Képviselőházi napló, 1887. XIX. kötet • 1890. október 1–november 18.

Ülésnapok - 1887-400

120 400. orsíágos ülés november 8-án, esütSrtSkön. 1890. t. pénzügyrninister ur által bizonyos conversióknak a nyeresége. Helfy Ignácz t. képviselő ur kifejezést adott annak, hogy ezt bizonyára a pénzügyrninister ur ugy érti, hogy csak részben fogja azon költségeket fedezni. Azt gondolom, t. ház, hogy e kérdéssel kapcsolatba lehet hozni nemcsak azon con versiét, a melyet a t. pénzügyminister ur említett, de egyéb conversiókat is. Azt hiszem, legkevésbé a vérmes számítás és mindenesetre inkább abból a szempontból támadható meg, hogy alatta marad a valóságnak, ha azon tételt állítom fel, hogy a valuta-rendezés után ma papírban, akkor új aranyértékben kamatozó értékpapírok ugyanazon kamatozás mellett fognak árfolyamot nyerni, mint most az aranyban kamatozó papírok. Csak ezen mini malis különbözetet véve fel, azt látjuk, hogy például a november 4-iki jegyzés szerint a 4 százalékos aranyjáradék kamatozott 4"*5 százalékkal; az 5 százalékos papirjáradék pedig 5'os százalékkal vagyis differentia az aranyban és papírban kamatozó értékpapírok kanmtlába közt 058, vagyis majdnem 0-6. Ha csak e tényt veszem és azt nézem, hogy ha a mi papírra szóló értékpapírjaink aranyra fognak szólni és azok kamatozása eléri azon árfolyamokat, a melyekkel ma bírnak az aranyban kamatozó papírjaink, 0*6 százalékot képező különbsége!: takaríthatunk meg e conversio utján, ezen különbség magánál a papirjáradéknál, kerek számban szólva, 2 milliót képvisel. Azt hiszem, t. ház, hogyha mi az összes conversiókat kapcsolatba hozzuk a valuta-rendezéssel és azt akkor és ugy csináljak meg, hogy a valuta-rendezésnek az árfolyamra való hatása már azoknál érvényesülhessen : akkor — egészen-e vagy sem, ezt nem merem állítani, de legnagyobb része azon költségeknek ki fog kerülni a conversio nyereségéből és aránylag elenyésző csekély költséggel megalkothatjuk azon legfontosabb reformot, a mely épen Horánszky Nándor t. képviselő ur postulatumába illik bele, mert összes közgazdasági viszonyaink javítására és adóképességünk növelésére hatályosabb befolyást fog gyakorolni, mint bármi más. (Élénk helyeslés.) Legyen szabad, t. ház. ezután lehető rövidséggel még pár megjegyzést tennem a politikai helyzetre vonatkozólag. (Halljuk!) Kerülni fogok mindent, a mi távol vezet az actualis kérdésektől; kerülni fogom azt is, hogy egy tegnap hallott igen nagy és igen fényes beszéd bonezolásába bocsátkozzam. Ezen nagy beszéddel szemben én csak egyetlen egy tény constatálására szorítkozom. (Éalljuk! Halljuk!) Nem vitatom, t. képviselőház, hogy teljesen igaz-e az, a mit a t. képviselő ur természetesen teljesen bona fide mondott és nem volt-e benne kis túlzás, de a t. képviselő ur kijelenti, hogy a kormánypárt merev, sőt szükség nélkül demonstráló álláspontot foglal el a t. mérsékelt ellenzékkel szemben. Ez a kijelentés minden esetre közrehathat a helyzet tisztázására. Reményiem, hogy ezen kijelentés mindazon titkon terjesztett híreszteléseknek és gyanúsításoknak, a melyek hónapok óta szájról-szájra járnak, a melyek egyik lap hasábjairól a másik lap hasábjaira vándorolnak és a melyek szerint a kormánypárt felbomlóban van, a kormánypárt legnagyobb része óhajtja a mérsékelt ellenzékkel való fusiót, mondom, reménylem, hogy ama kijelentés mimdezen híreszteléseknek a legauteuticusabb czáfolatát fogja képezni. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy miért terjeszkedem ki a ma vita tárgyát képező kérdések politikai csoportjára is, ennek oka az a nem egy, de több erős vád, a melyet és hozzátehetem sajnálatomra, a tőle megszokottnál erősebb formában Helfy képviselő ur mondott. A t, képviselő bevádol bennünket azért, mert az a párt, mely bizalmat szavazott Tisza Kálmánnak, bizalmat szavaz Szapáry Gyula grófnak is és másodszor bevádol azért, mert azt a bizonyos adoptált gyermeket, a kiről tegnap ismét szó volt, adoptáltuk és nem ajánltuk fel a mérsékelt ellenzéknek ezen reformkérdés megoldását, a mely reformkérdés pártjuk programmjának sarkalatos pontját képezi. Helfy t. képviselő ur azt mondja, hogy ez hallatlan eset, mert minden más parlamentaris országban ezt szokták tenni. Nem tudom, Angliát parlamentaris országnak tartja-© vagy nem a t. képviselő ur, de legyen szabad felhoznom azt az egy példát, hogy azon négy legfontosabb reformtörvény közül, mely Angiiában a most folyó században megalkottatva, hármat nem az a párt hajtott végre, mint kormánypárt, a mely éveken át azokat propagálta, hanem a mely évekig ellene küzdött. (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl.) Azt hiszem, ezzel elég jó praecedensre hivatkozhatunk. De másodszor valósággal ténybeli tévedésbe is esett a t. képviselő ur, midőn azt mondja, hogy köztudomású tény, hogy a jelenlegi ministerelnök ur programmjához képest szakított a jelenlegi közigazgatási rendszerrel és hogy ezt a zászlót addig, mig a ministerelnök ur megszólalt, egyedül a mérsékelt ellenzék lobogtatta. Először is legyen szab.id azt az egyszerű tényt constatálnom, hogy immár egy éve annak, hogy még a ministerelnök személyében beállott változás előtt ezen reformpontot a kormány és párt felvette programmjába. (Ugy van! jobhfelöl.) De továbbá — és erre nem szükséges bővebben kiterjeszkednem — mert a t. pénzügyminister ur már tegnap is megmondta — ezzel az apa-