Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

401. országos ölés november 7-én, pénteken. 1890. 141 pedig igen egyszerűen azért nem, mert Anglia egységes állam, monarchiánk pedig dualisticus viszonyban áll és minden olynemü kérdés megállapításánál, mely az udvartartásra vonatkozik, nekünk nemcsak arra kell figyelnünk, hogy saját törvényeink minden tekintetben egyedül saját érdekeinket véve legyenek kielégítők, hanem — a mint azt a t. pénzügyminister ur szintén igen helyesen megjegyezte — figyelni kell arra is, hogy azon viszonynak sem innen, de onnan se praeiudicáltassék, (Élénk helyeslés johbfelől. Ellenmondás szélső baloldalon) a melyben az ő Felségének uralma alatt lévő örökös tartományokkal és királyságokkal állunk. E viszonyt az udvartartásnál is tekintetbe kell venni, ha nem is oly alakban, a mint a 67-iki törvény a közös ügyeket vette tekintetbe, de a mely mégis tért hagyott arra, hogy tekintetbe vétethessék más módon. E mód pedig az, hogy e kérdésekre vonatkozólag ő Felségének nagyobb kör hagyatott magán elhatározásait illetőleg, azonban mindig kellő tekintettel arra, hogy más tanácsadója ne lehessen, a ki a Magyarországot illető ügyekben neki tanácsokat osztogathasson, mint a felelős magyar ministerium. És azt a tant a legmerevebhea kell viszszautasítanom, a melyet Ugron képviselő úrtól hallottunk, mintha valaha a magyar ministeriurnon kivül álló tényező, legyen az az udvar, vagy bárki, mihelyt nem a magyar ministerium körébe tartozik, egyáltalában politikai befolyást gyakorolhat, vagy tanácsokat osztogathat; ilyen tényező sem közvetve, sem közvetlenül sem befolyást nem gyakorolhat, sem tanácsokat nem osztogat. (Élénk helyeslés johbfelől.) Nekünk ez állásponthoz határozottan és világosan kell ragaszkodnunk; ennek adott kifejezést mindig e ház többsége kivétel nélkül és ez állapot áll fenn 23 esztendeje és ha a képviselő ur csak egy esetet is tudna felhozni, a melyben ellenkező eljárásnak csak nyoma is forgott fenn: akkor ez lehetne esetleg alap arra, hogy állításait igazolja. Minthogy azonban egy ily eset sem íordult elő, minthogy minden ily esetet törvényes intézkedésekkel és szokásjog alakjában a történet tanúsága szerint elkerülni iparkodtunk és iparkodunk, nem szabad oly kétes magyarázatokba bocsátkoznunk, melyek e kétségtelen jogot mindenesetre csak gyöngítenék. E szempontból teljesen hozzájárulok azokhoz, miket a ministerelnök ur és a t. pénzügyminister ur kifejtett. (Élénk helyeslés johbfelől.) Elnök: Ugron Gábor képviselő ur félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása végett kivan szólani. Ugron Gábor: T. ház! Félremagyarázott szavaim igaz értelmének helyreállítása végett szólalok fel. (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólt t. képviselő ur úgy nyilatkozott, mintha én tévesen azt állítottam volna, hogy a magyar udvartartás közjogi intézmény. Ezt a t. képviselő' ur teljesen félreértette, mert én határozottan közjogi intézménynek tartom s a t. pénzügyminister ur felszólalása előtt is annak tartottam. Lehetséges, hogy most annak, a mit a t. képviselő ur kifejtett, bővebb magyarázatával kell szolgálni, hogy azon tétel igazsága megóvassék; de a magyar alkotmányos élet fejlődésének s a mi törvénykönyvünkben foglaltaknak fentartása czéljából és érdekéből határozottan tiltakozom az ellen, hogy a magyar udvartartás nem volt mindig közjogi intézmény. A főkamarás, főlovászmester, a többi udvari méltóságok és a zászlós urak ma is a főrendiház tagjai. Nincs itt semmi újításról szó, hanem egyszerűen arról, hogy az, a mit az 1867-ik évi törvényczikk meg nem tilt, megtörténjék: a magyar udyari méltóságok a magok jogai gyakorlatának körébe visszaállíttassanak, hogy a magyar főudvarmester ne mellőztessék, hogy a magyar király, mint a mikor Dehreczenbeu volt, ne a rendőrség egyik főnöke által szolgáltassék ki, hanem álljanak mellette udvari méltóságok, hogy mikor a magyar király a magyar határt átlépi, őt a magyar méltóságok itt az ország határán átvegyék, kisérjék és szolgálják mindenütt, mint 1722-ben boldogult emlékű Károly királyunkat, valamint 1741-ben a koronázásra Pozsonyba jövő Mária Teréziát. Méltóztassék elolvasni az országgyűlések tanácskozásait és azok határozatait, valamint a bécsi udvarral folytatott tárgyalásait, a midőn a magyar közjogi méltóságokat a királynak Magyarországba jötte alkalmával a múlt században vissza akarták szorítani, méltóztassék különösen a kalocsai érseknek. Babocsay Grábornak felszólalását az országgyűlésen elolvasni és meg fognak győződni arról, hogy a magyar udvari méltóságok functi ónál ásat az ország mindig közjogi kérdésnek hirdette. A ki az ellenkezőt hirdeti, az rést akar ütni a magyar közjogon. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Szavaim félremagyarázása miatt akarok szót emelni, de nem fogom ezt arra felhasználni, hogy formális argumentatiót fűzzek hozzá, mint a képviselő ur tette. Csak constatálom, hogy különbséget tettem amaz udvartartás között, a mely közjogi ünnepélyes actusoknál tekintetbe jön és az udvari háztartás között, mely nem ily jelleggel bír. (Élénk helyeslés johbfelől.) Balogh Géza jegyző: B. Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. ház! A pénzügyminister^ur Deák Ferenczre hivatkozott akkor, midőn a külön udvartartás és külön udvari háztartás szervezése ellen nyilatkozott. Deákra azért, mert ez azt mondta, hogy a budai királyi palota „a