Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

886. orszítgos ülés június 2-án, hétfőn. 1890. 445 semmi, de még csak ezen említett Szabadság is korlátoztatott, mert egy ujabb belügyministeri rendeletben kimondatott, hogy a bortermelők szüret után hat hét alatt tartoznak bejelenteni, mennyi bor termett a községben és ha nincs pinczéjük, akkor ezen kedvezménytől is elesnek. S ha valamelyik buttelázni akart, mindannyiszor a községi előljáró hosszú szárú pipával a pinczébe ment és ellenőrizte a bérlők javára a bortermelő embereket, a mi nemcsak feszélyezte az illetőket, de költséges is volt rájuk nézve, mert ezek a köz-'égek elöljárói diurnumot kaptak. Hát ez mégis jobb volt a semminél, legalább kimérési adót nem kellett fizetni. Jöttek már most a nagy napok, midőn a Kárpátoktól az Adriáig minden ember ajkán hálaima jelentkezett, hogy a hühéri viszonyok ezen ósdi maradványát a kormány törvényjavaslattal el fogja intézni. Mindenki azt hitte, hogy democraticus alapokon ugy fognak ezen viszonyok rendeztetni, hogy a kormány közvetíti a megváltást a községek részére, a mint ezt a szőlő dézsmaváltsággal tette Deák Ferencz ur (Derültség) bölcs terve alapján és a községek fognak ezen regálékból jövedelmet húzni. De nem ugy történt, hanem az államhatalom kigondolt 5 esztendőt, ki mennyi adót fizetett 5 év alatt, akkép kapja a kártalanítást és magához ragadta e jogot, még pedig ugy, hogy mindenki kapott kárpótlást, csak egy nem: a nemzet teste, a szőlőműveléssel foglalkozók. Bizony, t. minister nr, ez irányban a nemzet legnagyobb része a jelen status-quoval szemben ellenséges érzülettel viseltetik és tessék meggyőződve lenni, hogy két év múlva ez nyilatkozni fog tettekben is. A minister ur akkor nekem azt válaszolta, hogy ő tanulmányozza ezen kérdést és belátja, hogy bizony a szőlőtermelők sorsán enyhíteni, javítani kell és a saját termelésű borokra vetett 3 frtos regaleadónak legalább egy forintra való leszállítását hozza javaslatba hektolitere után. Megörültem, t. ház, azt hittem, hogy a pénzügyminister úrtól, a ki velem együtt polgári vérből való ember, (Derültség) a polgár ember beszél. És mire ébredtem fel? Mire lyukadt ki az egész Ígéret ? Arra, hogy a pénzügyminister ur nemcsak, hogy nem segített a szőlőtermelő gazdák sorsán, hanem azokat e törvényjavaslattal még inkább kívánja sújtani és még inkább kívánja kiszolgáltatni a finánczoknak. T. ház! Nem tehetek róla, ilyen az alkotásom, a vérmérsékletem, hogy bárkivel szemben az igazságnak kifejezést adok, akár az egyessel, akár az egyetemessel szemben. Aztán ne is méltóztassanak nekem rossz néven venni; hiszen szükséges az ilyen ember, (Derültség) a ki kimondja Péternek a nevét, hogy ő Péter, mert ha azt mondja neki, hogy ember, nem érti meg a sok ember közt, hogy ő lesz szólítva. (Derültség.) Ez az oka annak, t. ház, hogy azt a suttogást, a mit elkövetnek a házban, nem hagyhattam szótlanul; jobb az eszméket tisztázni (DerüHség balfelöl) és a dolgokat a maguk eredetiségükben felmutatni, hogy lássuk, hogy van-e a beszédnek alapja vagy nincs. Mikor elolvastam e törvényjavaslatot és indokolását, mindjárt gondoltam, hogy itt hiba van a kréta körül. Mert az államkincstár három évre kiadta a bérletet; három évig az államkincstárnak semmi néven nevezendő kára nem lehet. Ha lehet valakinek kára, az csak a regalebérlő lehet, az meg, ha egyszer bérbevette a regálét és túlságosan megadta az árát, számoljon le önmagával. Hiszen már nagyon sok bérlő pusztult el a világon, de azért a kormány nem tartotta szükségesuek ily törvényjavaslattal a képviselőházat foglalkoztatni. (Helyeslés.) Ép ugy van itt is, t. ház. Hogyha egyes bérlők kis tisztességes haszonnal megelégedve nincsenek, majd ha letelik a három év, hagyják ott. De hogy az államhatalom azon jövedelemmel, melyet eddig ezen regalejogból húzott, meg van elégedve, mutatják azon rózsás körülmények, a melyek a pénzügyi eredményekben és kimutatásokban jelentkeznek. De én azt hiszem, nem is az volt a kormánynak czélja, hogy ezzel a regalejövedelemmel valami véghetlen nagy hasznot csináljon az államnak; mert ez a regale dolog sok helyen erkölcstelen intézménynek bizonyul, sok rossznak a kútforrása, alapja. Én nem azért beszélek, mintha engem boszantana a dolog, ha még százszor szigorúbb törvényt hoznak is ; mert nekem ugyan ; egyénileg a nnánczokkal soha sem lesz bajom, mert én a bor-, sör- és pálinkaadóhoz soha életemben hozzá nem járultam és nem is fogok járulni. Az Ur isten az emberi egészség fentartására tulaj donképen a vizet rendelte és hogy mennyire képes a vizivás az embereket még jó állapotban is tartani, itt vagyok példa magam. (Derültség.) Nem azért beszélek, hogy a saját szempontomat védjem, mert én soha nem fogok literezni, az nem hozzám való. (Derültség.) Nekem nem kell semmiféle szeszes folyadék, mert én nem adok egy pohár vizet millió akó borért, ha azt meg kellene innom, (Élénkderültség) hanem nagy baj az, t. ház, hogy kevesen vagyunk ebben az országban, a kik vizzel élünk és van ám sok olyan ember, a ki még órácskáját is eladja, hogy fluidomot vehessen. Itt van a veszedelem és ha már annyira divatba hozták az új honfoglalók azt a bundás pálinkát, hogy egész vidékeket tönkretett a rossz pálinka, nekünk képviselőknek kötelességünk lehetővé tenni, hogy az egyik körzetből a másikba szabadon bevihesse a jobb italt. (Helyeslés.) Én ugy találom, hogy tulaj donképen Mármarosban és Erdélyben több megyében van tulajdonképen a törvényjavaslatnak kútforrása, a hol a képviselő urak többed magukkal bérlők. Én azt hiszem, nem egyes emberek érdekéről, hanem