő kíséretében utaztam, a ki nem volt más, mint az említett szakintézetnek kitűnő és tekintélyes igazgatója. Ez az ur nekem azt mondta, hogy tulajdonképen mi magunknak nem nagy szolgálatot teszünk azzal, ha önöknek ezeket a dolgokat megmutogatjuk, mert jobb volna, ha kizárólag mi termelnénk jó bort, mivel ez többet hozna nekünk, mint a vesszők eladása, a melyre annyiszor utalt t. képviselőtársam. Mondom, ez a szakértő megmutogatott nekem mindent és pedig Tisserand ur egyszerű ajánlatára, melyben semmiféle további utasítás az én félrevezetésemre nem foglaltatott. És én kénytelen voltam beismerni, hogy a látott dolog egészen komoly. De ha a t. képviselőtársam még elhihetné is azt, hogy