Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-407

ggg Wi. orsrágos ülés novemtjér 14 én, pénteken. 1890. teg tárgyalása és pedig a földinívelésügyi ministerium költségvetésének folytatása. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Boros Béni! Boros Béni: T. ház! (Halljuk!) Én a íöldmívelési ministerium költségvetését ügy általánosságban, mint egyes tételeit, elfogadom és ahhoz hozzájárulok. Magam részéről csakis egy oly ügyhöz kívántam most még az általános vitában hozzászólani, a mely ügy — meg vagyok róla győződve — a ház minden tagjának szivén fekszik, a melyről már előttem több képviselő említést tett s a melyet szóba hozni kötelességemnek tartom úgy az általános közérdek, mint. saját vidékemnek speciális érdekéből kifolyólag is. Alig kell említenem azt, hogy ezen ügy nem lehet más, mint az országot súlyosan megrendített csapás, a melyet a phylloxera-vész országszerte okozott. Az előttem szólott t. képviselő urak ezen ügyben felemelvén szavukat, elismerésre méltó buzgalommal kívántak segíteni ezen a migy bajon, melyet súlyosan érezünk az ország minden részében; felszólaltuk, hogy midőn mindenfelől látjuk a pusztulást, végre erélyesebben nyúljunk az orvoslás eszközeihez. Én — mondom — elismeréssel tartozom e felszólalásaik iránt, elismeréssel tartozom az indokolásért, a melylyel felszólalásaikat kisérték. Mindazáltal nélkülöztem felszólalásaikban azt, a mit mindnyájan keresünk, a mit okvetetlenül meg kell találnunk: a gyógyító eszközt, a mely a beállott nagy bajon végre-valahára lehető rövid idő alatt segíteni képes. (Halljuk! Halljuk!) Szalay Imre t. képviselőtársam felszólalásában csak egy speciális esetre utalt, a balatonvidéki homokteriiletek beültetésére. Ez valóban csak egy kis része azon tevékenységnek, a mely előttünk áll. A homokterületek beültetéséről már sokat beszéltek. Fontosnak, hasznosnak tartom ezt én is, de ez nem lehet első feladatunk. Ez egy új ténykedés, mely ha sikerre fog vezetni, mit isten adjon, az országnak nagy hasznára lesz; de új ténykedésekről beszélni akkor, mikor még a régi bajokat érezzük, korainak tartom. Tudjuk, hogy bármily üdvös is az ily homokterületek beültetése, ehhez egy vagy más factornak is kell járulni: az új területekre való új telepítésnek. Hogy pedig ez mily nehéz feladat, azt tudjuk. Próbálkozunk ezzel már több éve és nem mondhatom, hogy nagy eredménynyel. Ha tehát oly eljárásban akarunk orvoslást keresni, melylyel még újabb nehéz feladatok párosulnak, akkor, azt hiszem, nem helyes utón járunk. Ám ültessünk be futóhomokot, ültetnek a külföldön is, ez mindenesetre hasznos eljárás; de a baj orvoslását keressük egyebütt. Gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur hasonlóan elismerésre méltó buzgósággal szólalt fel a phyllosera pusztításainak orvoslása érdekében; de visszatért oly elvekre, theoriákra, melyeken már régen túlvagyunk. Hangoztatta a kísérleti telepek felállításának szükségét, a vándortanárok kiküldését, a szénkéneg olcsó előállításának kiszolgáltatását; nyilatkozott a szénkénegezésre vonatkozói ig, hogy a kormány szakértőketbocsásson a szőló'birtokosokrendelkezésére. E kérdések már régen megoldattak. Hiszen lehetetlen nem látnunk, hogy a kormány ily irányban már megtett mindent, a mi szükséges volt a kérdés tudományos és elvi részének felderítésére. Tudjuk, hogy a kormány már egy évtized óta nagyon sok hivatalos és nem hivat.1I03 szakértővel volt környezve; a phylloxera-tudósok egész tábora igyekezett a kormány törekvéseit támogatni; kísérleti telepek lettek felállítva már régen s ezek működéséről nagyon szép, elismerésre méltó müveket és jelenté-eket olvasunk. S ime, ma mégis ott vagyunk, hogy szőlőink elpusztultak siíjra kell tanácskozni a hatékonyabb teendőkről. Azt tanácsolja gróf Károlyi Sándor képviselő ur, hogy utaztasson a kormány Francziaországba szakértőket. De hiszen ez az utazás már valóságos divatkórrá vált. Hivatkozom Luppa Péter t. képviselőtársamra, a ki ott életveszélylyel utazott, egészen az én csekély szeaiélyemig; utaztunk sokan, utaztak magánosok, utaztak hivatalos közegek, a kormány e czélokra már igen jelentékeny áldozatokat hozott és az eredmény csak az lett, hogy megismertük a bajokat, ezeknek kútforrását, a bajok ellen felhasználandó eszközöket is, de azután itt megálltunk, az alkalmazásban már egy kissé gyengék voltunk éa valójában a megismert mentő szereket nem alkalmaztuk. Bernáth t. képviselőtársam egy kissé tovább ment és én — megvallom — őszintén és teljes szívvel csatlakozom azokhoz, a miket a baj nagyságára és a felhasználandó eszközök hatékonyabb voltára nézve mondott. Ecsetelte azt, hogy a baj valóban nagy, magam is azt tartom, tudjuk ezt mindnyájan. Ha, számokban akarjuk a bekövetkezett romlás nagyságát bemutatni, elrémítő adatokkal állunk -nemben. Mintegy 300.000 hold lesz már most az elpusztult terület és alacsony értékben kifejezve, már több, mint 150,000.000 forint teljesen elveszett; de nem magának a tőkének nagysága, hanem ebből folyólag a forgalom jövedelmezőségének az a nagysága rettentő, melyet az ország lakossága nélkülözni kénytelen, mert több, mint 30 millió forint évi forgalom veszett el, a mi nemcsak a