Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-404

210 *04« ersiágoi ülés november 11-én, kedden. 1890. adóhivatalig eljutni s onnan hazatérni, beleértve a székhelyen való szükséges időzést is, főleg télen s rossz utakban egy nap nem is elegendő s igy megesik nem ritkán, hogy az elöljárók inkább sajátjukból fizetnék meg a postaköltséget, csakhogy ne kelljen nekik naphosszant kocsin kinlódniok, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon) ázva-fázva, nem ám a hazáért s nem is az adóhivatal kény elmeért, a melyre nézve a postai pénzszállítás mivel sem hátrányosabb, hanem pusztán azért, mert a törvény szerkesztői fővárosi szemüvegen át nézték a viszonyokat s azt hitték, hogy ez a vexotarius eljárás felel meg a helyes adókezelésnek, nem gondolván arra, hogy talán mégis czélszerű volna haszontalan seeaturáktól megkímélni azon községeket, a melyek az állami közigazgatás közvetítése körül ugy is elég munkával és költséggel vannak megterhelve. Ezen általam most vázolt gyakorlat igazolására szerintem nem szolgálhat elegendő érvül az az állítás, melyet az 1876 : XV. törvényczikk tárgyalása alkalmával az akkori pénzügyminister ur adott elő e házban s mely szerint ezt a havi személyes pénzbevitelt a beszállítás biztossága és a helyes ellenőrzés szempontjai teszik kívánatossá, mert hiszen a magyar királyi posta általában talán mégis van oly biztos közvetítője a pénzküldésnek, mint a falusi bíró tarisznyája s annak koczogó alkalmatossága s ha ezen közeg ellen, a megjelenési határnap elmulasztása okából, fel lehet lépni, ugy ez a felelősségre vonás csak oly biztosan megtörténhetik akkor is, ha az adópénz a maga idejére postán meg nem érkeznék. De nem szolgálhat érvül ezen eljárás fentartása mellett az említett minister urnak azon kijelentése sem, hogy a postai úton való rendszeres pénzbeküldés valóságos felfordulást és nagyfokú rendetlenséget fogna előidézni, mert szerinte a községi biró az adóhivatalhoz könyveit is tartozik bevinni, hogy computust csináljon az adóhivatallal, a mi e szerint kivihetetlen volna, ha a pénzek rendszerint postán küldetnének be. Ez az érvelés, véleményem szerint, nem állja meg helyét, mert eltekintve attól, hogy az előljáró havonkínt csak egyszer tartozik az adóhivatalban megjelenni, de azonkívül oda pénzt többször is küldhet be, ha tetszik minden héten, vagy minden nap s mindenkor portomentesen: ez az érvelés azon föltevésből látszik kiindulni, mintha a községi bírónak legalább is egy féltuczat üzleti könyv kíséretében kellene az adóhivatalban megjelennie, holott én ugy tudom, hogy ő a pénzen kivül oda magával egyebet, mint a bevételi naplót, nem visz s a computus készítése sem áll egyébből, mint a beszállított adó összegének a bevételi naplón való nyugtázásából. Aztán ilyen computust talán elég volna félévenkint, vagy ha tetszik, negyedévenkint egyszer csinálni, miután egyéb computus készítéséről — tekintettel arra, hogy az adóhivatal a község egyes, nem directe nála fizető adózóiról névszerinti kimutatást ugy sem vezet, hanem a községiek adóit egy összegben irja elő s tartja nyilván — szó sem lehet. Ez az egész zaklató eljárás, szerintem, nem egyéb, mint pénzkérdés és pedig a portó kérdése s igy állván a dolog, valóban lehetetlen igazságosnak nevezni azt az eljárást, hogy azon községtől, mely az állami adókat ingyen beszedi, még e mellé azt is kívánják, hogy annak elöljárója havonkint egyszer naphosszant kocsin nyomorogjon és költekezzék is csak azért, hogy a postának néhány hivatalos levéllel kevesebb szállítani valója legyen, holott a méltányosság is megkívánná , hogy a már oly szépen fejlődött postai intézmény áldásaiban olyanok is részesüljenek, a kik azt egyébként a maguk kényelmére igénybevenni nem igen szokták. Nem tudom, hogy a t. minister ur melyik felfogást vallja magáénak, vájjon a közadópénzek feltétlenül portomentes szállítása, vagy az úgynevezett havi rendes pénzbeszállítás portoköteles volta mellett foglal-e állást s azért hozzá intézendő kérésemet is vagylagosan terjesztem elő. Vagyis azon esetre, ha azt tartja, hogy azon adóhivatalok értelmezik helyesen a törvényt, a melyek a községek részéről kötelezett havi pénzbeszállítások portoköteles voltához ragaszkodnak, ugy arra kérem, hogy figyelemmel a községeknek szükségtelenül nagy megterheltetésére, méltóztassék a törvénynek oly értelmű módosítását kezdeményezni, hogy a községek részéről postán küldendő közadók feltétlenül portomentességet élvezzenek: (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) továbbá, hogy a községek elöljárói ne legyenek kényszerítve havonkint az adóhivalokhoz utazni, végül, hogy adópénzt olyan községből is lehessen postán küldeni, a melyben posta nincs, de közvetlen közelében s mindenesetre közelebb van, mint a mennyire az adóhivatal esik. Ha ellenben a t. minister ur azon véleményen van, hogy a törvénynek ezen alkalmazása nem helyes, hanem hogy a portomentesség minden községi közadó-pénzküldésre a törvénynél fogva kiterjesztendő, ez esetre meg arra bátorkodom felkérni, hogy ily értelmű egyöntetű eljárás gyakorlására az összes adóhivatalokat utasítani méltóztassék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Természetesnek kell találnom azt a kívánalmat, hogy a közadópénzek postán való küldése feltétlenül portomentesnek nyilvánittas-