Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

406. országos ülés november lt-án, esiit8rti>k5n 1890. 263 Darányi Ignácz előadó: Kérem a t. házat, liogy a magyar államvasutaknál, tekintve tusoknak üzleti jellegét, a műit évi gyakorlathoz képest a személyi járandóságokat, a dologi kiadásokat és a fentartási és üzemi kiadásokat egy-egy összegben méltóztassék megszavazni. Egyúttal a pénzügyi bizottság nevében határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni, mely következőleg szól (olvassa): „Felhatalmaztatik a kereskedelemügyi minister, hogy a m. kir. államvasutak mentén emelendő irodai épületek, illetve tiszti és munkás lakházak kiépítésére a pénzügyministerrel egyet értőleg 57u kamatozás és legfeljebb 50 év alatt leendő visszafizetés' feltétele alatt az államvasutak nyugdíjintézetétől 3,200.000 forintig terjedhető építési kölcsönt vegyen; az időközi kamatokat az építési tőke terhére fedezze s az építkezések befejezése után az előlegösszeg kamatés törlesztési járadékát az illető évek költségvetésébe vegye fel." Ezen határozati javaslatot már tegnapi előadásom alkalmával volt szerencsém indokolni s azért kérem a t. házat, hogy ezen indokolás alapján méltóztassék a határozati javaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Harkányi Frigyes képviselő urat illeti a szó. Harkányi Frigyes: T. képviselőház! (Halljuk!) A magyar államvasutak fejlődését, mint örömmel látom, a t. ház legnagyobb része méltányolja, mert a fejlődést eléggé illustrálják a költségvetés számadatai. És midőn a megelégedés tanujelei nemcsak ezen oldalról nyilvánulnak, hanem, mint tapasztaljuk, e fejlődést a ház túloldalán is nagy mértékben elismerik, én legkevésbé vonhatnám kétségbe a haladást, mely a magyar államvasutaknál nemzetgazdasági tekintetben is nyilvánul. Ezzel némileg összefügg, t ház, egy megjegyzés, a melyet tegnap itt Kaas Ivor t. képyiselőtársnm az osztrák-magyar államvasutaknak a magyar államvasutakkal való viszonyára vonatkozólag tett. Engedje meg a t. ház, hogy e megjegyzésre nyilatkozzam, mint a ki a tárgygyal évek óta foglalkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az osztrák-magyar államvasutak állapota az 1882-diki kiegyezés előtt egészen más volt, mint ma és ha akkor némely aggályok merültek fel, azok igenis alaposak voltak. Azl882-ki kiegyezés azonban megteremtette azon modus vivendit, mely a magyar államvasutak és ezen az ország egyik határától a másikig menő vasút között jelenleg fennáll. Ezen kiegyezés mindkét fél érdekeit nagyon helyesen praecisirozta. E szerint 1882. óta meg levén adva a modus vivendi, a t. minister urnak tartozom azon elismeréssel, hogy azon szerződéseket, melyek akkor kölcsönös megegyezéssel köttettek, minden irányban respectálja és én nem tartom indokoltnak azon aggályt, melyet e tekintetben Kaas Ivor t. képviselőtársam felhozott, mely szerint a közérdekeknek nincs elég téve és hogy a társaság nem működik oly irányban, mint az óhajtandó volna. Azt hiszem, a társulat eddig is megfelelt minden kötelezettségének és azon vidéken, melyen a társulat vasutai keresztülmennek, e tekinben eddig alapos panaszra okot nem adott. Ez az egyik. A másik a társulat birtokában levő és megjegyzem, privát tulajdonaként tekintendő uradalmak ügye. Ezen uradalmakon a társulat nagy áldozatokkal igen virágzó és a mint hiszem, az országban általában nagy elismeréssel fogadott industriát teremtett. A minister ur, a ki a magyar ipart, a mint örömmel constatálhatjuk, erélyesen felkarolja, igen helyesen és következetesen jár el, midőn ezen industriának sem áll útjába, sőt jóakarólag támogatja. Az is mondatott, hogy az uradalmi industria jóformán összeütközésbe jöhet a vasút érdekével a szállítási módozat tekintetében. Én azt hiszem, hogy a társulatnak szabad mozgást kell engedni e tekintetben, a mivel az államnak garantiáját még eddig soha sem volt kénytelen igénybe venni, a kincstár iránti kötelezettségének viszont mindig eleget tesz: azért a minister urnak nem lehet oka a társulatot szabad mozgásában gátolni. Nem hallgatnom el azt, hogy ezen ipar, bár virágzó állapotban van, mégis jövedelmezőség tekintetében nincsen azon a fokon, hogy nagy áldozatokat hozhatna és takarékosságra van utdva, hogy újabb investitiókat tehessen. Felhozatott, hogy a culturalis czéloknak nem tesz eleget a társulat. Alkalmam volt meggyőződni, hogy e tekintetben a társulat nagy áldozatokat hoz és biztosíthatom a t. házat, hogy a társaság a magyar elem fejlődését s haladását a szivén hordja. Ha a társulat évenkint 28 — 30.000 irtot áldoz culturalis czélokra, azt hiszem, eléggé méltóan tölti be ebbeli hivatását. (Helyeslések jobb felől.) Ezek voltak azon megjegyzések, melyeket őszintén előadni bátoi voltam (Helyeslések jobbfelöl) B. Kaas Ivor: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő urnak bátorkodom némely észrevételére válaszolni. Azt én soha sem vontam kétségbe, sőt kiemeltem, hogy az osztrák-magyar államvasút és a magyar állam között kötött szerződés a régi viszonyokon javított. Tegnapi beszédemben ezt fel is említettem Annál kevésbé vontam vagy vonhatom kétségbe azt, hogy ezen szerződés szövegének