Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

401. országos ülés noTember 7 én, pénteken. 1890. 155 Elnök: Madarász József képviselő urat illeti a szó. Madarász Józsefi T. képviselőház! Az Ugron Gábor képviselőtársam által előadott óhajtásokhoz kötelességemnek tartom csatlakozni. Azért én is felhívom a t. ministerelnök urat, hogy mai kinyilatkoztatása folytán, hogy az alkotmány biztosításának egyik legfőbb tétele az, hogy ő Felsége, a magyar koronázott király a törvényekre megesküszik: tartsa kötelességének, mint a kormány tagja, a magyar nemzeti nyelvre és a magyar nemzeti zászló használatára vonatkozó törvények világos rendeleteinek végrehajtásáról gondoskodni és tanácsolja ő Felségének, hogy parancsolja meg ministereinek, hogy e rendeletekhez tartsák magukat. Nem hivatkozom a régibb, már 1836, 1840ben és a későbbi országgyűléseken meghozott törvényekre, noha azok egészükben hatályon kivül nem helyeztettek; de hivatkozom az 1868: XLIV. t.-czikkre, a melyet önök is kötelezőnek ismernek, miután a 67-es alapon állanak. Ezen törvényczikk 1. §-a világosan rendeli: „A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve magyar lévén stb. stb. ... az ország kormányának hivatalns nyelve a kormányzat minden ágában ezentúl is magyar." Ha a t. ministerelnök ur azt véli, hogy midőn ő ő Felségéhez ir, azt nem mint kormányzatban működő minister teszi, akkor természetesen vele nem vitatkozom; de én azt hiszem, hogy ő mint ministerelnök hivatalosan jár el, bármikor is érintkezik Magyarország királyával és igy a törvény világos rendeletét megszegte, ha ebben az érintkezésben nem a magyar nyelvet használta. Ennyit a magyar nyelv tekintetében a ministerelnök ur cselekedetére és azon sajnálattal tudomásul vett tényre — melyet Ugron t. képviselőtársam ma is felemlített — hogy 1868 óta a ministerek azon alkotmány és törvényellenes gyakorlatot folytatják, hogy az ő Felségéhez intézett magyar nyelvű feliratokhoz német fordítás is esatoltatott. A dualismust, a paritást —• mint önök mondják — én részemről elméletben szépen kigondoltnak, de gyakorlatbon keresztülvihetőnek soha sem tartottam. Legyenek önök meggyőződve, hogy igaz az a példabeszéd, mely szerint „Közös lónak túrós a háta" és hogy a dualismus mellett nem fogják teljesíthetni törvényes kötelességeiket. Mit mond, t. ház, a törvény a magyar nemzetiszínre vonatkozólag? 1858-ban, midőn jónak látta az akkori többség hazánk területi épségének megsértésével a horvát-szlavón és dalmát kiegyezést létesíteni, a horvátokra nézve bizonyos kedvezményt adott a magyar zászló tekintetében ; de Magyarországra nézve, sőt még magára Horvát-Szlavonországra is fenmaradt a nemzeti zászlóra és nemzeti színre az 1848: XXI. törvényczikk és a t. ministerelnök urnak és a t. minister uraknak a ma is eltörölhetlen kötelességük ezen törvénynek érvényt szerezni. Ez pedig azt mondja, hogy a nemzeti szin és az ország czímere ősi j ogaikba visszaállíttatnak, hogy minden középületnél, közintézetnél és minden nyilvános ünnepély alkalmával, minden magyar hajón a magyar nemzeti lobogó és az ország czímere használtassák. Ázt fogják önök mondani, hogy az 1867ben felállított közös külügyministerium bizonyára nem oly intézmény, mely a tisztán magyar intézmények közé volna sorolható, de önök, kik az akkor megállapított rendszernek hivei, nem tagadják, hogy egyrészt ő Felségének a birodalmi tanácsban képviselt országai, másrészt Magyarország és csatolt részei vagy országrészei különkülön egész államot képeznek és egész államok- * nak kivannak vétetni. Önöknek tehát kötelességük a külügyi hivatalnál és azon intézeteknél, melyek más országokban és más világrészekben vannak, a magyar nemzet színeit és ezímerét nem kebelezni be egy más állam ezímerébe és színeibe. Azoktól eltekintve, a melyek tisztán ez országban és e kormányzat alatt történnek, lehetetlen, hogy önök ne tartsák kötelességüknek az e részben fenálló törvények teljes végrehajtását. Ismétlem, ezen indokokból, miután a ministerelnök ur önmaga mondta, hogy alkotmányunk legfőbb biztosítéka a király esküje, a király pedig megesküdött arra, hogy megtartja mind az eddig hozott és ezután alkotmányosan hozandó törvényeket, tehát az 1868: XLIV. törvényczikk nek a nemzeti nyelvre, az 1848: XXI. törvényczikknek pedig a nemzeti zászlóra nézve fennálló világos intézkedéseit, tartsa kötelességének a ministerelnök ur ő Felsége a magyar király előtt azokat ugy tolmácsolni, hogy azok ezentúl valósággal érvényesíttessenek is. Csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársamnak erre vonatkozó észrevételeihez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Balogh Géza jegyző: Csanády Sándor! Csanády Sándor: T. képviselőház! Lélekrázó merénylet, sőt haza- és nemzetellenes bűn az, a mit gróf Szapáry Gyula ministerelnök ur a magyar nyelvre vonatkozóig elkövetett. Ily merényletet, ily bűnt még Bach, Schmerling, még Tisza Kálmán volt ministerelnök ur sem mertek elkövetni. (Derültség.) Pedig tudjuk, hogy a ministerelnök urnak elődje mindent megtett arra nézve, hogy a magyar érdekek háttérbe szorításával Austria és Bécs érdekében működjék. 20*