Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-392

392. országos ülés október 3-án, pénteken. 1890. »o dások a szélső baloldalon és közbeszólások: Nem ezt kérdeztük !) Bár elismerem, hogy ez magával a ténynyel és az általam adandó válaszszal szoros összefüggésben nincs, e helyen is kijelentem, hogy kötelességemnek tartottam és tartom a vizsgálatot ez ügyben elrendelni (Helyeslés jobbfelöl) és a mennyiben a vizsgálat folyamán indokoltnak fog látszani, a büntetőtörvénykönyv 327. §-a alapján a bűnvádi eljárást az illető ellen meg fogom indíttatni. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Szükségesnek tartottam pedig ezt azért, mert ha a távirati titok megtartására a törvény megadja a biztosítékot az állam minden polgárának, azt hiszem, megadja a ministerelnöknek is. (Helyeslés.) Annyival inkább tartottam azt szükségesnek, mert ezen eset, tudniillik táviratok jogszerűtlen elsajátítása, azon rövid idő alatt kétszer fordult elő. És kötelességemnek véltem az eljárás megindítását azért is, mert tartoztam ezzel a távirda-intézmény hitelének, (Helyeslés) melynek jó hírét ugy a belföldön, mint külföldön megóvni okvetlenül szükséges (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, a dolog lényegét illetőleg bátor vagyok kijelenteni, hogy én az említett sürgönyt nem tartottam hivatalos természetűnek, a minthogy azt, minden hivatalos iktatás és eljárás mellőzésével közvetlenül küldöttem el és rendeltetési helyén sem igényelt semmiféle hivatalos intézkedést. Ezen okból és kizárólag ezen okból mellőztetett ezen alkalommal a hivatalos formának és hivatalos nyelvnek a használata. (Helyeslés a jobb-, ellenmondó sok a baloldalon.) Azon kérdést illetőleg pedig, hogy a kormány és a cabinetiroda közt mily nyelven történik az érintkezés, kijelentem, hogy épen ugy, mint a többi érintkezéseknél a jogszerű és rend szeres használatú nyelv a magyar; (Élénk helyeslés) de épen a cabinetirodával szemben, mely a rendes székhelyén kivül gyakran oly helyeken van, a hol a távirdahivatalban nincs, a ki a magyar nyelvet birná, (Közbeszólások a szélső baloldalról: Hol van az?) például Gralicziában, Csehországban, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) czélszerűtien volna a c.ibinetirodát kitenni annak, hogy a távirat helytelenül vétessék fel. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De, t. ház, azon további kérdésre, hogy a hivatalos felterjesztések a kormánytól mily nyelven intéztetnek a legfelsőbb helyre, egész határozottsággal kijeiéi.tem, hogy ugy a felterjesztések, mint azok elintézése magyar nyelven történik. Ha tehát, t. ház, ezen fölterjesztéshez egy tisztán csak kezelési mellékletnek tekintendő és nem is aláirt német fordítás mellékeltetik, az magára az ügyre semmi befolyással nincs; maga az illető felterjesztés s az arra vonatkozó legfelsőbb elhatározás azonban kivétel nélkül magyar nyelven történik (Helyeslés jobbfelöl) és igy az 1844: II. törvényczikknek a magyar nyelv hivatalos használatára vonatkozólag ezzel minden tekintetben elég van téve. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek előterjesztése után kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Glllner Gyula.' T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt legyen szabad megjegyeznem, hogy én sem felszólalásomban, sem interpellatiómban azt nem állítottam, mintha a t. ministerelnök ur, mint belügyminister azt rendelte volna el, hogy ezentúl Austriával az érintkezés „kizárólag" német nyelven történjék (Ugy van! halfelöl) és ha a t. ministerelnök ur ezen állítólagos kijelentésemre hivatkozik ós abból vonja le következtetését: akkor oly nyilatkozatra hivatkozik és oly nyilatkozatból von következtetést, a melyet én nem tettem. De ezt csak mellékesen jegyzem meg. A ministerelnök ur felelt azután arra, a mit tulaj donkép kérdeztem. Kérdéseimnek tártai Dia három dolgot érint; először az érintkezést Austriával, másodszor az érintkezést a cabinetirodával és harmadszor volt egy kérdésem, melyre a t. ministerelnök ur nem válaszolt, legalább nem hallottam, hogy válaszolt volna. Meglehet, hogy ez csak feledékenységből maradt el s nem tudom, kiván-e e tekintetben még nyilatkozni. E kérdésem a közös ministeriumokkal való érintkezésre vonatkozik. Erre nézve at. ministerelnök ur semmi választ nem adott. Ha talán szives lesz a felvilágosítást e tekintetben is most megadni, akkor itt félbeszakítanám feleletemet, ha pedig nem kivan e részben nyilatkozni, akkor fen tartom magamnak erre a választ azon nyilatkozat után, melyet a t. ministerelnök ur ez iránt tenni fog. E szerint csupán a két első részre leszek bátor reflectálni. A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy a cabinetirodával való rendes érintkezés módja az, hogy a felterjesztések magyar nyelven történnek és a cabinetiroda részéről szintén magyarul történik az elintézés. Őszintén bevallja a t. ministerelnök ur azt is, hogy a régi gyakorlat alapján, de most i«, a cabinetirodához intézett felterjesztések mellé német nyelvű fordítás is csatoltatik. Én ugyan, t. képviselőház, nem látom be annak szükségét, hogy oda német nyelvű fordítások is küldessenek; nem látom be, miért nem történik az, a minek helyesen történnie kellene, hogy a cabinetirodához érkezett magyar nyelvű felterjesztések, ha szükségét látják, ott a cabinetirodában fordíttassanak németre. De mert a t. ministerelnök ur különösen is hangsúlyozta, ez a fordítás seramiféle hivatalos jelleggel nem bír, még csak aláirva sincsen, e tekintetben én a magyar nyelvnek ' sérelmét nem látom fen forogni s e részben haj-