Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-401

Jgg Ml. országos ilés november í-én, pénteken. 1898. gazdasági kérdés. (Helyeslés a szélső hátoldalon.) Hiszen méltóztassanak arra emlékezni, hogy a mi szomszédaink odaát Austriában az ilyen kérdésekben félreteszik nemcsak a kedélyeskedést, de némelykor még a loyalitást, sőt még az illemet is. En emlékezem arra, mikor a boldogult trónörökös megházasodott és háztartást rendezett be, ott nyíltan tiltakoztak az ellen, hogy ő Fensége Parisból hozatta a bútort egykét terme számára. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Én odáig nem szeretnék menni, nem szeretném, hogy a magyar nemzet annyira kimutassa az anyagi érdekekben való fukarkodást, a pénzvágynak ezt a nemét nem óhajtom nálunk meghonosítani; de általában a gazdasági kérdés fontosságát e dologban, különösen a fővárosra nézve, nem lehet ignorálni. Nem szólok most arról, hogy az udvartartási költség túlnyomó részét — nemcsak azt, a mivel Austria, hanem azt is, a mivel a magyar törvényhozás járul hozzá — Bécsben költik el. (igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Mondom, ezt mellőzve, sokkal fontosabb az, hogy milyen forrásait a közgazdaságnak és a pénznek nyitják meg mindazok, a kik az udvartartás folytán Bécsbe mennek és a kik Budapestet nem is látják; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy azok a folytonos királyi és herczegi látogatások — e perczben is van ott egy ilyen látogatás — mekkora lendületet adnak egy városnak. Hiszen mi nálunk annyira megy az udvartartásnak e hiánya, hogy valahányszor ő Felsége ide jön Magyarországra és a lapok azt irják: „A király itthon" — megvallom, én rám mindig kinos benyomást tesz ez a rovat: „A király itthon!", mikor tudom, hogy ez neki annyira nem otthonja — aztán két-három nappal a király ideérkezése előtt azt olvassuk a lapokban, hogy már ideérkeztek a lorak, ideérkeztek a szakácsok, ideérkeztek még a tyúkok, csirkék és fáczánok is, (Derültség a szélső baloldalon. Ugy van! Ugy van!) mind Bécsből hozzák ide. (Igaz! a szélső balon. Mozgás jobbfelől.) Bocsánatot kérek, igenis ezek anyagi dolgok, de hát a nemzetek nemcsak szellemmel, hanem kenyérrel is élnek és ha önök nem szégyenlik ebből rovatot csinálni, mi legkevésbé compromittáljuk magunkat, ha ezeket a dolgokat itt is őszintén feltárjuk. (Helyeslés a szélső balon.) Ott vannak az idegen udvarok képviselői, követei; méltóztatik tudni, hogy mit jelent az, hogy mikor egész Európának, sőt a világ többi részeinek is képviselői háztartást visznek egy városban és mindent ott költenek el. Azután az a sok idegen, a kinek részint az udvartartás, részint a követségek miatt oda kell mennie arra a, székhelyre. Nem kerülne nagy fáradságomba ebből egy statistikai táblázatot állítani össze, de I tudom, hogy kellemetlen volna, én pedig nem óhajtok kellemetlenséget okozni, én hazánk, nemzetünk érdekében szólalok fel és támogatom tisztelt barátaim felszólalásait azon szempontokból is, a melyeket ők nem érintettek; de a melyeket itt egyszer felhozni és feltárni szükségesnek tartottam. Én tehát a magam részéről is felkérem az igen tisztelt kormányt, méltóztassék e kérdéssel komolyabban foglalkozni, mint az ez ideig történt. Én felteszem ő Felségéről, hogyha önök nyiltan, őszintén, minden teketória nélkül feltárják előtte a való helyzetet, ő Felsége be fogja látni s meg fogja tétetni az intézkedéseket, hogy az udvartartás itt a hazában mielőbb létrejöhessen. Pártolom Meszlényi t. barátom felszólalását. (Élénk helyeslés a szellő baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. képviselőház! Szokatlannak tartom ugyan a parlamentaris eljárásban, hogy a vita folyamán az ellennézetet vallók akarják meghatározni azt, hogy mikor szólaljanak fel valamely pártnak tagjai egy költségvetési tétel mellett vagy ellen. (Egy hang a szélső baloldalon: Régi praxis volt, hogy felváltva!) Nem is ezen pressiónak kivánok engedni, nehogy ez által praecedens alkottassék, hanem azért kivánok néhány perezre a t. ház figyelmével élni, mert nézetem szerint téves azon álláspont, melyet a t. képviselő urak elfoglalnak és tévesek azon következtetések, melyeket levonnak. És ha azon czél, melyet önök el akarnak érni, ugy és azon eszközökkel éretnék el, a mint önök kívánják: én azt hiszem, ez nem előnyt, hanem nagy veszélyt rejtene magában a magyar alkotmányosságra, (ügy van! jobbfelől. Derültség a szélső baloldalon.) Mi, t. képviselőház, közöttünk az elvi különbség? Azok a csirkék, azok a borotvált inasok, vagy azok a lovak, a miket Helfy képviselő ur említett? Nem, t. képviselőház. Az elvi különbség közöttünk az, hogy önök az udvartartás mikénti berendezését közjogi intézményeink egy kiegészítő részévé akarjak tenni, mi pedig azt mondjuk, hogy a mi viszonyaink közt ez maradjon meg a királynak belügye, a mi felett az intézkedési jog őt illeti. (Felkiáltások a szélső baloldalon : A magyar királyé!) Mit tesz ez, t. képviselőház? Azt teszi-e, hogy a kormány minden felelősséget el akar magáról hárítani az udvartartást illetőleg? Korántsem. Elismerem és mindig meg fogok hajolni azon elv előtt, hogy igenis a kormányt az udvartartás tekintetében teljes felelősség, messze menő felelősség illeti. De mi ennek a felelősségnek a határa? Nem az, hogy az udvarhölgyek vagy az udvari alkalmazottak miként és hogyan neveztetnek ki; hanem az, ! hogy az az udvar, annak a szelleme ne álljon