Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-400

|34 4°°' országos ülés november 6-én, esfltörtSkon. 1890. nem ismeri, mert hosszú idő óta sokszor volt alkalmunk egymással polemisálni sok, különböző természetű* kérdésben. En mindig ugyanegy irányt követtem és ez az, hogy hü támogatója vagyok az 1867-iki kiegyezésnek és ezen alapon kívántam és kívánom az ország szellemi és anyagi erejét fejleszteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, t. ház, ez határozott czél és sajnálom, de nem csodálkozom rajta, ha a képviselő ur ezen működéssel és czélzattal megelégedve nincs; nekem nem is lehet feladatom mindenki tetszését megnyerni és igy meg kell nyugodnom abban is, hogy Helfy képviselő ur bizalmát ezentúl is meg fogja tőlem vonni. Ezen rosszalás és bűnlajstrom elősorolásánál kitért a képviseli! ur Joannovics önkéntes elítélésének ügyére is és azt mondja, mily borzasztó eljárás az, hogy a kormány ezen kérdésben az ítélet ellen nem lépett fel. Engedelmet kérek, t. képviselőház, én egy birói ítélettel szemben, a kormány magatartására nézve más felfogásban vagyok, mint a t. képviselő ur és igen károsnak tartanám, ha egy birói Ítéletre a kormány befolyást akarna gyakorolni. (Igás! Ugy van! jobbfelöl.) A t, képviselő ur tévedésbe esett, mert azt mondta, hogy ő nem hajlik meg az absolut kormánytól átvett rendelet vagy büntetőtörvénykönyv előtt. Tévedése pedig abból áll, hogy a katonai büntetőtörvény és annak szabályai ugy az 1878 : LIV., mint a múlt évben megalkotott 1889 : VI. t.-czikk által, szentesítettek és igy a tettleges szolgálatban levő egyénekre nézve a katonai büntetőtörvénykönyv egy olyan érvénynyel bír és ép ugy annak alapján hozatik Ítélet, a. mint, a polgári egyénre nézve a polgári bíróságok mondanak Ítéletet. Azért az én felfogásom szerint, t. ház, a kormánynak nem is lehetett feladata, liogy ezen ítélet meghozatalára befolyást gyakoroljon. Különben ezen ügyben tegnap interpellatió intéztetett hozzám, a melyre kötelességszerűen felelni fogok annak idején. De épen azért nem feleltem eddig és nem felelt a honvédelmi minister ur sem, kihez e tárgyban szintén intéztetett interpellatió, de a ki már tegnap kijelentette. hogy e kérdésben eddig még nem válaszolhatott, mert az felebbezés alatt áll. A házszabályok értelmében azonban ezen kérdésről nyilatkozni mindenesetre kötelességemnek tartom. A t. képviselő ur azt mondotta továbbá, hogy mostani működésemből azt, következteti, hogy a nemzetből ki akarom irtani a függetlenségre való minden aspiratiót és hogy szerinte a honossági kérdés tárgyalása alkalmával elfoglalt álláspontommal megnyertem a katonai körök megelégedését. A mi az elsőt illeti, azon kérdést intézhetném a t. képviselő úrhoz, hogy micsoda függetlenséget ért? De én ezt a kérdést nem teszem, mert az ellenzéken támadt viszálykodás folytán ezt már eléggé megvitatták. Van a függetlenségnek egy neme, mely ellen mindig fölemelt fővel küzdöttem és ellene küzdeni kötelességemnek tartom ezentúl is; de ezt az ellenzék körében folyt vita alatt Helfy Ignácz t. képviselő ur és társai is megtagadták s igy ez alkalommal ez ellen küzdeni fölösleges volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Arra nézve pedig, t. ház, hogy kinek a tetszését nyertem meg a honossági vita alkalmával elfoglalt álláspontommal, világos a ház vála mely a napló és jegyzőkönyv szerint, ha jól emlékszem, 217 szavazattal helyeselte eljárásomat 80 szavazat ellenében. És ez sokkal mérvadóbb előttem, mint Helfy t. képviselő ur egyéni véleménye. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt is mondotta még a t. képviseli) ur, hogy egész eljárásom által a múlttal való szakítást, a múlt emlékeinek eltörlését és a magyar szellem kiirtását akarom elérni. Engedelmet kérek, én részemről azon magyar szellem ellen, mely a magyar állam consolidatióját kívánja elősegíteni, a mely a consolidált Magyarországban terjeszteni kívánja a műveltséget, fokozni az ország anyagi erejét, hogy az culturalis missiójának megfeleljen, ezen nemzeti szellem ellen, t. ház, nemcsak küzdeni nem fogok soha, de ennek előharezosa voltam és leszek mindig ezentúl is. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Épen azért, t. ház, mert a változott pénzügyi helyzet megengedi azt, hogy a kormány erre nagyobb gondot és figyelmet fordíthasson, kérem a t. házat, hogy a jelen költségvetést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Madarász József jegyző: Irányi Dániel! (Nagy zaj és mozgás. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Irányi Dániel: T. képviselőház! Fenhagyva Helfy Ignácz t. barátomnak, a kit a végszó illet, azon feladatot, hogy úgy az imént szólott t. ministerelnök urnak, valamint az előbbi szónokoknak feleljen, én csupán arra kérek néhány pillanatra engedelmet, (Halljuk! a szélső baloldalon) hogy Tisza István képviselő urnak imént elmondott beszédére tegyek egy pár megjegyzést. (Halljuk!) A t. képviselő ur beszéde végén azon vádat emelte a mi pártunk ellen, hogy mi Kossuth Lajos nagy nevét csupán kortes eszközül használjuk és hogy azt a kegyeletet, a melyet minden magyar ember érez, mi mint kufárok alkalmazzuk. Azt íudja, t. képviselőház, minden politikával foglalkozó ember, hogy Kossuth Lajosnak politikai programmja a miénktől lényegesen eltér. Mi tehát, ha az ő nevét említjük, sehol és soha az ő programmjával nem azonosítjuk magunkat és igy az ő nevét, nimbusát kortes eszközül elveink diadala mellett