Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

<9g j, 406. srszAgos ülés november lS.án, wifltörtSMn. 18110. tését a nemzeti közbeesület védpajzsa alá helyezte. (Mozgás a jobboldalon.) Igenis hivatkozom a törvény szavaira, melyek szerint a törvényhozás a kármentesítést a nemzeti becsület védpajzsa alá helyezte s az ebből folyó terheket a nemzet azon fiai is — kiknek vagyonuk szölőbirtokban állott —• egyaránt a legnagyobb hazafisággal viselték, igazságos s méltányos tehát, hogy e nemzet ezen szerencsétlenek jajveszéklő szavait is meghallgassa s ezen országos baj orvoslására, enyhítésére a kellő áldozatokat meghozza. (Helyeslés balfelöl.) A kormánynak a jelen bajban hathatósabb tényezőkkel s nagyobb pénzerővel kellfa kezdeményezést megragadnia, mivel a hatalom az ő kezében van s ily rendkívüli nagy czélok elérése érdekében kötelessége minden szűkkeblűséget félredobva, a nemzet ily eminens érdekeit, habár nagy áldozatok árán is megvédeni. (Helyeslés balfelöl.) A már különben is teljesen tönkrement lakosság, a kellő támogatástól megfosztva, sikert eíérni nem lesz képes. Módot kell tehát a kormánynak nyújtania, hogy ezen nép a szőlőmíveléssel tovább is foglalkozhassak, ezen közkincsünk megmentésével saját existentiáját biztosíthassa, ezt, eltekintve a humanismus és morál elveitől, mind az állam, mind a társadalom jól felfogott érdeke parancsolja. Nézetem szerint ezen czél csak úgy volna elérhető, ha — általában szólva — községek vagy szövetkezetek ellenőrzése mellett államsegély nyújtatnék mindazoknak, a kik elpusztult szőlőjüket ifjabb szőlőmívelés alá vennék vagy ennek további költséges fentartäsára közreműködnének. Ezen államsegély kérdésének törvényhozásilag leendő rendezése egyike a legszükségesebb körülményeknek, miért is kötelessége volna a kormánynak külön törvényjavaslatot előterjeszteni, mely ezen bajnak gyökeres orvoslását lehetségessé teendi; kérjen a kormány a háztól a ' szükséges költségekhez felhatalmazást s én nem j hiszem, bogy a nemzet ily országos bajban, szerencsétlenségben áldozatkészségét megtagadná. Hiszen csak a közelmúltban is tapasztaltaltuk a nemzet azon nemes áldozatkézségét, | mely a tűzvész által elpusztított Tokaj város \ szegény lakossága iránt nyilvánult s nyilvánul, I tapasztaljuk ezen nemes rokonszenvet még külI földiek részéről is, kik szintén nem késtek s I nem késnek könyöradományaikkal azon szeren! esetlenül járt világhírű város lakosainak felsegé! léséhez hozzájárulni (Igaz! balfelöl) és most midőn az egész vidék lakosságának tulajdonI képen összes vagyona forog koczkán — úgy í hogy utóvégre is a koldus tarisznyánál egyebe ! nem marad — s a midőn csak Tokaj hegy; alján 50.000 lakosnak megmentéséről van szó, | kiknek, nemkülönben elődeiknek nem csekély ; érdemük van s volt édes hazánk fejlődése felI virágzása körül, (Igaz! ügy van! balfélöl) a nemzet sem fogja megvonni segélyét, mert nem akarja, nem akarhatja, hogy a legdísztelenebb | halálnak, a közelszegényedésnek essenek zsákmányul. Csak azon reményben fogadom el ezen köítj ségvetést, hogy a minister ur többször kifejezett j jóakaratát s hazafiúi, bölcsességét ezen a téren j minél nagyobb eredmény érvényesiteudi; azon nemzet, mely áldozatkészségének annyiszor adta fényes jelét, bizonyára nem fogja megj tagadni azon nagyobb mérvű áldozatokat, melyek j ezen magas czél élésére szükségesek s azon I minister, ki a közvélemény ezen intőszavát meg| értve, a nemzet közakaratát sikeresen végre is i tudja és végre is fogja hajtani, a haza örök j háláját fogja kiérdemelni. (Élénk helyeslés bal\ felöl.) Elnök: Az idő annyira előrehaladt, hogy | gondolom, a tanácskozás folytatását a holnap j délelőtt 10 órakor tartandó ülésre méltóztatnak j halasztani. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (Ae ülés végződik d. t*. 1 óra 50 pereskor.)