Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

406. országos Ülés november 13-án, csütörtökön. 1890. 283 megkívántató szénkéneg ingyen a kellő meny- : nyiségben s a kellő időben bocsáttatnának az illetők rendelkezésére, mert e tekintetben az országszerte igen na^y. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A phylloxera által sújtott vidékeken a különböző iparágak meghonosítására kellene a kormánynak nagy súlyt fektetnie, igen alkalma* volna Hegyalya vidékén egy dohánygyárat állíttatni fel s ezzel kapcsolatosan engedélyt adni a dohánytermelésre. (Helyeslés.) Kiválóan alkalmas talaj kínálkozik itt a köiparra, ezt is helyes volna felkarolni s kellő támogatásban részesíteni, de legjövedelmezőbb volna e vidéken a gyümölcstermelés. Adjon a kormány az elveszett kenyér helyett uj kenyeret a nép kezébe, oszszon ki végre-valahára ingyen gyümölesoltványokat. Üdvözlöm a minister urat azon a téren, hogy állást foglal a műborgyártással szemben. Az adókedvezmény is nagyobb mértékben, mint azt a benyújtott törvényjavaslat ezélozza, kiterjesztendő. A vándortanítók intézménye sem felel meg I a követelményeknek. A hegyi törvény megalko- I tása tárgyában sem történt semmi. Kijelentette I a t. minister ur, hogy a mezőrendőri tör- I vényt óhajtja életbeléptetni és organicus össze- ! függésbe hozni a közigazgatással. Igen tanácsos I volna, ha nem feledkeznék meg a hegyi törvény ! életbeléptetéséről sem, mert a milyen fontos a | mezőrendőri törvény, ép oly fontos a hegyi tör- ! vény a szőlőmíveléssel foglalkozó gazdáknak, j (Helyeslés balfelöl.) A felügyelet nem olyan, a milyennek lenni j kellene; nincs kellőleg szervezve, nincs concen- { trálva. 8 a közönség nincs kellőleg tájékozva, hogy bajaiban orvoslást hol keressen, szerencsétlenségében mit tevő legyen. Hiszen ha egyebet ma sem teszünk, mint kísérletezünk, majd addig fogunk kísérletezni, hogy utoljára nem lesz kinek a részére kísérletezni s az a szegény nép, a kit nyomor és szükség sújt, vagy kivándorlásra kényszerül, vagy utolsó falat kenyerét is elveszti. (Igás! \ Ugy van!) Már pedig, t. ház, hogy ennek milyen lesz erkölcsi hatása úgy az állam, mint a társada- i lomra s mily veszélyes, mennyire kiszámíthatlan j következményeket vonhat maga után, azt e he- | lyütt s ez alkalommal taglalni nem kívánom. Nézetem szerint e bajon úgy lehetne segíteni, ha a kormány a folytonos ígéretek helyett végre valahára öntudatosan, szilárd akarattal a tett mezejére lép. Bontakozzék ki ezen nyomott eszmekörből, mely eddigi működését e téren jellemezte. Nem akarom e helyt mindazon eszméket soportosítani, melyek e tárgyban még felhozhatók volnának, felhozattak már ezek igen sok alkalommal s igy a fokozatos actio megindítására már eddig is igen sok anyag lön felhalmozva. Nem akarom ecsetelni a bajok szomorú voltát sem, mert tudom, hogy nincs közöttünk egy sem, a ki nem volna eléggé tájékozva s nem volna meggyőződve arról, hogy az állam magasabb érdeke parancsolja hogy ennek, ha nem is megszüntetéséről. de legalább enyhítéséről gondoskodjék. (Helyeslés balfelöl) De különösen szükséges ezen komoly intézkedés ott, hol a pusztulás oly nagy, a hol közelszegényedést és már nyomort idézett elő, mint az egykor oly gazdag Tokaj vidékén, a hol a pusztulás mát annyiakat tett tönkre, midőn ezen nagymérvű pusztítások következtében az ország a szőlőmívelés által szerzett vagyonában milliókat érő értéket veszített, a mely ismét az államra milliókra menő adóveszteséget okoz. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Csak egyetlenegy várost, Mád városát említem, a melynek ezen évi jövedelmi vesztesége 235. í 30 forintra tehető; midőn 15—16 évi mulasztások szomorú tényeivel kell a jelenlegi kormánynak számolnia: akkor szőlőmívelésünknek mint egyik legfontosabb nemzeti közkincsünknek megmentésére — a sok adó és ezen országos csapás alatt lassankint elszegényedett lakossággal szemben — évi 150.000 frt vaj mi kevés, úgyszólván semmi. (Igaz! Ugy van! balfelol.) A hol ilyen országos a baj, ott csakis nagyszabású országos actióval kell s lehet gyökeres reformok útján a kellő sikert elérni. S ha e nemzet tudott az 1880 évi XX. törvényczikk alapján Szeged szabad királyi város újjáépítése czéljából, a szegedi kárvallott lakosoknak adandó kölcsönökre 15 milliót, a Tisza s mellékfolyói mentében alakult vizszabályozó s ármentesítő társulatok részére 25 millió frt kölcsönt, nemkülönben az 18S9. évi XIX. törvényczikk alapján új országháznak felépítésére milliókat megszavazni (Igaz! a szélső baloldalon) akkor a jelzett országos bajjal szemben, midőn nemcsak a sors által üldözött, phylloxera által tönkretett polgártársaink felsegéléséról, hanem — a mint hangsúlyoztam — a közvagyonnak megmentéséről, az állami vagyonnak szaporításáról, annak következményeként, az állami bevétel gyarapításáról s ennek szükségképen] következményéről, nemzeti közgazdasági politikáról van szó, akkor fel nem tehető, hojzy a nemzet áldozatkézsége nagyobb mértékben igénybe vehető ne volna s a nemzet az ezen czélra szükséges esetleges milliókat megszavazni hazafias kötelességének ne tartaná. (Helyeslés balfelol.) Az 1848: IK. törvényczikk 1. szakasza szerint a törvényhozás a földesurak kármentesí36*