Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

407. országos Illés novem] Én most ez ügyben kellőleg tájékozva nem vagyok és megmondom miért. Magyarországon volt egy felső-magyarországi halászati egyesület, aztán egy általánosabb egyesület s aztán alakult egy országos halászati egyesület. Volt is itz egészben élet, inig a halászati törvényt le nem tárgyalták. Addig oly elemek is tartották benne az életet, kik egy kicsit feudális állásponton voltak és a jövőre is biztosítani akarták maguknak a halászat haszonvételét feudális szempontból is. De bámulatos, a mint a törvény megvolt, a mint a kormány vette kezébe az ügyek vezetését, a mint bizonyos urak visszavonultak, az egyesületnek rögtön vége lett, közlönye megszűnt és különösen azóta, mióta a hires kecskeméti halas tavat kerestem és nem találtam, a halászatról szóló kimutatásokhoz egyáltalában nincs szerencsém. Ne méltóztassék szerénytelenäégnek venni, ha elmondonr ha én nem könnyű életemből, melynek helyzete nem valami rózsás, se nem kellemes, kiszakítottam 5 esztendőt abban a. tiszta meggyőződésben, hogy Magyarországra nézve a halászat fejlődése, feléledése rendkiyül fontos dolog. ' A mennyire tőlem telt, tanulmányoztam a dolgot; megnyertem a természettudományi társulat támogatását, megnyertem Semsey Andor támogatását és kiadtam a magyar halászat könyvét. (Altalános élénk éljenzés.) Minthogy akkor oly hangok emelkedtek, hogy az inkább tudományos színezetű munka s hogy gyakorlatira van szükség, újból hozzáfogtam. Elmentem és tanulmányoztam a halászatot Sziléziában és másutt és irtam egy könyvet a gyakorlatról. Nekem tehát, azt hiszem, ily alapon van jogom a halászathoz hozzászólani (Igaz! Ugyvan!)és talán nem lesz szerénytelenség, ha egy óhajtást fejezek ki. (Általános élé tik helyeslés.) Ez a dolog, t. ház, abban feneklett meg, a mi szintén egy nagy baja és hátránya a mi kormányzatunknak, hogy a t. vezető minister ur bizonyos bizodalommal viseltetik valaki iránt, ez a valaki ismét bizodalommal viseltetik egy más valaki iránt (Derültség) és e dolognak vége azután az, hogy azt mondják, van itt egy ügyes csinos gyerek, az osztályfőnöknek — mondjuk — iskolatársa; (Derültség.) jó lesz az ennek, majd beletanul. (Élénk derültség) T. ház! En életemnek igen sok idejét arra fordítottam, hogy módot nyújtsak fiatal embereknek, hogy beletanuljanak abba a kevés tudnivalóba, a mi fölött én rendelkezem. Mindenkinek rendelkezésére áll itt Magyarországon tanulni; nekünk vannak már intézeteink; de akkor, t. ház, mikor fontos nemzetgazdasági ág initiálásáról van szó, akkor nem lehet azokat rábízni olyanokra, kik majd csak tanulni fognak, (Általános helyesPs) hanem itt valósággal kész, expresse erre nevelt és hajlam szerint bebizonyodott férfiakra van szükség. (Helyeslés.) Mert r 14-én, pénlekcn. 1890. gQg valameddig az nem lesz, a mint most is látjuk, minden hivatalnak van embere, de kevés a hivatott. (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az ügyek expediáltatni fognak, a halászatnak külön rovatot nyitottak és a mint már sokszor beszéltem, mindig arra lesz a fősúly fektetve, hány katastralis hold tó keletkezett, azt is oda fogják tenni, hány millió pisztráng ikra van tenyésztés alatt. Hanem mutassan ik nekem egy általuk nevelt halat, mely a magyarországi piaezon kiszorítja a cseh és az orosz halat és akkor azt fogom mondani, hogy itt az eredmény. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után, t. ház, én már azon álláspontnál fogva is, melyet az egész költségvetéssel szemben elfoglaltam, hogy tudniillik nem fogadom el, ezen tárcza költségvetéséhez sem járulhatok hozzá. De mikor én azt kifejezem, át vagyok hatva egyszersmind attól az érzettől is, hogy Magyarország törekvéseinek ezen a terén, hol különösen productivitásäróí, anyagi erejének emeléséről van szó, politikai fractiosus oppositiót csinálni sem nem ildomos, sem nem okos. Nagyon fogok örvendeni, ha ezen a téren eredményeket látok. Én nem akarok mostan előre rosszalást fejezni ki. Bevárom a dolgokat és be fogom várni akként, vájjon az új ministerben üdvözölhetjük-e azt is, ki organisatorius kézzel és bizonyos kissé radicalis eljárással is a slendriánokkal szemben felfo ja helyzetét és fog-e eredményeket felmutatni igen vagy nem ? Ettől függ a jövőben az én magatartásom, melyet a magyar ministerium földmívelési tárezája és annak jelenlegi képviselőjével szemben követni fogok. Különben kijelentem, hogy a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Móricz Pál! Móricz Pál: T. ház! (Halljuk!) Mielőtt azon tárgyra térnék, mely miatt tulajdonképen felszólalni kivánok, méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak beszédére egy pár megjegyzést tegyek. (Halljuk!) Igen sok olyant mondott, a mit mindnyájan helyeslünk és igen jónak és üdvösnek tartunk. De, t. képviselőház, ha Magyarország borviszonyait Francziaország borviszonyaival összehasonlítjuk, ez az összehasonlítás bizonyos mértékben sántít. Francziaországnak mindenkor legfőbb productumavoltapezsgőésabor. Mindkettőt savanyú borból készítik, sőt homoki bor is használtatik e czélra. E tekintetben Francziaország a phylloxera daczára magasan felette áll Magyarországnak. Hozzájárul ehhezFi ancziaországuakévszázadok óta való praeponderantiája a bőrgyártás és borkereskedés terén, a melyet Magyarország nagyon messze jövőben, vagy talán soha sem fog elérni. Felhozta a t. képviselő ur azt is, hogy