Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

304 40?. nrszägos lílés november M-én pénteken. 18#Ö. Magyarországon bizonyos ellenszenv van a homoki bor iránt. Ez sem áll egészen. Igaz ugyan, hogy azok, a kik az Érmelléken, Tokaj. vagy Badacsony vidékén laknak, kicsinyük a homoki bort. De méltóztassanak megengedni, volt a t. szélső baloldalnak egy typicus alakja, Pataky István, a kinek házánál mindig volt finom hegyaljai, bakar és volt nyiri vinkó s ő az utóbbit az előbbinél mindig többre becüilte. (Derültség.) Megengedem, hogy az említett ellenszenv lehet partialis, de általánosságban nem igy áll a dolog. Elhiszem, hogy a t. képviselő urnak és a kormánynak talán módjában lesz, vagy mondjuk, szerencséje lesz a mostani futó homok-telepeket borvidékekké átalakítani; de hogy ott bakar, aszá vagy ennek öescse: szomorodni, vagy badacsonyi teremjen, azt nem hiszem el. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Fájdalom, Magyarországon a phylloxera épen ezen speciális fajokat pusztította el és a homokbuezkákon ezen fajokat termelni nem lehet. Itt rejlik a baj s épen azért kell a hegyvidékek restaurálását. a mennyire lehet, megkísérteni A mit a telepítésre nézve méltóztatott mondani, csak arra utalok, hogy a, mostani viszo nyokat a századokkal ezelőtt történt telepítésekkel összehasonlítani nem lehet. Századokk; 1 ezelőtt puszták voltak Magyarország ama határán, a hol a telepítések történtek. Az emberek jó termő földet és bőven kaptak és boldogultak. Ma annak a földnek az értéke rettenetesen drága, nem oly mérvben osztogatják, mint régente s azért már nem tud ugy megélni a család rajta, mint régente. Egy' másik baj az, hogy ezen tele pítvényesek a lakosságnak rendesen leggyarlóbb, legsilányabb részéből kerülnek ki és oda viszik magukkal a dologtalanságot s erkölcstelenséget s a hol ez a kettő van, ott nem lehet boldogulásról szó. (Helyeslés.) Azok ingyen akarnak, élni és évek hosszú során át valósággal ki akarják magukat tartatni az állam által. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Soha annál nemesebb gondolat nem volt e téren, mint a csángók letelepítése ; de az történt, hogy azoknak is nem a java, hanem a leggyarlóbb része jött be s dologtalanul akar itt élni máig is. Ezeket előrebocsátva. áttérek arra, a miért tulajdonképen felszólaltam: a műborra. Évtizedeken át sokan: szakértők, borkereskedéssel és szőlőtermeléssel foglalkozó gazdák szólottak e kérdéshez, a kikhez magamat nem sorozhatom. De sajnos, az országnak ezen igen fontos érdekében, mindezen igyekezet daczára, ez ideig nem történt semmi. Mert a mi eddig történt, az nem egyéb készülődésnél. Tájékozottabbak vagyunk, az igaz, ezen kérdésben; de kézzel fogható eredményt nem látunk. Én nem mint borkereskedő, vagy mint bortermelő ítélem meg a dolgot, hanem statusgazdasági, adózási és erkölcsi szempontból. Méltóztassék szem előtt tartani, hogy Magyarország borát a külföldre kivinni és annak itt hitelt szerezni igen sok fáradságába kerül az egyes kereskedőknek és nagy bortermelőknek ép úgy, mint magának az országnak és a kormánynak. Sokat áldozott a kormány a borterme lés és a magyar bor hitele érdekében, melyet a müborgyárosok megtámadtak. (Igás! Ugy van!) Távol vagyok attól, hogy a chemia tudományos előhaladásának útjába állani kívánnék, vagy ezt lehetőnek tartanám. A ki ilyesmit akar, az hátramaradást kíván. De engedelmet kérek, a csalásnak senki sem lehet protectora. (Igaz! Ugy van!) Ha valaki azt mondja, hogy én műbőrt gyártok, tessék, szabadságában áll; de azt mondani, hogy én mfíbort gyártok és eladom azt tokaji helyett, az már csalás, megrontása egész borvidékeknek, megrontása a magyar bornak. (Igaz! ügy van!) Ilyet összetett kézzel nézni nem volna helyes és nem szabad. (Általános helyeslés.) Azok, a kik műbőrt gyártanak, nem a maguk számára készítik azt, mert ők hegyi borokat isznak, (Igaz! Ugy van! Derültség) hanem az elámított közönség számára. Szendrey Gerzson: Minek engedik meg? Móricz Pál: Én is abban a nézetben vagyok, hogy minek engedik meg s erre majd rátérek. (Halljuk!) Azok a műbor-gyártók még a mellett, hogy meggazdagszanak és pedig csalásból gazdagodnak meg, bizonyos tekintetben meg tisztelt állást foglalnak el. Ha a t. képviselő urak vissza méltóztatnak emlékezni a legközelebbi múltra, mikor mi igen nehéz pénzviszonyok között voltunk, azt fogják találni, hogy az adónak minden tárgyát megadóztattuk, a földadót felemeltük, a szeszadót felemeltük, a czukoradót felemeltük, egy szóval minden tekintetben emeltük az adókat; ellenben a mííborokat adózatlanul hagytuk. (Igaz! Ugy va<t!) Ez czélszerűtlen és hibás is. Én tehát azt mondom, hogy a mííborokat minél hamarabb meg kell adóztatnunk; még pedig oly mérvben, hogy adójuk legalább aequivalens legyen azon terhekkel, melyeket a szőlősgazdák viselnek. (Helyeslés.) Hiszen a szőlősgazdáknak assecurálniok, szénkénegezniök és azonkívül adót kell fizetniük. Ha tehát valaki műbőrt csinál, viselje a megfelelő terheket. (Általános helyeslés.) Ez irányban a javaslatokat a kormánytól elvárom és azok megszavazására magamban is hajlandóságot érzek. (Helyeslés.) De azt mondják, hogy a mtíbor-gyártást nem lehet ellenőrizni. Ez nem áll. (Általános helyeslés.) Ha 120.000 katastralís holdon a dohány, a mely nyiit pajtákban van elhelyezve, ellenőrizhető és megadóztatható, akkor — ugy hiszem — egynéhány pinczében levő műbőrt is