Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-406

2g4 *&>' orsíágos ülés november 18-án, csütörtökön. 1890. szó szerint eleget tesz úgy a magyar kormány, mint az osztrák-magyar államvasút társaság. E szerint ebből szemrehányás sem az egyik, sem a másik felet nem illeti. A mi azon további kérdést illeti, hogy vájjon az osztrák-magyar államvasuttársaság ezen új viszonya — nem a régi viszonyhoz mért, de a jelen állapotában és az ország jelen kereskedelmi fejlődésében — megfelel-e az ország forgalmi igényeinek, ehhez már kétség fér, mert hogy az osztrák-magyar államvasút ugyanazon reformokat létesítette volna, melyeket a magyar állam a magyar államvasutakon létesített, azt csakugyan állítani nem lehet. Iparkodott a concurrentia nyomása folytán a régi tarifákon módosítani, de távolról sem ment odáig, a meddig a magyar államvasút ment, sem az áruszállításban, sem a személyszállításban. De ettől eltekintve — mert hisz erre nem kényszeríthető és én ily követelésekkel nem is léptem fel egy magánvasuttal szemben — én az osztrák-magyar államvasutnak illó tempore államosítását követeltem, nem szemrehányásképen az osztrák-magyar államvasút jelenlegi vezetésével szemben, hanem az ország általános nagy érdekeire való tekintettel. (Helyeslés balfelöl.) A mi már most a Krassó- és Temesmegyei bánya- és gazdasági uradalmat illeti, ismét elismerem azt, hogy ott a cnltura, valamint a bányamívelés, tehát az iparfejlesztés szempontjából a társaságnak nagy érdemei vannak. 0 ott nemcsak a saját érdekében az érezeket kiaknázza helyes kezelés mellett, hanem egyszersmind munkásaiért, népeért, a műveltségért sokat tesz és áldoz és csakugyan azok a vidékek virágzó telepek az osztrák-magyar államvasút érdeméből. Nem -vonok tehát le ez érdemből semmit. Ha azonban azt tekintem, vájjon ezen uradalomban a magyar szellem, a magyar állam eszméje a társulatnak ott alkalmazott tisztviselői és hivatalnokai által propagáltatik-e, igen vagy nem, akkor nagy sajnálatomra határozottan tagadó választ kell adnom. E tapasztalatok indíthatták a magyar kormányt arra, hogy ezen uradalomra nézve követelje, hogy az a bécsi igazgatóságtól elvétetvén, a magyar igazgatóság alá rendeltessék s akkor a társulat tudtommal azon álláspontot foglalta el, melyet most az előttem szólt t. képviselő ur, hogy ezt nem teheti vagy nem teszi meg, mivel hogy azon uradalmak magán vagyonát képezik, azok a társulattal, mint vasuttársulattal nem függnek össze, tehát azokba a magyar államnak és kormányának beavatkozási jogát megtagadta. Ezen álláspont vagy áll, vagy nem áll. Ha áll — én nem fogadom el — akkor a magyar kormánynak ott valóban nincsen egyél) joga, mint a mi minden állampolgárral szemben felügyeleti és kormányzási jogaiból származik. Ha azonban ez áll, akkor mondhatja-e a társulat, hogy vonalaimon az ottan termelt vasat és egyéb terményeket szállítom olyan áron, a mint a vasúti anyagokat szokás szállítani, tehát kivonván a szállítási adó alól. Ha pedig tény az — mert úgy vagyok értesülve és jó értesültség nélkül nem szoktam felhozni semmit, de különben az előttem szólott szintén jó értesültségŰ képviselő ur ezt nem tagadta — hogy ezen anyagok oly árakon szállíttatnak, hogy szállítási adót eddig nem fizettek, mi következik ebből? Az, hogy az állam v a suttal szerves kapcsolatban vannak az uradalmak s akkor az államnak megvan a beavatkozási joga; vagy nincsenek szerves kapcsolatban, akkor fizesse meg a szállítási adót, mert nem lehet nekik a közönséges és mindenkinek szóló kedvezményeken túl még ilyen nagy kedvezményeket adni a magyar állami kincstár rovására. (Helyeslés balfelől.) Ezeket akartam előttem szólt t. képviselőtársamnak válaszolni. Harkányi Frigyes: T. ház! A t. ház szives engedelmével bátor leszek néhány szót válaszolni. Hogy a tarifa-reform nem történik a társulatnál oly nagy mérvben, mint a magyar államvasutaknál, az csak természetes. Az államvasutaknál kiválóan a nemzetgazdasági érdekek irányadók, ellenben privát vállalatoknál az osztalék nem téveszthető szem elől. A tarifákat, a mennyire lehetett, mi is mérsékeltük és ha nem szállítottuk le azokat annyira, mint a magyar államvasutak, ez az imént mondottakban találja okát. A mi pedig a díjtételeket illeti, e tekintetben, ha egy fejlődő industriával van dolgunk, álljon az bár magas fokon is, igen helyes szabad mozgást engedni. A vastermelés meglehetősen fejlődött, hogy ezt a forgalmi bevételek kedvéért súlyosbítsuk, az nem volna, helyes eljárás. És igen jó volt, hogy eddig a szabad mozgás meg volt engedve, annál inkább, mert e vasutak jövedelme mindig annyi volt, hogy a magyar állam által biztosított kamatgarantiát sohasem vette igénybe. Örömmel vettem előttem szólottnak azon elismerését, hogy a társulat culturalis czélokra áldozatokat hoz. Mint Krassó megyei képviselő ismerem az ottani nemzetiségi viszonyokat; ott csekély számú a magyarság a többi nemzetiségekhez képest és törekvésünk az, hogy az oktatás és nevelés által elérjük a magyar elemnek azon praeponderantiáját, melyet az államnak idővel kivívni igenis lehet, de kierőszakolni nem kell. Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök: Következik a tétel felolvasása. Gróf Eszterházy Kálmán jegyző (ól-