Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-405
405. orszi'iffos ülés novemtoer 12-én, szerdán. 1890. t?^t) halottakról csak jót vagy semmit, úgy ellenzéki képviselőnek a minister urakról vagy rosszat, vagy semmit sem illik szólani és én azt hiszem hogy a kereskedelmi minister ur már a mi hallgatásunkat is elég elismerésnek fogja venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Felszólalásomnak egyik ezélja, t. h hogy teljes mérvben csatlakozzam e padokról is azon elismerés kifejezéséhez, melyet ugyanesak báró Kaas ívor t. barátom a magyar államvasutak tisztviselőinek és összes közegeinek kifejezett. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A ki sokat utazgatott, tanúja lehetett annak, hogy a tisztviselők és közegek a zónarendszer behozatala óta ember feletti munkát végeztek és valóban nekik is jelentékeny részük van az elért kedvező eredményben. Méltán megérdemlik tehát, hogy az irántuk való elismerésnek a ház minden padján kifejezés adassék, annyival inkább, mert azt hiszem, hogy ez nem fogja őket elbizakodottá tenni, hanem inkább ösztönzésül fog szolgálni a jövőre is. (Helyeslésa szélső baloldalon.) Itt egyúttal hangsúlyozni kívánom azt is, hogy nemcsak a humanitás, hanem a forgalom biztonsága is megköveteli, hogy a vasúti közegeknek, mint azt a t. minister ur indokolásában maga is hangsúlyozta, megadassék a kellő pihenő idő. Azért nekem részemről a személyzet tervezett szaporítása és az abból származó több költség ellen nincs kifogásom. Kérem azonban a t. minister urat, fordítson némi figyelmet arra is, hogy a vasúti utazás kényelmessége lehetőleg ne veszélyeztessék. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy a. magyar utazó közönség igen el van kényesztetve. Mert hiszen, a ki külföldön megfordult, tapasztalhatta, hogy az utazás külföldön sokkal kevésbé kényelmes, mint nálunk. Minthogy- azonban nálunk el van kényesztetve a közönség, ezzel is számolni keli. A zóna-rendszer behozatala óta nemcsak a vasú i közegek, hanem a közönség is bizonyos önfeláldozást tanúsított, mikor oly kocsikban, melyekben mindössze 6 — 8 hely van, akárhányszor 12 — 16-an, sőt — magam is voltam egypárszor ily kocsiban — 20-an is utaznak, úgy, hogy az utasok nagyrésze a kocsik folyosóin, pakk-táskáin töltette az éjszakát. Ez nagyon szép dolog volt a közönség részéről, de hogy a közönség in infinitum hajlandó legyen igy utazni, arra nem számíthatunk. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ez új rendszer daczára megmaradjon a közönség kényelme, legalább olyan mérvben, mint volt azelőtt. Egyúttal ugyancsak az utazás kényelme szempontjából egy kérésem volna a t. minister úrhoz. E kényelem előmozdításához nagy mértékben hozzájárulnak, kivált hosszabb vonalakon, az úgynevezett átjáró koKÉpvn. NAPLÓ. 1887—92. XIX. KÖTET. esik. Ha jól tudom, ily kocsik csaknem minden irányban járnak is, De többször tapasztaltam, hogy a most jelentékenyen megnövekedett forgalom daczára is csak ugyanannyi átjáró kocsi közlekedik, mint azelőtt. Tudok vonalat, hol mindig csak egy jár, mely annyira zsúfolva van, hogy 10 —12 utas is ki szorul belőle. Kérem tehát a minister urat, méltóztassék gondoskodni, hogy az átmeneti kocsik száma az ily vonalakon szaporittassék. T. ház! Ha valakit sok baj vagy szerencsétlenség ér aránylag rövid idő alatt, akkor az ember rendesen elfásul és végre közönyössé lesz. Ilyen forma helyzetbe jutottunk mi is. Az európaszerte uralomra jutott védvámos politika Magyarország termelésére sűrű egymásutánban sorra méri a csapásokat. És mi jóformán összetett kezekkel, csak elcsüggedve nézzük a naponkint életveszélyesebbé. váló bajt. Én legalább — lehet, hogy csak szemeim I gyarlósága okozza — nem látom, hogy a nemzet összes közgazdasági tényezői megmozdultak | volna; nem látom, hogy egy nagyszabású és I ennélfogva imponáló actio folyamatban lenne. I Pedig a kinek a kést a nyakára teszik, annak i már nemcsak kézzel, de kézzel-lábbal is véde| keznie kell. A legújabb franczia vámtarifa-javaslat pedig igazán nyakunkra helyezett késnek tekinthető. Azon ezikkekre, a melyeket, mi leginkább szál! lítottunk Francziaországba, mint például lovak, szarvasmarhák, juhok, hús, bor és tojás, ezekre — ha jól tudom — nem U terveztetnek minimális tételek, tehát mi körülbelül tisztában lehetünk azzal, hogy productumainkra a franczia határon a maximalis tarifa alkalmazása fog várni. Austriának, a velünk való vámközösség folytán, az iparos államok védvámos politikájából csak haszna van. Miután Austria nem mezőgazdasági állam, Austriát a nyers terményekre vetett vámok nem sújtják, sőt yisszatorlásokra jogosítják fel a külföldi iparczikkekkel szemben s ezekkel aztán az osztrák iparczikkeknek biztosíthatják Magyarország egész fogyasztási területét. Aztán minél inkább leszorittatik a magyar gabona a külföldi piaczokról, annál olcsóbban juthatnak hozzá a t. osztrák sógorok. Alighanem igazuk lesz azoknak is, a kik azt állítják, hogy jórészt azon múlik a megegyezés Németországgal is, hogy Aus'ria főleg arra néz, hogy valamiképen a közös vámterületen saját iparának versenyt ne támaszszon. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Régóta hangoztatjuk a ház ezen padjairól, hogy két ország, a melynek közgazdasági áras
