Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-392
14 892. országos ülés október 8-án, pénteken. 1890. landó is vagyok a felvilágosításban megnyugodni. A mi már most a t. ministerelnök urnak az austriai ministeriumokkal való hivatalos érintkezés kérdésében adott válaszát illeti, sajnálom, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a választ tudomásul vehessem. Azt mondja a t. ministerelnök nr, hogy a rendes hivatalos érintkezés módja a viszonosság, a paritás elvének felel meg; a mi ministeriumaink magyarul irnak az osztrák ministeriumokhoz, azok pedig németül irnak mihozzánk. Ez eddig jól van, ez eddig a paritás elvén nyugszik s ellene kifogást tenni nem lehet. Mondja azonban a t. ministerelnök ur, hogy megtörténik az is, hogy német nyelvű átiratok intéztetnek oda s ezt indokolja az ügymenet gyorsításával, indokolja azzal, hogy ez gyakran a felek érdekében történik. Bocsánatot kérek a t. ministerelnök úrtól, de egyik indokát sem ismerhetem el mérvadónak arra, hogy a magyar nyelv, mint állami m-elv souverainitásának sérelmével közjogunkon, e részbeni törvényeinken csorba üttessék. (Élénk helyeslés balfelöl) Az egyszer bizonyos és kétségtelen, t. képviselőház, hogy nekünk a magyar nyelv használatára teljes jogunk van; azt pedig, hogy mely esetekben használja az egyes minister a német nyelvet, attól tenni függővé, hogy egyik vagy másik minister melyik esetet minősíti olyan sürgősnek, melyik esetben ismeri fel a felek érdekét annyira halaszt hatatlannak, hogy német nyelven közvetíthesse az érintkezést, csakugyan nem lehet; részemről ezt egy ministerre, egy kormányra sem bizom és nem bizom különösen nálunk, mert a magyar nyelv souverainitását minden körülmények közt, de különösen Austriával szemben, nekünk minden körülmények közt fenn kell tartanunk. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nagy nemzetek, t. képviselőház, nagyon könnyen bánhatnak el ily kérdésekkel: ott nincsen az ily dolgokban veszély. At. ministerelnök ur maga is hivatkozott arra, hogy nemzetközi érint' ezéseknél más nemzetek is megteszik az ilyet. Erre a t. ministerelnök urnak azt felelem, velünk szemben e kérdésben Austria killföld-e, vagy nem ? Ha külföld, akkor méltóztassék az európailag elfogadott nemzetközi nyelvet, a francziát használni, (TJgy van! balfelöl) de ha nem ezt használják, akkor mást használni, mint a hivatalos államnyelvet, a magyart, nézetem szerint nem lehet, nem szabad. Ha nem külföldnek tekintetik, akkor a reciprocitás, a viszonosság, a paritás elvénél fogva követelni kell, hogy a magyar kormány részéről a hivatalos érintkezés csakis és kizárólag a magyar állam nyelvén történjék. Nagy nemzeteknél, t. ház és nem olyan viszonyú nemzeteknél, mint a milyenben mi vagyunk különösen AuetriávaL ez nem jár olyan veszélylyel, bár állítom azt, hogy minden önérzettel biró nemzet semmire sem oly érzékeny, semmire sem oly féltékeny, mint államnyelvének fentartására ugy a beligazgatásban, mint a külfölddel való érintkezésnél. A mi helyzetünk pedig, t. minister ur — és ezt aligha fogja t. ministerelnök ur megczáfolhatni — Austriával szemben még fokozottabb féltékenységre ösztönöz. (Ugy van ! balfelöl.) Nem nagyon kellene a történelem lapjait forgatni, hogy lépten nyomon mindenütt rámutathassunk Áustriának azon törekvésére, hogy Magyarországot mint államot vagy el sem ismerte, vagy ha kénytelen volt elismerni, mindig szerette Magyarországot egy bizonyos inferioritásban tartani magával szemben. (Igás! Ugy van! bal-és szélsőbal felöl.) És ha most megtörténhetik az eset, hogy a magyar kormány, midőn hivatalosan képviseli a magyar államot, az osztrák kormánynyal szemben használja a német nyelvet, akkor igenis maga szolgáltat okot arra, hogy bizonyos alárendeltségi helyzetbe hozza a magyar államnyelvét az osztrák állam nyelvével. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Ez, t. ház, legalább szerintem, sokkal magasabb szempont, sokkal magasabb érdek, minthogy bármiféle sürgősségi kifogással indokolni lehetne. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Nekünk ugy is, mint kisebb és gyengébb nemzetnek, ugy is. mint olyan nemzetnek, mely fajrokonok nélkül van ide ékelve és melyet egyfelől a szláv, másfelől a germán állam hullámcsapásai mosnak — ha valamely nemzetnek, mondom, ugy nekünk nem egy, de |száz okból kell őrködnünk mindazon érdekek felett, melyek a mi államiságunk elismeréséhez hozzájárulni alkalmasak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az az eljárás pedig, melyet a t. ministerelnök ur feltár és a melynek indokát a sürgősségben találja, az épen nem alkalmas arra, hogy ezen nagy és kiválóan fontos nemzeti érdeknek szolgálatot tegyen. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezeknél fogva nem lehetek azon helyzetben, hogy a kérdésre adott választ tudomásul vehessem, de mint igen fontos és a magyar állameszmének elismerésére nézve igen lényeges tárgyat kérném, hogy tárgyalásra kitűzni méltóztassék. Ismétlem, a választ tudomásul nem veszem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Következik Ugron Gábor képviselő ur. Ugron Gábor .* T. ház ! A t. ministerelnök ur nagy melegséggel, nagy hévvel válaszolt az interpellatiókra, midőn a távirat sikkasztójának bűnösségéről szólt. De nemcsak egy bűnös van itt, hanem kettő: az egyik az, a ki elkövette a távirati titok megsértését és a másik az, a ki elkövette a magyar állami törvények megsértését. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon Mozgás jobbfelóí.)
