Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

4á0 SSö* országos ülés június-2-áii, hétfőn,,1890. ebből önként következik, hogy akár mezőgazda, akár bármely foglalkozású legyen valaki, a fog­lalkozásra való tekintet és a czél megjelölése nél­kül kinek-kinek szabad szeszes italt 100 literen felül adni és venni; mig ellenben a mezőgazda kötelezve van arra, hogy még külön a pénzügy­igazgatóságtól is engedélyt kérjen, mig más erre kötelezve nincs. A 6. §. első bekezdése a kérdés szabatos körvonalozása szempontjából arra, hogy mi értendő tisztán italmérési jövedék alatt, zavarólag hat. Az 1836. évi törvényezikk legalább itt az ország innenső részében megengedte betegség és lakada­lom esetén az átvitelt az egyik községből a má­sikba, de csak kis mértékben, a nagyban való tilalom soha sem állott fenn. A 6. §. első bekez­dése azonban már ily mérvű tilalmat tartalmaz, vagyis a szeszes italok bevitelét csak 100 literen felüli mennyiségben engedi meg. Ez a korábbi gyakorlattal szemben határozott megszorítás, a minek okvetlenül nagyobb pénzügyi eredményé­nek is kell lenni. Már most épen az előbb elmon­dott körülménynél fogva kiválóan fontos kérdés, hogy maga a jog alapeszméje, azok a korlátok, a melyek kötelezők a bérlőre, az államra és a közönségre nézve, oly szabatosan határoztassanak meg, hogy ebből többé eltérő és ellentétes gya­korlat ne keletkezhessek. Ennélfogva igen kérem a t. ])énzügyminister urat, legyen kegyes világos­ságra deríteni azt a kérdést, hogy ugy értelmezi-e a javaslatot, hogy a mezőgazdák kivételével más foglalkozásúakra tiltva van a 100 literen felüli forgalom vagy nem és a mezőgazdákra kedvez­mény-e ez, vagy korlátozás? Ez mindenesetre tisztába hozandó, mert különben az 1888: XXXV. törvényczikkel még ellentétesebb gyakorlat fog kifejlődni és még több zaklatás fog előállani. Erre nézve általánosságban indítványt nem is teszek, hanem fentartom magamnak ezt a rész­leteknél megtenni, ha különben a törvényjavas­lat értelme minden kétséget kizárólag a t. pénz­ügy minister ur kijelentésével tisztába hozható nem volna. Még egy körülmény van, t. ház, a melyre bátorkodom a t. ház és a kormány figyelmét ki­kérni. (Halljuk! Halljuk!) Ez az eljárás kérdése. Gondolom az 1884-iki törvényezikk utasítja a pénzügy- és az igazságiigyminister urakat, hogy a jövedéki eljárást rendelettel szabályozzák. E ren­delet azonban mai napig sincs megalkotva, hanem a harminczadok részére kiadott utasítás szerint járnak el. A gyakorlati élet eddig valami nagy szükségét nem igen mutatta annak, hogy ezen okvetetlenül változtatást kell tenni; azonban ma már az én felfogásom szerint az italmérési jöve­dék ezt mellőzhetetlenné teszi, mert a harminczadi utasítás egészen más természetű jövedékről szól, mint az italmérési jövedék, mely lényegében épen az által tér el a többitől, hogy nélkülözi a kizáró­lagosságot és bizonyos cselekvényekben nyilvánul. Hogy többet ne említsek, maga az utasításnak azon része, mely a gyanú alapján való elkobzásr ról intézkedik, oly tág teret nyit a hivatalnoki önkénynek, hogy az a polgári szabadságra nézve valóban veszedelmes lehet, hogy tudniillik bárki­hez, a ki ellen gyanú merül fel, az illető pénzügyi közegek bármikor bemehessenek, ott házkutatást eszközölhessenek és nyomban az elkobzást is foganatosíthassák. Az eljárásnak ezen szabályozatlan volta az, a mely az én felfogásom.szerint tért nyitott Mára­marosban is arra a sok panaszra, a melyek fel^ merültek kölcsönösen mindkét irányban és hozzá­tehetem, hogy az én felfogásom szerint e panaszok bírtak némi alappal s az ily gyakorlat a polgári szabadságra nézve egyáltalán nem kívánatos. Ezért én ezen körülmények kiemelése mellett kérem az igen t. kormányt, hogy a jövedéki eljá­rás szabályozására nézve a szükséges rendeletet mielőbb megalkotni méltóztassék. Magát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jdbbfelol.) Elnök: Ki következik ? Josipovich Géza jegyző: G-ulácsy Dezső! GuláCSy Dezső: T. ház .'Nem tartom helyén levőnek, hogy a tanácskozás folyamán a parla­ment egyes tagjai egyes dolgok bizonyítása végett egymásra hivatkozzanak, ugyanazért elvemet követve, szabadságot veszek magamnak, hogy az ily hivatkozásoktól tartózkodjam. Minthogy azon­ban az előadói székből és azután báró Kaas Ivor t. képviselőtársam részéről, oly nyilatkozat tör­tént, mely a Bereg megyei képviselőket általában oly színben tünteti fel, mintha ők azon bérlő consortiumnak hallgatólagos tagjai volnának, . . . Báró Kaas Ivor:_Nem azt mondtam! Gulácsy Dezső: Örömmel veszem tudomá­sul, hogy báró Kaas Ivor képviselőtársam ezt visszavonja, (Ellenmondások a baloldalon) vagy oda nyilatkozik, hogy nem mondta, de én ugy vettem ki felszólalását és a bizottsági előadó úrét is, hogy abban vád rejlett az összes beregtnegyeí képviselők ellen. Hegedüs Sándor előadó (tagadólag int). Gulácsy Dezső; Egyszóval constatálhaíom, hogy Kaas Ivor képviselőtársam azt mondja ugyan, hogy nem mondta, de Hegedíís bizottsági előadó ur, viszont azt mondja, hogy nem ő mondta, hanem Kaas; e szerint, hogy valaki mondta, az bizony os. Ezen gyanúsítást tehát nem a magam szemé­lyére, de mint képviselő kötelességem visszauta­sítani. A magam személyében, hálaistennek, sem­miféle sem bérlő, sem nyerészkedő vállalatnak tagja nem vagyok. .' i

Next

/
Oldalképek
Tartalom