Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

401. országos ülés november 7-én, pénteken. 1890. 137 ellentétben a mi alkotmányos intézményeinkkel és ne legyen fészke ellenkező tendentiáknak, hanem összhangba hozassék ugy alkotmányunkkal, mint azon államjogi viszonynál fogva, melyben Austriával vagyunk, a dualismus követelményeivel. Nem lehet itt, t. képviselőház, angol vagy olasz példákra hivatkozni; más viszonyok közt más eszközöket lehet alkalmazni e czél elérésére; de a mi viszonyaink között azoknak az eszközöknek alkalmazása veszélyes tévedés lenne, annyit tenne, mint egy pár sujtásos inasért, egy tál lencséért feladni nagy elveket. (Egy hang a szélső baloldalról: Nem az inasokat akarjuk, hanem a magyar Jcirályi udvartartást!) Mindjárt leszek bátor erre is felelni. Ugyan kérem, először is, vájjon azok az 1867-iki vagy azt megelőző törvényczikkek foglalnak-e magukban olyan dispositiókat, a melyekből azt lehetne következtetni, hogy az udvartartás mikéntje közjogi intézményeinknek kiegészítő részét [képezze olyformán, hogy annak belügyei a kormány közvetlen felelőssége mellett gyakoroltassanak és hogy túlmenjünk a felelősségnek azon határán, a melyet az előtt voltam bátor jelezni. Nézetem szerint 1867-iki törvényeinkből ilyen dispositiókat kimagyarázni, sőt azokra következtetést vonni sem lehet. Csak egyre vagyok bátor utalni. Méltóztatik emlékezni, hogy akkor, mikor egyszer a királylakóházára, vagyis helyesebben szólva, a budai várpalotára felvonták a fekete-sárga lobogót és itt az nagy discussio tárgyává tétetett: akkor a t. képviselőház, annak az 1867-ki törvénynek nagy kezdeményezője,Deák Ferencz, ha nem csal emlékezetem, azzal ütötte el ezt a kérdést: Az a ház a királynak a háza, vonasson rá a király olyan lobogót, a minőt akar! (Egy hang a szélső baloldalról: Mi építtettük azt, állami épület az!) Nem azt akarom én ebből megállapítani, t. képviselőház, hogy állami épület-e vagy nem; nem is akarok arra kiterjeszkedni, hogy helyes-e az, hogy magánépületnek tekintessék; én magam mondottam az imént, hogy a királyi ház, helyesebben budai királyi várpalota; hanem azt akarom levonni, hogy maga annak az 1867-ki törvénynek nagy kezdeményezője azt az elvet mondotta ki, hogy annak a királyi udvartartásnak berendezését, vitelét minálunk nem közjogi intézménynek, hanem helyesebben belügyi intézmé^mek lehet tekinteni, mert az a kifejezés, hogy az a királynak a háza, nem az önök tendentiája, hanem igenis a mi álláspontunk mellett szól. De mivel azt, t. képviselőház, ugy hiszem, a túloldal is el méltóztatik ismerni, hogy törvényeink e tekintetben legalább is eddig határozott dispositiókat magukban nem foglalnak: (Egy hang a szélső baloldalról: De igen !) én inkább azzal a kérdéssel akarok foglalkozni, vájjon KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XIX. KÖTET. czélszerü lenne-e azt az udvartartást ugy berendezni, a mint önök kívánják. Mert Angolországban ilyet nagyon könnyen lehet tenni. Ott az udvarnak egyes intézményeit, egyes dotatióit esetről-esetre bírálják meg a parlamentben. Vájjon ezt az elvet akarja-e a mi törvényünk is megállapítani? Nem: nálunk a törvény és a törvényes gyakorlat az udvartartás költségeinek összegét állapítja meg a mi tetszésünk szerint hosszabb vagy rövidebb időre ég ezen eljáráson s a kormány által imént jelzett felelősségen túl menni igen veszélyes is lenne. Mit tenne ez, t. képviselőház? Hogy minálunk, ahol nem angol viszonyok vannak, hanem ugyanazon uralkodó egy másik államnak is uralkodój a, az a másik állam is egy udvartartást fogna a kormány felelőssége mellett berendezni és ki állna akkor jót, hogy az az udvartartás, kivetkőztetve magánjellegéből, nem lenne-e épen az ellentétes aspiratióknak fészke ? (Helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Ugyan méltóztassanak elképzelni egy magyar urvartartást és egy egészen elkülönített osztrák udvartartást. B. Kaas Ivor: Hisz most is az van! Wekerle Sándor pénzügyminister: Most nincs az. Rosszul méltóztatik azt ismerni; lehet, hogy az külső formáiban osztráknak tűnik fel, de méltóztassék elhinni, ma van egy udvartartás, a mely a politikától tökéletesen elkülönítve, attól egészen menten áll, a melynek módja sincs politikai tanácsokat adni, hanem szorítkozik a szorosan véve magánjellegű belügyi udvari teendők teljesítésére. Méltóztassék elképzelni egy udvartartást, a mety politikai befolyások alatt áll, egyfelől a mi részünkről, másfelől az ottani kormány és parlament részéről. Vájjon mivé lenne ez a mi viszonyaink közt? (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Ki akarja ezt? (Mozgás jobbfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Önök akarják. Egyébként önnek, t. képviselő ur, módja lesz felszólalni, ha ellenkező nézeteket képvisel, egyáltalában nem tudom, micsoda eszméket méltóztatik e tekintetben vallani. B. Kaas Ivor: A magam eszméit, melyek vannak! Wekerle Sándor pénzügyminister: Nem kétlem, hogy vannak, de épen — közbeszólásaiból következtetve — ezen eszmék helytállóságát vagyok bátor kétségbe vonni és azok ellen akarok argumentálni. (Helyeslés jobbfelől.) De folytatom beszédem. Tehát vájjon mi lenne ebből? A fejedelem személye nem tétetnék-e könnyen a legellentétesebb politikai érdekek és befolyások játékává; vájjon ily körülmények között lehetséges volna-e egy helyes és alkotmányos politikát folytatni ? (Élénk tetszés jobbról. 18