Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

mius 2-ÄB, hétfőn, 1899. 414 336. orszúgos ülés jn ilyen, hanem kormánypárti programmal képviselő­nek választottak, Ha egy szegény ember képvi­selővé lesz, a többi szegény emberre ez nem téveszti el a hatását és úgy okoskodtak, hogy milyen nagy ur lett abból a fiúból. Ott volt köztük egy fináncz ; ez azt mondja: Az nem ur, én vagyok az ur, (Derültség) mert hogy én abban az órában megyek hozzá dohányt keresni, a mikor akarom, de hát ő nem jöhet én hozzám. (Nagy derültség.) T. képviselőház! Megvallom őszintén, hogy ezek a dolgok nekem sehogy sem tetszenek. Én úgy látom, ne méltóztassék rossz néven venni, talán nem a minister urnak számítható be, hogy úgy van, mert ő jóakarattal lehet felruházva, de abéesi törekvésekkel szemben kénytelen nyúlni oda, a hová tud, hogy pénzt teremtsen elő, hanem gaz­dátlan helyzetbe jövünk és pusztulunk, veszünk, oldott kéveként széthull nemzetünk. (Derültség.) Méltóztassék elhinni, hiába beszélgetünk mi itt akárminő haladásról, hiába beszélgetünk bárminő nemzetgazdászati fejlődésről. Fejlődnek néhányan, de visszafejlődnek milliók és milliók. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Hogy pedig valamiképen a megromlott álla­potokon még segíteni lehessen; hogy a szegény népnek az itt benn való megélhetést és létezhetést valamiképen biztosíthassuk, legalább az ilyen vexatorius törvényektől óvjuk meg. Hiszen nem arra való az a polgárember, hogy a világon semmi egyebet ne tegyen, minthogy oda menjen a község­házához, ott fizessen 80 krt, ha egy kis szeszt akar behozatni egyik körzetből a másikba. A jegyző átir a pénzügyigazgatósághoz; a pénzügyigaz­gatóságnál hevertetik, ki tudja meddig, sokszor tintával is leöntik a kérvényt, csakhogy eltusol­hassák, hogy valami volt a dologban. (Derültség.) Nem arra való az adózó közönség, hogy azt min­denki a világon, mint a subagallért, hol ide, hol oda dobja, hanem arra való, hogy annak békéje, nyugalmas munkálkodása biztosittassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.)líi$zen, t. minister ur, t. kormány és t. képviselőház, (Derültség) ezzel a regale histó­riával ezerszer nyomorúságosabb helyzetbe jutot­tunk, mint a minőben régen voltunk a földes uri világban. Mikor volt az, mutasson rá példát a minister ur, hogy egyes bérlők kedvéért törvényt teremtett volna az országgyűlés? (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Hiszen nem tiltották, akár hol vette a pálinkát, a mit maga, cselédje, napszámosa ivott. Most ennek helyébe az állami mindenhatóság tulaj­donképen az anya szerepét akarta betölteni. Hiszen kérem, a haza az édes anya. Hát ez annyira mos­tohává lesz, hogy a szegény embereket utón útíélén mindenütt financzok secaturájának, egyes bérlők gonosz raffineriájának dobja oda? Ez kérem, sem az észjoggal, (Derültség jobbfelöl) sem a törvényes­ség fogalmával össze nem egyeztethető; követ­kezésképen én ezen törvény ellen szavazok, de szavaznom kell, t. képviselőház, annyival is inkább, mert nem ilyen időbe való ilyen törvényjavaslatot elővenni ét törvénynyé akarni tenni, mikor a kép­viselő urak nagy része nincsenek itt, (Helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Miért nincsenek itt ?) hanem olyankor kell elővenni, mikor a nap melegétől nem kell izzadozni, (Élénk derült­ség jobbfelöl. Felkiáltások: Hiszen most nincs meleg! Esik az eső !) mert meg kell követelni valamennyi képviselőtől, hogy azt a törvényjavaslatot megbe­széljék A-tól Z-ig ;mert ebben kérem annyi secatura, annyi boszantás van letéve, hogyha ez törvénynyé lesz, biztosíthatom a minister urat, hogy legalább még annyi szemlészszel, még annyi biztossal és még annyi pénzügyigazgatósági személyzettel kell szaporítani a bnreauxkat, mint a mennyi ma él, pedig bizony kérem, ma is elég nagy számmal vannak. (Nagy derültség.) Nem soká birjuk ezt a sok mindenféle népet fizetni; hiszen addig csak megfizetjük, mig a képviselőség tart, mert abból az 5 írtból magam fajtájú ember megtakarít egy pár frtot; fizetheti is az adót, de most már két esz­tendő múlva szépen kikophatunk. (Nagy derültség) Nagyon meg fogjuk vakarni a fülünk tövét, ha ilyen törvényeket csinálunk. (Zajos derültség. He­lyeslés.) T. ház! A pénzügyministeri költségvetés alkal­mával én is felszólaltam, kivált ennél a regale-jö­vedéknél és előterjesztettem, hogy maga a nagy nemzettest — értem a köznépet — országszerte, ott, a hol bortermelő vidék van, elkeseredett és méltán és igazán. Hogy nem jönnek azok a kérvé­nyek oly halomszámra az országgyűléshez t. minis­ter ur, mint mikor a vármegye egyes kitűnőségei­nek érdeke kívánja, azt csak annak vegyék, mert szegény Péter bátyámék csak a kapával és nem a calamussal foglalkoznak. (Derültség.) De hogy az elkeseredés az egész kormány­rendszer iránt a regalejövedékbői kifolyólag meg van és a megütközés nagy,azt constatálhatja'minden képviselő, a ki tiszta lelkülettel és igazságosan akar nyilatkozni. Mert annak az átkosnak nevezett Bach időben, mikor a nemzeti sziníí szalag vise­lete a kasemattába vezette a magyart, midőn bor­zasztó idők viharoztak át a nemzet felett, az abso­lut hatalom mégis kigondolt valamit, hogy a sze­gény bortermelő ember a maga borát valamiképen díjmentesen értékesíthesse.S ezen intézmény az volt, hogy megengedtetett a bortermelőnek, miszerint saját borát jól bedugaszolt butellákban ólomlemez­zel bepecsételve eladhassa, a nélkül, hogy valaki­nek bejelentést tartozott volna tenni. így volt ez 1875 ig. 1875-ben, mikor azt hitte a nemzet, hogy beteljesedik ajóslat, hogy Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán, mint a teljes hatalom birtokosai, a nemzet érdekeit megvalósítják és a nemzetet a valódi édenbe be fogják vezetni, az édenből nem lett

Next

/
Oldalképek
Tartalom