Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-405

f48 * 0B * »r«isAgos Blés november 12-én, szérián. t8W. sikerült. Legyen a minister ur meggyőződve, hogy e fölötti öröme senkinek nem őszintébb, mint ezé a párté, nem őszintébb még magának a minister urnak e fölötti öröme sem. Azonban most is sajnáljuk, hogy a minister ur elmulasztotta azt, a mit mi alkotmányos kö­telességének tartottunk. S most, midőn az árú­szállításnál tervez valószínűleg nem kevésbé mélyreható ily reformot, szükségesnek találjuk őt erre újból figyelmeztetni. S erre még több okunk van ma, mint volt az első alkalommal. Mert inig a személyszállí­tásnál legföljebb a kincstár érdeke válhatott kérdésessé: az egész árúforgalomra kiterjeszkedő ily reform által az ország egész közgazdasági világa érintve lesz: a földmivelés, a gyárak, ipartelepek, kereskedelmi rakodó-helyek, szóval az egéaz termelés és fogyasztás s mindenkinek vagyona. Kötelesség hát sürgetnünk, hogy a minister hódoljon meg egy fontos alkotmányjogi elv előtt, melyet itt e házban és mindenütt csorbítatlanul kell föntartanunk s ne sértse meg semmikor, de ne ok és szükség nélkül különösen akkor, mikor a reformot, ha helyesnek és üdvösnek bizonyul, a mit hinni szeretünk, ez alkotmányjogi elv­sérelme nélkül is keresztülviheti. (Élénk helyes­lés a szélső haloldalon.) Balogh Géza jegyző: Almásy Sándor! Almássy Sándor: T. ház! Előttem a párt nevében szólott képviselőtársam és barátom elő terjesztéséhez tökéletesen hozzájárulok ugyan­azon tisztelet és elismerés kifejezése mellett melylyel ő a t. kereskedelmi minister úrról szólt. Egyre vagyok bátor csupán a t. minister ur figyelmét felhívni, a mit előttem szólott is fel­említett, a Poroszországgal kötendő tarifa-egyez­séget illetőleg. Midőn ez hírül ment, a mi gazdaközönsé­günkben némi reményt keltett, hogy gabonánk s általában nyersterményeink sorsa, mely termé­nyek Poroszország által eddig el voltak zárva, jobbra fog fordulni. Én, t. ház, ebben a remény­ben igen csekély mértékben osztozom, mert meg vagyok arról győződve, hogy a mig kereskedelmi ügyeink a vámközösség által meg vannak kötve, a mig tehát ez az egyezség le nem jár, bármily erélyes legyen is a t. kereskedelmi minister ur s bármily jó szándéka legyen is neki: nem igen sokat fog kivihetni s a legjobb esetben is csak legfeljebb a veszett fejszének a nyelét kaphatja meg. És ezt is csak azért, mert látjuk, hogy Magyarországon már nagy az elkeseredés és az önálló vámterület hivei napról-napra szaporodnak, ugy, hogy lejárván a tiz esztendő, azt hiszem, épen ugy járunk a képviselőválasztásnál, mint most Amerikában, hogy feltételül kikötik a vá­lasztók az önálló vámterületet, vagy pedig az azt ellenzőket nem választják meg. Ennélfogva azt hiszem, t. ház, odáig fognnk jutni, hogy sem a pálinka gőze, sem az erőszak nem fog összehozni olyan képviselőházat, a mely a közös vámterület mellett fogna nyilatkozni. Mondom, legfeljebb csak a veszett fejszének a nyelét fogjuk megkapni. De hogy a minister ur sike­resebben járhasson el, én is nagyon kívánatosnak találnám, hogy e kérdés, a mint azt előttem szólt t. képviselőtársam felhozta, egy összehívandó enquéte által tárgyaltassék. Á t. pénzügyminister ur Helfy t. barátom­nak, midőn ez az önálló vámterületről beszélt, figyelmeztetésképeu felhozta azt, hogy ha Ma­gyarországból lőnek, akkor Austria is lő s annak következménye — természetesen kereskedelmi szempontból — igen kétes és ezt vegyük fon­tolóra. Én annak a fejtegetésébe, hogy e lövöl­dözésnek Magyarországra nézve mily eredménye lenne, belebocsátkozni ezúttal nem kívánok s csak annyit jegyzek meg, hogy bár ma lövöl­dözhetnénk. És itt bátor vagyok a t. pénzügy­minister urat és a t. kormányt is figyelmeztetni, hogy Austriából az összes európai iparczikkek ellen már elkezdtek lövöldözni, vissza is lövöl­döztek a többi államok, u. m. Porosz-, Franczia­ország és Anglia, csakhogy e lövöldözések Magyarországot, sújtották, (Igás! Ugy van! a szélső baloldalon) Magyarország nyers terményeit, a me­lyekre legnagyobb szükségük van. S az, a ki lövöldözni kezdett, csak nyert, még pedig; két­szeresen, t. i. az által, hogy az élelmi czikkeket olcsóbban veheti s az által, hogy az ő ipar­czikkeit itt Magyarországon drágábban adhatja el. S ebben Magyarország nem mondom, hogy nem bűnös, de csak másodsorban; első sorban bűnös kormányunk gyöngesége s eréíytelensége, a mely a, magyar érdekeket mindig feláldozza. Én hiszem, hogy e jelen kérdésnél Baross Gábor t. kereskedelmi minister ur, a ki a magyar érdekek felkarolása által magát annyira kitün­tette, nem fogja ezt tenni s azért bár kevés erre a reményem, de azért a legjobb reménynyel (Derültség jobbfelöl) meg vagyok nyugodva, hogy mindent el fog ugyan követni, hogy érdekeinket megóvja, de azt hiszem, hogy ezélt érni mégsem fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Vállyi Árpád! Vállyi Árpád: T. ház! (Halljuk!) Azok után, "miket előttem szólt t. képviselőtársaim már elmondottak, nekem kevés mondani valóm van.. Szorosan véve magára a kereskedelmi minister ur budgetjére nincs is mondani valóm. Ha kö­vetni akarnám báró Kaas Ivor t. barátomat azon térre, hogy egy félig komoly, félig tréfás nyilat­kozattal kezdjem felszólalásomat, azt is mond­hatnám, hogy azért nincs e budgetre megjegy­zésem, miután én azt tartom, hogy valamint a

Next

/
Oldalképek
Tartalom