Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.
Ülésnapok - 1887-400
460. országos ülés november ft-án, csltörtökSn. 1880. 121 sági kérdéssel sem állunk úgy, mint azt a t. ellenzék feltüntetni óhajtja. Hogyan áll ez a kérdés a nemzet közvéleménye előtt? 3875-ben egy elenyésző csekély kisebbség volt az, mely e kérdésnek ily irányban való megoldását kívánta. Azóta, mondhatnám — évről-évre tett haladást ez eszme a közvéleményben és hódította meg úgy a parlamenten kivül álló egyes emberek meggyőződését, mint a parlament tagjait is (Igán! TJgy van! jobbfélöl) és a ki a pártok beléletében az eszmék fejlődését figyelemmel kiséri, az ezen fejlődést fel fogja ismerni a mérsékelt ellenzéknél ép úgy, mint a kormánypártban is. (Helyeslés jobbfélöl.) Az bizonyos, hogy a mérsékelt ellenzék e kérdésben sokkal hamarább foglalt el hivatalos álláspontot; de legyen szabad emlékeztetnem, hogy ha jól emlékezem, 1880-ban — erről nem állok jót — a mérsékelt ellenzék — vagy mint akkor magát nevezte — az egyesült ellenzék programmjának megállapításakor a tisztviselőknek élethossziglan alkalmazását volt kénytelen abba felvenni, mert a felett, hogy választás vagy kinevezés legyen-e, megállapodni nem tudtak. Tehát ugyanazon átalakulási proeessus, a melyen az elmék átmentek szerte az országban mindenütt, meg volt az ellenzéken is ngy, mint a szabadelvű pártban. (Igán! TJgy van! jobbfélöl.) Nagyon természetes dolog, hogy ez a kérdés a kormány programmjában kifejezést csakis azon pillanatban nyerhetett, a mint ezt a t. pénzügyminister ur kifejezte, midőn ez a kérdés actuálissá vált. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Azzal is dicsekszik az igen t. mérsékelt ellenzék, hogy e kérdést ő érlelte meg. Engedelmet kérek, t. ház, lehet-e azt mondani, hogy e kérdés megvan már érlelve és lehet-e bárkinek is mondani, hogy ő megérlelte? Ismétlem, nem szemrehányáskápen mondom, csak a tényt constatálom, hogy eddig a kérdés bizonyos egészen általános főelvek, postulatumok és phrasisok körén kivül egy lépéssel sem haladt előre. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Ezt ismét nem szemrehányásként mondom. Hiszen e kérdést első sorban annak kell megérlelnie, kinek az illető javaslatok kidolgozása feladatát képezi és nem kétlem, hogy a kormány rövid idő alatt megérlelt állapotban fogja az ebbeli javaslatokat a törvényhozás elé terjeszteni. Mindaz, a mit e tárgy felől bármily csillogó phrasis keretében a mérsékelt ellenzék szereplésében és fényes beszédekben produkált, csak általános elvek, általános postulatumokból áll, melyeknek egész becse azok összeegyeztetésében és coneret alakba öntésében fog rejleni. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Akkor áll majd elő mindenkire nézve pártkülönbség nélkül az a KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XIX. KÖTET. feladat, hogy mindazt, a mire képes, a dolog megérlelésére s kellő megoldására fordítsa é» én igen örülök rajta, hogy e munkában — az eddigi kijelentések után ítélve — számíthatunk a t. mérsékelt ellenzék közreműködésére. Ha ezen közreműködés a közügy érdekében becsesnek, hasznosnak és productivnak fog bizonyulni, én leszek az utolsó, a ki megtagadja az elismerést. De mindaddig, mig e productiv működésnek becsét a kérdés megoldására nézve tényleg nem igazolták, méltóztassanak megengedni, hogy egy kissé korainak tartsam azt az öndicséretet, melylyel a t. képviselő urak önmaguknak adóznak. (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon.) Ezt az egész közigazgatási kérdést abból a szempontból tárgyalják most a t. képviselő urak, hogy kimutassák az ellentétet a mai és az egy vagy két évvel ezelőtti kormány között és hogy szemrehányást tehessenek e pártnak, mely ugy az egyiket, mint a másikat támogatásában részesíti. Ha pedig valaki ezt az ellentétet kétségbe vonja, akkor az illetőt azzal vádolják, miszerint az uj kormányt a régi egyszerű copiájának állítja. Van azonban e kettő közt középút. (Halljuk! Halljuk!) Egy uj kormány sohasem' lehet copiája a réginek, ha feladata magaslatán áll, sőt egy régi kormány sem lehet copiája önmagának; mert a mint az idők változnak, változnak a feladatok, változnak részben a felfogások s a rendelkezésre álló eszközök is. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Nagy különbség van t. ház a múlt és a jelen közt s e nagy különbséget, én vagyok az első, ki örömmel elismerem és a ki erre támaszkodva, elismerem magam is, hogy uj aerában vagyunk. Elfogadom én is az uj aera elnevezést, egy értelemben. Á nagy különbség abban rejlik, hogy mig csak a közelmúltban is a legacuttabb pénzügyi bajok reánk nehezedő súlya alatt állottunk és ezen súlynak elhárításával voltunk elfoglalva; mig a közelmúltban a kormányférfiak összes anyagi, szellemi és erkölcsi erejét a pénzügyi rendezés vette igénybe, addig ma már, hála Istennek, figyelmük jelentékeny részét a reformokra fordíthatják, oly reformok létesítésére, melyekre száz évvel ezelőtt pénzügyi szempontból őrültség lett volna csak gondolni is. (Élénk tetszés. Ugy van ! TJgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő ur azt mondja: különös, hogy ez a párt bizalmat szavaz Szapárynak és bizalmat szavazott a volt kormány elnöknek. De nem gondolja meg a képviselő ur, hogy agy negyed órával azelőtt pedig azt mondta, hogy főleg onnan ismerték ők a mostani ministerelnök uras, hogy mindig feltétlenül ragaszkodott pártjához. Hát kérdem, hogy ha azon minister iránt nem viseltetnék bizalommal egy párt, a ki egész 16
