Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-400

122 áöO. országos ülés november 6 án, csütörtökön. 18»0. korábbi szereplése alatt feltétlen hűséget tanúsított iránta, ugyan kihez viseltessék bizalommal 1 (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Nem gondolják meg a képviselő urak, hogy a mikor ellentétbe hozzák a pártnak mostani és a múlt kormány iránti magatartását, ellentétbe hozzák egyszersmind a ministerelnök urat önönmagával s ellentétbe hozzák önönmagukkal a kormány többi tagjainak is egy jelentékeny részét. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem szándékozom, t. ház, bővebben kiterjeszkedni azon súlyos támadásra, melylyel a képviselő ur a ministerelnök urat illette, nem pedig azért, mert a védelmet e támadásokkal szemben feleslegesnek tartom Én azt hiszem, hogy ezekkel szemben a legjobb védelmet nyújtja a ministerelnök ur politikai múltja, mert — s evvel ki kell egészítenem a képviselő ur nyilatkozatát — a pártnak nemcsak híí tagja volt, hanem egyik előkelő munkása is, a ki kiváló képességeivel, valamint akarat- és munkaerejével a párt küzdelmeiben és sikereiben előkelő részt vett. (ügy van! Ugy van! Élénk tetszés a jobboldalon.) Ez adja meg az erkölcsi alapot arra, hogy bizalommal viseltessünk a ministerelnök ur iránt első percztől fogva (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) és e bizalom nem ingat tatott meg azon rövid idő alatt sem, a melyet a ministerelnök ur e székén eltöltött. Azt az első csatát, a melyet a képviselő ur oly érzékenyen panaszolt el, nemcsak a ministerelnök ur vivta ki, hanem azt a csatát kivívta a párt helyeslésével s annak támogatása mellett, sőt hozzá teszem egész készséggel, a mérsékelt ellenzék hathatós támogatása mellett is és azt hiszem, hogy e küzdelemre, e csatára nyugodt önérzettel gondolhat vissza az egész párt s a ministerelnök ur is. (Helyeslés jobbfélől. Mozgás a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezt a csatát nem azért vivta a ministerelnök ur, nem azért vívtuk mi, hogy szembeszálljunk a 88 éves aggastyánnak, hanem azért, hogy kimutassuk, hogy szakítani akarunk a múlttal s azt akarjuk, hogy e nemzet vesse le a multak iránti kegyeletét. T. ház! Nem azért vivtuk e csatát, hogy szembeszálljunk egy aggastyán tiszteletre méltó alakjával, de nem is azért vivtuk, a mint azt a képviselő ur felhozza, hogy a nemzet a kegyelettel szakítson; hanem tudja a képviselő ur, hogy miért és ki ellen vivtuk? Vivtuk azon törekvés ellen, a mely ugy a 88 éves aggastyán történelmi alakját, valamint mindazt, a mi a nemzet előtt a multak iránti kegyelet szempontjából szent, korteseszközül akarja felhasználni (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon) s politikai tőkének tekinti, a melyből uzsorakamatot akar szedni a maga külön és nem is mindig nagyon szép czéljai számára; (Élénk helyeslés jobbfélől) vívtuk e harczot a nemzeti kegyelet templomának kufárai és farizeusai ellen. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés jobbfélől. Zaj. Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Nem tartottam szükségesnek e költségvetési vita folyamán előbb felszólalni, mert hiszen a költségvetést magát senki e házban meg nem támadta, sőt mindenki, ki a költségvetésről szólt, elismerte annak ugy realitását, mint a pénzügyi helyzet javulását. Szólni kívánok azonban most csak azért is, nehogy a vita bezárása után azoknak, a kik esetleg még nyilatkozni akarnak, alkalmuk ne legyen szavaimra refiectálni és teszem még azért is, mert kötelességemnek tartom a kormány nevében kijelenteni, hogy teljes tudatában van azon felelősségének, mely a pénzügyi helyzet javulásából reá háramlik s melynél fogva teljes erejét oda kell irányutania, hogy ezen pénzügyi politika ezentúl is követteesék és a pénzügyi helyzet javulása következtében ez iránytól magunkat eltérittetni ne hagyjuk; hogy az elért eredmény ne legyen csak átmeneti, hanem tartós maradjon. E kötelességet a kormány minden esetre teljesíteni fogja és ez irányban kérem ezután is a t. ház szíves támogatását. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De a költségvetési vita nem azért szokott a parlamentben folyni, hogy csupán a költségvetés számairól legyen szó, hanem az alkalmat ad arra, hogy a kormány általános politikájáról is nyilatkozhassanak a ház tagjai. (Ugy van! jobbfélől.) Minthogy a kormánynak már hónapokkal ezelőtt alkalma volt kijelenteni, hogy mi alapon áll és mi irányban szándékozik működését folytatni; nem tartom feladatomnak ismételni, a mit akkor mondtam, vagy kijelenteni, hogy a kormány, a mint az természetes, ma is azon az alapon áll és azt az irányt akarja követni, melyet akkor kifejtett. Most tovább kell menni; meg. kell oldani azon kérdéseket, melyek megoldása akkor kitűzetett, meg kell állapítani a sorrendet, melyben e kérdések előterjesztessenek. E kérdések között kétségkívül igen nevezetes helyet foglal el egy feladat, mely a vezetésem alatti belügyi tárcza keretébe tartozik. A közigazgatás reformja. És ha eddig tüzetesen nem nyilatkoztam e tárgyról és ezt ma sem akarom tenni: ennek egyedüli oka az, hogy azon stádiumban, melyben az ügy ma áll, a megoldáshoz oly közel, nem tartanám elégségesnek csak néhány általános szót mondani róla. A kormány most már e kérdést minden részletében akarja előterjeszteni és azért nem tartom alkalmasnak azon időpontot, midőn a kérdésről csak mellé-