Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-400
400. országos ülés nofemlber 6-án, csütörtökön. 1890. J23 kesén lehet szó, a nélkül, hogy véglegesen lehetne benne dönteni. Fentartom az ez iránti nyilatkozást akkorra, midőn a kormány—remélem rövid idő alatt — azon helyzetben lesz, hogy magukat a javaslatokat ne csak előterjeszthesse, hanem egyúttal kérhesse is a ház határozatát azok érdeme felett. (Élénk helyeslés jóbbfélől.) Hallottuk többször is, hogy a kormány programmjának egy részét tulajdonképen más párttól sajátította el. Méltóztassék megengedni a t. ház, hogy erről egy tegnapi felszólalás kapcsán nézetemet elmondjam. (Halljuk! Malijuk!) Igenis, elismerem, hogy az ellenzék e reformot sokszor hangoztatta, de még sem ismerem el, hogy ez eszme az ellenzék kizárólagos tulajdona volt. Ennek igazolásául hivatkozom arra, hogy 1874-ben mint belügyminister szaktanácskozmányt bivtam össze a közigazgatás rendezése tárgyában g ugyanakkor kijelentettem, hogy a közigazgatásnak oly iránya szervezését szükségesnek látom. S ha akkor nem tettem ez iránt előterjesztést, csak azért nem tettem, mert concedáltam, hogy a kérdés még akkor — ezelőtt 16 évvel — nem volt annyira megérve, hogy sikerrel meg lehessen oldani. De ha én e tárgyról már akkor igy nyilatkoztam, midőn a mérsékelt ellenzék pártja, sőt még annak két elődje még meg sem volt alakulva: nem vehettem kölcsön e programmot ettől a párttól. (Helyeslés jobbfélöl.) Ugyanígy áll a dolog pártunk sok más tagjára nézve is. Utalok a közigazgatási bizottság előadójára, ki már az 1886 iki törvény tárgyalása alkalmával kijelentette, hogy azt a törvényt az administratio javítására elfogadja, de ennél tovább menő intézkedéseket óhajt. Állapodjunk meg tehát végre abban, hogy ez az eszme a ház több oldalán is felmerült, .de ne tekintse azt senki kizárólagos tulajdonának. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Oda aján dékozzuk!) De nemcsak a közigazgatás kérdéséről hangoztatják azt, hogy a kormány más párttól sajátította, el. Kiterjeszkedett épen tegnapi beszédében Ábrányi Kornél ur arra is, hogy a vasúti csoportosítások kérdése szintén azon pártnak tulajdonát képezi. Engedelmet kérek, ebben a kérdésben is vissza lehet menni távoli időre. Már 1875-ben vásárolta meg a kormány a tiszai vasút részvényeit, azért, hogy ezen államosítási actio megkezdessék és azon időtői fogva a legújabb időig következetesen ezen irányt követte a kormány, a nélkül, hogy ebben kívülről bármi impulsusra vagy ösztönzésre szorult volna, (Ugy van! ügy van! a jobboldalon.) De, tisztelt ház, Ábrányi képviselő ur tegnap oly kérdésre terjeszkedett ki, mely e házban már sokszor meg volt vitatva. Visszatért arra, hogy a múlt évben beállt kormányválságnak mik yoltak okai; szerinte nagy részben parlamenti erőszak okozta ezen válságot. Ezen kérdés e házban már tüzetesen meg volt vitatva, ki volt fejtve a tényállás ugy az én felszólalásom, mint a volt ministerelnök ur felszólalásával, ugy, hogy ezen kérdés újabb fejtegetésére szükség nincs. De a képviselő ur szólott parlamenti erőszakról. Erre bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ezen kifejezés: parlamenti erőszak, talán nem egészen megfelelő, hanem inkább ugy kellett volna mondani, hogy megkísértetett a kisebbség erőszakos eljárása. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) És hogy a kisebbségnek nem sikerült erőszakos eljárása által czéljait elérni, azt a pari ámen tarismus minden barátja csak megnyugvással fogadta. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hogy, t. ház, ezen eredmény akkor nem volt elérhető, az leginkább tulajdonítandó a ház többsége összetartásának és SZÍVÓS együttműködésének, mely ezen erőszak következményeit megakadályozta. (Igaz! ügy van! a jobbóldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De Ábrányi Kornél t. képviselő ur kiterjeszkedett még az ellenzék feladatára a jelenlegi kormánynyal szemben; indokolta az ellenzék által követendő eljárást és kimutatta azt, hogy mennyire van szükség gouvernementalis ellenzékre. Nem szándékom és nem feladatom az ellenzék viszonyaival, eljárásával és ügyeivel foglalkozni; azt az egy tényt azonban constatálni akarom, hogy a ház többsége teljes egyetértésben van a kormánynyal azon alapra és azon követendő irányra nézve, melyet a kormány nyilvánított (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon) és reménylem, sikerülni fog teljes egyetértéssel az ország javára mindazon kérdések megoldása, melyet a kormány és ezen többség szükségesnek tart. (Ugy van! Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, nem akarom szó nélkül hagyni azokat a szívességeket, melyeket Helfy t. képviselő ur kegyeskedett irántam nyilvánítani, (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur ugyanis azt mondta, hogy a ministerelnököt ugy ismeri, hogy hosszú politikai működése alatt eddig színtelen volt és szint csak akkor vallott, mikor a ministereluöki széket elfoglalta. Erre nézve mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy felfogásom szerint a kormány egy tagjának sincs szüksége arra, hogy külön politikai irányt kövessen, külön valljon szint; hanem felfogásom szerint a kormánynak kell egységes politikájának lenni, a melyben egyetért a kormány minden tagja, mert csak ugy lehet a kormány munkálkodása sikeres. (Helyeslés a jobból'falon.) De csodálkozom azon, t. ház, hogy épen Helfy képviselő ur az, ki azt mondja, hogy az én politikai irányom, működésem igazi czélját 16*
