Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-401
|^.g 401, országos ülés noTember 7-én, pénteken. 1890. király háza". Mondotta és igaza volt, mert az a ház a király lakása, a király és udvartartása számára rendelt országos épület. De abból,hogy az a magyar király háza, nem következik, hogy az üresen álljon és abban magyar udvari háztartás, magyar udvartartás ne létezzék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Deák szabályozta a kiegyezés .által a közösügyeket és mi, a kik öregebbek vagyunk és emlékezünk azon vitákra, a kik 1861. óta napról-napra figyelemmel kisértük az országgyűlés tárgyalásait és Deák minden felszólalását hallottuk: n?i emlékezni fogunk arra, t. pénzügyminister ur, hogy Deák épen az udvartartásra nagyon kényes volt, hogy valahogy az Magyarországtól el ne közösügyesittessék. (Derültség éi tetszés a szélsőbalon.) Megengedem, hogy Deák, midőn az udvartartási költségekre nézve mások, saját pártjabéliek akarata ellen, a külön és paritásos jogokat fentartotta és törvénybe iktatta, nem ment ennél tovább és nem vitte egyszersmind keresztül annak a — mondjuk ki, mert ugy van — osztrák udvartartásnak kettéosztását és egy külön magyar udvartartás felállítását. Deák ezt nem tette azért, mert nem tehetett mindent egy szere és mert a jog fentartásával meg akarta adni a nemzetnek a lehetőséget arra, hogy a mit ő egyszerre ke resztülvinni nem tudott, de a mit a nemzetnek fentartott, azt mások, az ő követői, a kik az ország hatalmát kezükben tartják, a kik a király hivatott tanácsadói és a nemzetnek hatalmi képviselői, későbben teljesítsék és tanácsadással a királynál keresztül vigyék. És valóban voltak magyar ministerek, a kik a királynál egyet-mást, mint erre a pénzügyminister ur is hivatkozott, a magyar érdekeknek megfelelően, az udvartartásnál is keresztülvittek, mondjuk, egypár udvari magyar dámát is kineveztettek. De nem erről van szó, hanem arról, hogy a magyar nemzet joga és érdeke és a dynastiának ezzel azonos érdeke valósággá változzék. Igaz lehet az, hogy különbséget kell tenni háztartás és udvartartás között; de vájjon van-e valaki ezeken a padokon, ki azt kívánta volna, hogy a magyar parlament vegye az ellenőrzésének gondozass! alá azt, hogy kik és minő inasok fogadtatnak fel? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Vagy hogy micsoda lovak vásároltatnak? Nem ez a kérdés; nem is az a kérdés, hogy valaki követelné azoknak a cabinet-zárszámadásoknak talán a magyar számszékhez való áttételét. Tudjuk azt, Pulszky ur, hogy a magyar parlament ezt a jogát nem vette igénybe idáig soha, nem vette igénybe, a király személye iránt való tekintetből. De az a, kérdés, hogy ha a magyar állam milliókat ad arra az udvari háztartásra, ezek a milliók egészükben arra a czélra fordíttassanak megszámláltatás nélkül, a mely czélra adattak tehát, hogy az udvari háztartás magyar legyen, ha magyar pénz adatik reá: ezen kérdés elvileg kifogás alá nem eshetik. Ha valaki feltenné az ellenkezőt, hogy például az egész udvar ide jön lakni, itt kineveztetnek magyar udvarmesterek, kinevezik az egész udvari személyzetet és a király elmegy Bécsbe a delegatiók megnyitására elviszi oda a magyar főudvarmestert, az egész magyar udvari háztartást, az osztrák államnak eivillistáját pedig Budapesten költi el, Bécsben csak a művészetet pártolja, építtet színházat, építtet várkastélyt, de azon pénznek csak egy hányadrészéből, a többi pénzt pedig Budapesten magyar háztartásában költi el tetszése szerint: nagyon kétlem, hogy annak a loyalitáshoz szokott császárvárosnak lakossága és az osztrák, az uralkodó házhoz a magyarokéval egyenlő hűséggel ragaszkodó nemzet és az osztrák aristokratia fel nem támadna ez ellen és nem mondaná azt, hogy mi kérjük, elvárjuk és a ministeriumtól, nem a Felségtől követeljük, hogy az osztrák államköltségén osztrák udvartartás és udvari háztartás vezettessék. A mi a felelősséget illeti, azt mondotta az igen t. pénzügyminister ur, hogy nem akarhatjuk azt, hogy felelősségre vonassanak a parlament által az udvarnál alkalmazott, akár hivatalnokok, akár főméltóságok. Kern akarjuk ezt. Mi kizárólag a ministerium felelősségének elvén állunk; de azt sem akarjuk, mert nem tagadhatjuk, hogy miután az udvarnál levő befolyásoknak politikai jelentősége van, hogy azok kivonják magukat a magyar felelős kormány befolyása alól. Ez nagy különbség, t. ház, mi nem akarunk szóba állani és felelősségre vonni politikai tényekért sem udvarmestert, sem pedig udvarhölgyeket, mi csak a ministereket tartjuk felelőseknek, hanem hogy az udvarnál mi történik és miféle politikai befolyás érvényesül, azért felelősök nekünk a koronának tanácsosai, a minister urak. Az pedig, hogy valaki egy r államban ne legyen felelős, legyen az bár udvari főméltóság, azt el nem ismerhetem; a kérdés mindig csak az, hogy kinek és miért, de felelős mindenesetre, eltekintve attól, hogy fizetésük van és ezen fizetésüket a mi pénzünkből is húzzák. Most befejezésül még csak arra térek vissza, hogy a közösség folytán, mely a fejedelem személyében a két államot összeköti, megengedhető-e az, hogy az udvar szerkezetében, szellemében és egész manipulatiójában túlny r omólag, mondhatnám kizárólag osztrák legyen? Mért nem tirtom én ezt megengedhetőnek? Egészen eltekintve a közjogtól, a melyben nekünk van igazunk, mint azt Horánszky, Ugron és Beőthy képviselő urak kifejtették s mely jog az érvényesülést követeli: a magy^ar nemzeti politikának legfőbb követel-
