Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

407. országos ülés november 14 én, pénteken. 1890. 297 ötven ezer ily vesszőt lehetne termelni és ha nem is 6 kr, hanem csak 3 kii számítunk egy vessző árának, két évi munka után ennek ára körülbelül Í500 frt lesz, a mi egy hold után tisztességes jövedelem. Én tehát, mikor nem fogadom el azt, hogy „bármily áron is, csak adjanak vesszőt" ezen vészsujtott vidékek birtokosainak, indítványozom és óhajtom — azért szólaltam fel, hogy erre kérjem a mélyen t. minister urat — hogy termeltessenek a vesszők, nem mondom, hogy óriási mérvben, de a lehető legnagyobb mértékben. Ezeket ezután szolgáltassák ki a nagy közönségnek, de nem ugy mint most, mikor a vessző ára igen magas. Nem akarok árt szabni, sem 10, se:n 6, sem 2 krajczárban, hanem elvileg fejezem ki magamat. Méltóztassék azokat a veszőket oly árban szolgáltatni ki, a milyenbe magáriak az államnak kerül. Ne akarjon nyereséget a vessző árán, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert meg lesz a nyereség az uj adóalapban (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) s meg lesz a legnagyobb haszon abban, hogy 150.000—160.000 magyar embert a véginségtől ez által megmentünk s nem kényszerítjük őket hogy hazájokat itt hagyva uj hazát keressenek tul a tengeren. Ez azon nagy czél, mely áldozatra is érdemes. Ezt kérem a t. ininister ur figyelmébe. (Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Wittmann János! Wittmann János: T. ház! A t. minister urnak tegnapi mondhatnámprogrammszerübeszéilében, a melyben minden irányban kiterjeszkedett és ígéreteket tett azokra is, a mikre én többek közt becses figyelmét fel akartam hivni, igy azon szerencsés helyzetbe jutottam, hogy felszólalásomban egész rövid lehessek és a többire nézve várakozó állást foglaljak el. Csak néhány elodázhatlan momentumra kívánok röviden szólani. (Halljuk!) Ez az állategészségügy. A földmívelésügyi minister ur az idei költségvetésében 23.000 frtot kér a törvényhozástól megszavaztatni oly czímen, hogy a törvényhatósági állatorvosok számát emelje, szaporítsa. Csak röviden kívánok a tárgyhoz szólani és pedig azért, hogy ugy a minister urat, mint a t. házat ezen szándékukról, ezen ezélszertítlen, hiábavaló kiadástól, ha lehet, visszatartsam. Nem azért, mintha én ezen intézmény, az állatorvosok szükségét nem látnám vagy annak szaporítását ellenezném, nem, sőt ellenkezőleg, sőt nagyon szükségesnek, a kereskedelemnek, iparunk, mezőgazdaságunk, szóval a közgazdasági szempontból ezt egy oly fontos, egy oly komoly feladatnak és szükségesnek tartom, hogy ezt egy egyszerű 23.000 frtnak megszavazásával befejezettnek és elegendőnek nem tartom. Miről van itt szó, t. ház? Az állatorvosi állások akkénti szervezése KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTET. és betöltéséről, hogy az állategészségügy fölötti felügyelet és ellenőrzés akként biztosíttassák, hogy egyrészt hizott szarvasmarháink és sertéseink akadály nélkül az importálásra a külföldi piaezon értékesíthessük, másrészt a belföldön, ugy állattenyésztésünk, mint hizlalásunk, szóval közgazdaságunkat fejleszszük. Én is foglalkozom ezen iparággal s igy volt számtalanszor alkal<nam meggyőződni, hogy á jelenlegi állatorvosoknak nagy része, mert minden tisztelet a kivételnek, minő botrányok és visszaéléseket okoznak, a törvényt egyenest megszegve okoznak félőknek ezrekre menő károkat és nem egyes, hanem számtalan ilyen eset van. Kevesen vannak eddig, igaz, ha ekként akarják őket szaporítani, én résziemről egy fillért sem szavaznék meg arra, mert, ezek nem előnyünkre, nem a közgazdaság felemelésére, hanem kereskedelmünk és iparunk megbénítására és megsemmisítését okozzák. És miért, t. ház, mert nincs törvényünk, a mely kellő szigorral dispouálna fölöttük, a mely világosan jogait, kötelességeit, szóval hatáskörüket distinguálna. (Igiz! Ugy van! balfelől.) A legutóbbi 1888-iki állategészségügyi törvény sem intézkedik erre vonatkozólag ugy, a mint arra szerintem szükség volna. Sőt legtöbb esetben még illusoriussá teszi. Ennek igazolásául egy-két concret esetet kell idéznem, a melyből azt méltóztatik látni, hogy a gyakorlati életben jön rá oly hiányokra az ember, a melyeket elméletben itt a törvényhozásban feltalálni bajos. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem fogok neveket említeni, mert nem az a czélom, hogy itt valakit apostropháljak, hanem hogy e fontos kérdésnél állításaimat igazoljam s azt a t. ház figyelmébe ajánljam. (Halljuk! Halljuk!) Az alföldön, a hol ma is még ily nagyobb marhahizlalások űzetnek, a marhaszállításnál, a mely 200—300 darabonkint történik, az állatorvos a szemlén a fé 1 tői minden darab jószág után külön járlatot és minden darabnak külön leírását kéri, holott a törvény több egyfajú és egyjegyű marhát enged egy járlatra kiállítani, megfelelő bélyeggel. Ennyi jószágot igy leírni minden ismeretlen és ismeretes jegy gyei és bélyeggel persze képtelenség. Az állatorvos azonban tudatlanságában ragaszkodott ehhez és csak ugy engedte meg, ha a minister úrtól erre külön engedélyt kap. Három izben jártam ez ügyben a ministernél, mindig azt a feleletet kaptam, hogy az orvos olvassa, el azt a törvényt jobban. A jószág egyenjegyű, tehát egy járlaton kiállítandó. De az orvos ma is azt állítja, hogy a törvény értelmében neki van igaza, de elintézve e baj ma sincs, mert való az, hogy a törvény kétértelmű. Ugyancsak itt történt meg, hogy marhaszállítás közben egy csapat ökör száj- és 88