Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

298 *®'- orsiágos ölés norember 14-éu, pénteken. 18S0. körömfáj fis miatt letartóztatta tott, a t, állatorvos ur jónak látta ezt a ragadós betegségben levő jószágot a vészmentes községié hajtani és több ezer egészséges jószág mellett eltartani; itt is ez esetben, a midőn ezt a ministeriumnál bejelentettem, fejüket csóválták és sürgönyileg ennek elszállítását elrendelték, a mit a békésmegyei administratio azután roppant sietséggel a negyedik napon el is szállított Már több, mint 20 éve, a kereskedő rendesen 14—15 darab jószágot rakott egy kocsiba, később egy ministeri rendelet szerint 11 darabban állapíttatott meg a maximum Ezt ugyan nem helyeslem, mert a fél saját felelősségére szállítja és a stírííbb berakás miatt veszélytől nem tart, hanem hogy azután egy állatorvos csupa maliciából csak 10 darabot lát jónak megengedni és egy félnapi utat visszahajtatja a felek jószágát, ez már túlkapás. A minister tegnapi felszólalásában czélszeríínek és szükségesnek tartotta az állatorvosok dotatiójáról is megemlékezni, kifejezvén, hogy fix fizetésük oly csekély, hogy alig tudnak megélni. Hát én nem tudom, mennyi a fix fizetésük, de tudom azt, hogy jövedelmük annyi, hogy kevés tisztviselő lesz a minister ur körül, kinek több jövedelmük volna, mint némely állatorvosnak. Es itt vagyok bátor kérdést intézni a t. minister úrhoz, mert ugy tudom, hogy az ily állatorvosnak, a midőn igy szemlére megy, meg van állapítva a díja, hogy lehet az, hogy a midőn 10—15 kr. szomszédforgalommal bérletben, sőt némelykor ennél is olcsóbban mehet a helyszínre, hogy a féltől, ha csak fél kocsirakománya van, 9—10 frtot elkérni, hát ez nem zsarolás? Ilyen eset van számtalan. Ezen bajok orvoslására kérünk előbb intézkedést, hogy kereskedelmünket és iparunkat emeljük, nehogy ők ezt nehezítsék és successive megsemmisítsék. Nem lehet itt csak arról szó, hogy ma 23.000, holnap 40.000, holnapután nem tudom mennyit adjunk és állítsunk fel olyan állatorvosokat, a kik, hogy szerénytelenséggel ne vádoltassam, a népet zsarolják és valaki iránti roszindulatbó! ezrekre menő kárt okozzanak, mert ez igen komoly kérdés, valakinek daczára egy csapat ragályos betegségben levő jószágot egy vészmentes és desinficiált községbe vinni, óriási károkat okozni, a nélkül, hogy haja görbülne, vagy valaki által e miatt felelősségre vonatnék..(Tgaz! ügy van! a hal- és szélső haloldalon.) Hanem ha már áldozunk és fizetünk, akkor követelhetjük, hogy tudja az az orvos mi a kötelessége és ily esetben fegyelmi utón azonnal eltávolittassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Csak ugy képzelhető üdvös és czélszeríí intézkedés és akkor szívesen szavazzuk és adjuk meg nem a 23.000 frtot, hanem a menynyi erre szükséges lesz. Nem szavazom meg a költségvetést. (Helyeslés.) Balogh Géza jegyző: Herman Ottó! Herman Ottó: T. képviselőház! Nem mintha megjegyzést kívánnék tenni a vita eddigi folyására, hanem egyszerűen csak azt óhajtom kifejezni, hogy megadom a tiszteletet annak a helynek, a melyet Magyarország földmívelésügyi ministere elfoglal és épen abban a perezben, a melyben ő programmszerűen fejti ki nézeteit, mindenekelőtt általánosságban óhajtok foglalkozni az általa kifejtett programmal. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Nagyon sajnálom, hogy a t. minister urat mindjárt az első fontos lépésnél is szakasztott azon az utón találom, melyet elődjei követtek és hogy nem üdvözölhetem, mint olyant, a ki emancipálta volna magát 15 év óta gyakorolt nyomás alól, a ki organisatorius szempontból fogta volna fel állását, ő is követi azt az ösvényt, melyet mindnyájan nagyon jól ismerünk, melynek jelszava a múltban az volt: kielégíteni az apró érdekeket, elhallgattatni a felszólalókat, ebben rejlik a bölcs kormányzat. (Helyeslés a szélső haloldalon.) T. ház! Rendkivü! fontos hely az, melyet Magyarország életében a földmívelési tárcza elfoglal és ha objective tekintjük az ügynek állását és azokat a feladatokat, melyet nekünk a jövőben ezen a fontos téren meg kell oldanunk: akkor mindaz, a mit a t. minister ur tegnap felemlített, nem elégséges; mindaz csak töredék azzal szemben, a mit alkotni kell, sőt azzal a felfogással szemben is, melyet különösen egy ministernek e téren a magyar földön táplálnia kell. T. ház! A mi földmívelési miseriáink és mindazok, a melyek azok során fejlődnek, felmonve a financiális szempontokig, felmenve a eulturalis szempontokig — mert mindenütt szerves kapcsolatban vannak ez ügyek egymással — onnan erednek, hogy organisatorius szempontból Magyarországon az ahhoz kötött érdekeket nem fejtették ki kellőképen és még kevésbé gondozták. Mert ha csakugyan igazi eredményeket akarunk elérni, nézetem szerint rendkívüli fontos dolog, hogy legelőször a gazdasági oktatást magát karoljuk fel (Élénk helyeslés a baloldalon) és ezt tekintettel a mi helyzetünkre egészben és részleteiben fejleszsztik ki. (Helyeslés a szélsőbalon.) E téren, t. ház, ugy állunk, hogy igenis felvettünk minden úgynevezett modern czímet, bárhol vetődtek azok fel Európában, annak bármely előrehaladt államában. E czímeket felvetjük, adunk is bizonyos formát nekik, de sohasem gondolunk arra a nagy űrre, hézagra, a mely