Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-387
446 38". országos ülés június 3-án, kedden. 1890. pótlására időközileg szükség lenni? Ezt azért kérdjük és részemről is azért óhajtanám tudni, mert miután évi rátákban van a helyi érdekű vasutaknak a subventiója megállapítva,nekünk, akik az egyes vasutak évi subventióját szám szerint nem ismerjük, nagyon bajos volna kiszámítani, vájjon ki van-e merítve a törvényben meghatározott összeg vagy nincsen. Másodszor a helyi érdekű vasutaknál általán véve azt tapasztalom, hogy az építési költségek a valódi kiadásnak megfelelőleg néha talán magasabbra vannak számítva s ez által illusorinssá válik az 1888. évi ÍV. törvényezikk azon intézkedése, hogy a dotatio maximaiig összege az építési költségnek, melyet az állam a vicinális vasutaknak ad, az építési költségnek csak 10%-át teheti. De miután sokszor az építési költségek nem a valódi kiviteli költségeknek megfelelően, hanem magasabban vannak előirányozva és miután a dotatio megadásával a 10% mindig egészen kimerittetik, vájjon az kellőleg figyelembe vétetett-e a dotatio megállapítása alkalmával és vájjon a költségvetésnek magasabbra számításából eredő többlet levonatott-e akkor, a midőn a 10*/° megállapittatott? A helyi érdekű vasutak subventióját illetőleg azt annyival is inkább óhajtanám tudni, mert másrészt az elsőbbségi kötvények nagyon alacsony árfolyamra vannak leszállítva, 70—80 forintra és ez által természetesen a törzsrészvényektől sokkal nagyobb összeg vonatik elajövedelem felosztásánál, mintha azok a prioritási kötvények nem ilyen alacsony árban volnának számítva. Ezen aggodalmak azok, melyeket alkalomszerűleg bátor voltam elmondani, ismételten kijelentvén, hogy ezen helyi érdekű vasút építésére vonatkozó javaslatot ugy a költségvetési előirányzat tekintetében, mint közgazdasági és forgalmi szempontból, nemcsak, hogy elfogadom, de sőt a legmelegebben üdvözlöm. (Helyeslés.) Baross Gábor kereskedelemügyi minister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő ur által felvetett kérdésekre legyen szabad röviden válaszolnom. (Sálijuk !) Az egyik kérdés az volt: vájjon ezen helyi érdekű vasút engedélyezése által nem lesz-e kimerítve azon összeg, melyet a t. ház, a helyi érdekű vasutak segélyezése czéljából az 1888: IV. törvényezikk alapján rendelkezésemre bocsátani méltóztatott ? Itt kettőt kell megjegyeznem. Először azt, hogy az 1888: IV. törvényezikk 300 ezer forint maximalis összegben szabta meg állam évi hozzájárulását, de az idei költségvetésben csupán 250.000 forint bocsáttatott tényleg rendelkezésemre és igy 250.000 forintról tartozom számolni. A másik, a mit megjegyeznem kell, az, hogy ezen helyi érdekű vasút emez alapból egy garassal sem segélyeztetik. És itt megvallom, a t. képviselő ur által kifejezett elismerést annál jobb szívvel vehetem, mert ilyen nagy vasút létesítése lehetővé vált a nélkül, hogy a kormány a segélyezési alapot igénybe vette volna. (Élénk helyeslés.) A segélyezési alap tehát ezen vasút engedélyezése folytán nemcsak ki nem merittetik, de egyáltalán nem is érintetik. Ezt az alkalmat mindazonáltal felhasználom, t. ház, hogy tájékoztatásul közöljem azon adatokat, melyek némi világot vetnek a kormány eljárására a helyi érdekű vasutak segélyezése tekintetében. (Halljuk.' Halljuk!) De mielőtt ezt tenném, még előre kell bocsátanom válaszomat ama másik két kérdésre, melyet a t. képviselő ur szintén felvetett. Ezen kérdések egyike az volt: vájjon nem állapittatnak-e meg a helyi érdekű vasutak építési tőkéi oly magasan, hogy az azok után kivetett segélyezési hányad azután tulajdonképen a törvény intentiójával jön ellenkezésbe? Kétséget nem szenved, t. ház, hogy a helyi érdekű vasutak építési tőkéjének megállapításánál túlszigorral eljárni nem tanácsos ; mert akkor egyáltalában nem volna kilátás ily vasutak létesítésére. így vagyunk az elsőbbségek árfolyamának megállapításával, a melyet, ha a t. képviselő ur által felemlített, 72°/o minimumot is veszem, még mindig oly magasan van megállapítva, hogy azok értékesítése valóban igen sok nehézségbe ütközik. Mindkét esetben azonban ugy az építési tőke, mint az árfolyam megállapításánál a kormányt mindig a czélszertíségi indokok vezérlik és szem elől nem tévesztve a vasutak létesítésének szükségességét, óvatosan jár el a tekintetben, hogy a rendelkezésre álló segélypénzek indokolatlan követelésekkel meg ne terheltessenek. (Általános helyeslés.) r Áttérve az adatokra, ismétlem, hogy ez évre 250.000 forint állván rendelkezésre, ebből az 1890. évre le van kötve 247.188 forint. Ebből tehát látni való, hogy a 250.000 forintot nem léptem túl, de ki van merítve egypárezerforinthiján. És, t. ház, az eddigi állami hozzájárulások, a melyek segélyével 13 helyi érdekű vasút létesítése vált biztosítottá, 2,354.550 forintra mennek, az építési tőke pedig, mely ezen vasutakba fektettetett, 24,972.000 forint és igy az államnak e czímen hozzájárulása nem egészen 10°/«-nak felel meg. (Helyeslés.) Megjegyzem azonban, hogy ezek közt a deészilahi helyi érdekű vasút is foglaltatik, a mely egymagában évenkint 117.000 forintot vesz igénybe ezen adományból és mind a mellett, hogy abból ezen hadászatilag fontos vasútra annyit költöttünk, a segélyezés aránya még mindig alul marad azon százalékon, mely a törvén^ ben engedélyezve van. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, e válaszom, mig egyfelől kitünteti a kormánynak óvatos, czéltudatos eljárását,
