Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

282 406. országos ülés november 13-án, csütörtökön. 1890. novellával kellene kiegészíteni vagy szabályrendeletekkel hatását lehetővé tenni. De e mellett e törvény revisióját ethicai tekintetek is megnehezítik; a mihez az járul, hogy a tervezett revisiónak oka csupán csak a Tiszavölgye, nem pedig a többi folyók. A mennyire legalább a kérdést megítélni tudom, a revisio indokát a Tiszavölgyében látom; e miatt azonban revisióra nincsen szükség. Talán lesz erre szűkség későbben, de most nem. Addig, a mig a Tiszavölgyén oly társulatok fognak működni, a melyek munkájukat még be nem fejezték, pénzügyi hebyzetüket még nem rendezték, valamint az ártérfejlesztést sem fejezték be, nem tartanám szükségesnek azt, hogy a Tiszavölgyérői az eddigi módtól eltérőleg intézkedjünk. Akkor azonban, a midőn majd egyszer minden társulat oda jutott, hogy munkáját befejezte s pénzügyeit a multakra nézve rendes kerékvágásba hozta, elismerem, lehetne ugy pénzügyi, mint adininistrativ szempontból változást létesíteni s lehetne arra gondolni, hogy jövőre az egész Tiszavölgyének egységes pénzügye legyen. Én azt tartom, hogy a pénzügyi szempontból czélszerű volna; de most ne m sürgetem, mert nem tartom lényegesnek. A mit lényegesnek tartok, az az, hogy a tiszavölgyi központi bizottság mennél elébb ugy szerveztessék, hogy ne csak adininistrativ, hanem technicai kérdésekben is birjon competentiával s mint tanácsadó, előterjesztő g informatív közeg állhasson fenn jövőben technicai kérdésekben is. (Z?elyeslés halfelöl.) A mit a minister ur egyebekben mondott, azokat nagyban és egészben helyeslem. Kivánom, hogy sikerüljön neki a gazdaközönséget felrázni azon szellemi stagnatióból, melyben él. Iparkodjék különösen a gazdasági egyesületeknek tágabb keretet adni, még pedig úgy, hogy azokban ne csak a felső osztályok vegyenek részt, hanem a nép is. (Élénk helyeslés balfelől.) Ma a gazdaközönség nagy része közöny nyel nézi a gazdasági egyesületeket, inert nincsen ott kellőleg képviselve. Méltóztassék ez irányban is hatul. Ezeket akartam a t. minister ur figyelmébe ajánlani. (Élénk helyeslés balfelől) Madarász József jegyző: Bernáth Béla! Bernáth Béla: T. képviselőház! A földmívelési ministerium 1891. évi költségvetése tagadhatatlanul igen sok jóakaratot s törekvést tartalmaz arra nézve, hogy a phyllosera nagymérvű pusztításai következtében keletkezett országos csapás orvosoltassék, illetőleg enyhittessék. A jóakaratnak legkézzelfoghatóbb bizonyí téka az, hogy a mint ez évi költségvetésében a múlt évinél 40.000 forintnyi költségtöbblet szerepel s hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával kifejezésre jutott közkivánalmak részben — bár igen szűk keretben figyelemre lőnek méltatva — mert az országos phylloserabizottság és a nemzetközi conventio s az ennek folytán teendő intézkedések költségeire 2.000 forint, a phyllosera-felügyelők díjazására, számuk 3-ról 5-re felemeltetvén, B.400 forinttal, törvényhatóságok, községek, szövetkezetek s egyletek által fentartott szőlőtelepek segélyezésére s a magánvállalkozás buzdítása czéljából kiírandó versenypályázat jutalomdíjaira 15.000 forinttal, amerikai szőlővesszők beszerzésére a telepek részére s a Francziaországból hozott vesszők szállítási költségeire 22.000 frttal, szénkéneggyártás s a szénkénegezés előmozdítására a szőlőbirtokosok által igénybe veendő szénkéneg árának részben való viselésére, szénkéneg ingyen kiosztására, szénkéneg-tartányok és eszközök beszerzésére s fentartására 15.000 forinttal, a phylloxeraügy s a szőlőterületek geológiai viszonyainak a különböző amerikai szőlőfajok sikeres | terjesztésére, valamint a szénkéneg alkalmazhatására s a homoktalajok immunitására való tekintettel leendő tanulmányozására s e czélból szükséges helyszíni vizsgálatok megejtésére, külföldi tanulmányi utak költségeire 7.000 forinttal lett több felvéve. Mindezen számadatok azon következtetésre juttatnak, hogy* a kormány ezen országos csapással szemben az eddigieknél többet akar tenni s nagyobb actiót, illetőleg a mint ezt a pénzügyi előadó ur beszédében hangsúlyozta, fokozottabb tevékenységet kivan kifejteni. Azonban szomorúan kell tapasztalnom, hogy a phyllosera pusztításai által oly igen érzékenyen károsult Tokaj-Hegyalya érdekében alig törteink valami, már pedig ennek jelentőségét alig szükséges bővebben fejtegetnem. Hogy a kormány tevékenysége ezen pusztítás óriási terjedésével szemben mily lassúsággal történik, mutatja az is, hogy pl. a Tállyán alakult szövetkezet még 1889-ben adott be egy kérvényt, az ott alapított szőlőtelepe beépítésére szükséges* 10.000 forintnyi segély megadása tárgyában s ezen kérvény többszöri sürgetés daczára végleges elintézést csakis líjabban fog nyerni; épen ma voltam a ministerium borászati osztályában, ekkor vették elő az actát és Ígérték, hogy el fogják intézni s részére — a mint értesülve vagyok — csak 1.000 forint fog kiutaltatni. Hogy lehet tehát a társadalom közreműködésének hiányát hangoztatni, hogyha ily egyszerű dolog ily hosszú idő múlva s ily szűkkeblűén nyer elintézést. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Gondoskodni kellene a kormánynak, hogy az amerikai szőlőfajokkal való ültetésben szükséges vesszők, nemkülönben a szénkénegezéshez