Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

410 386. országos ülés június ií-án, hétfőn. 1890. monopólium teremtessék, azt már lehetetlennek tartom, pedig ha a törvény kimondja azt, hogy egyik körzetből a másikba csak az adószedésre jogosítottak engedélyével lehet bevinni, ily monopólium teremtetik meg nem is az állam, hanem a bérlő részére. És felállíttatik akkor, midőn ez által a bérlő és bérbeadó közt a jogviszony teljesen megállapíttatik. Mert akkor, midőn a bérleti szerződések köttettek, a bérlőnek erről a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatról tudomása nem lévén, ő a bérletet az akkori alapon kötötte meg. Talán azt mondhatja valaki, hogy épen azért kell a dolgon segíteni, mert a bérlők a jelen viszonyok között nem tudnak megélni, következéskép az államnak jövedelme veszélyeztetve van. De ez a dolognak csak egyik oldala, mert például — hogy csak a városokat hozzam fel — különösen ezekben és a mint azt a pénzügy minister jobban tudja, mint én, aránytalanul nagyobb összegekért vették ki bérbe az italmérést, mint a kisebb községekben. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Miért ? Azért, mert a dolgok természete szerint azon helyeknek emporiúmát képezvén, a bérlő azért ígért több bért, mert biztosan számíthatott arra, hogy az ott jövő-menők az italokat nála szerzik be. Már most mi történik ezután'? Az, hogy ha például én bemegyek a városba, italszükségletemet ott csak azon feltétel alatt szerezhetem be, ha előre készülök el arra, hogy vagy az otthoűi bérlőnek engedélyét drága pénzért megvásárolom, mert ingyen a saját kárára nem fogja odaadni, vagy pedig ha száz liternél kisebb mennyiséget viszek be, készen leszek arra, hogy a törvényben meghatározott összeget a bérlőnek megfizessem. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon természetes dolog tehát, hogy ez által ép azoknak, a kik jogosan számítván e körülményre, nagyobb összegeket adtak az illető bérletért) nemcsak nevezetes, hanem oly káruk támad, miként ha az állam a jogosság alapján akar maradni, nem tehetne egyebet, mint a bérlőkkel a szerződéseket felbontani és az újonnan teremtett viszonyok alapján új szerződéseket kötni. (Helyeslés a szélső balon.) E 6. §. tehát oly viszonyt teremt, a melyet részemről semmi tekintetben és semmi szin alatt jogosnak soha el nem ismerhetek és nem hiszem, hogy jogi szempontból valaki jogosnak elismerhetné. Es miért? Azért, t. ház,mert ha teljesen elismerem is annak nemcsak jogosságát, hanem kötelezettségét is, hogy akár az állam, akár más valaki a bérbeadott jószág értékét illetőleg a haszon lehetőségét teljes épségben fentartsa, soha el nem ismerhetem annak jogosságát, de még megengedhetőségét sem, hogy a bérszerződés bértarmának ideje alatt előre nem látott oly állapotot teremtsen, melyből a bérlőnek akár jogosulatlan kára, akár jogtalan haszna lehet. A 6. §. pedig elmaradhatatlanul e viszonyt teremti meg. A t. előadó ur azzal argumentált, hogy a terheket viselje mindenki egyaránt. Ugy tudom, különösen e padokról az egyenletes teherviselés ellen soha senki fel nem szolalt s hiszem, hogy felszólalni nem is fog. Csakhogy nézzük, miként áll a dolog evvel az egyenlő teherviseléssel? Tudjuk nagyon jól, hogy * pénzügyminister ur szerint az adóbeszedés bérbeadása nem sikerült több, mint 2.000 községben. A 6. §. folytán tehát e 2.000 községben egészen más viszonyok lesznek, mint a többi 10.000 községben. Miként lehet tehát e javaslatot az egyenlőség czímén támogatni, mikor az a legnagyobb jogegyenlőtlenséget teremti, azt nem vagyok képes megérteni. Valóban furcsa, sőt megengedhetetlen, t. ház, hogy a terheket csak azon véletlen körülmény szabályozza, vájjon oly községben lakik-e valaki, melyben a kizárólagos bormérési jog, vagy pedig az adóbeszedésijog van bérbeadva ? Mert a 6. §. a kizárólagos bormérési joggal bérbeadott községekben semmi hatálylyal nem bir, minthogy a szakasz világosan megmondja: ott, a hol az adó beszedése van bérbeadva. Hogy oly törvényt lehessen hozni, mely szerint teljesen oly véletlentől függ, hogy én ma ebben, holnap abban a cathegoriában vagyok, ma megihatom saját boromat, mely a szomszéd határban termett adó nélkül, holnap nem: azt még Magyarországon sem akarom elhinni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A minister ur visszaéléseket említett s azt mondta: annál szükségesebb a törvény, mert a mai törvény súlya leginkább aközségeket éri. Marákkor bátrak voltunk közbeszólni, hogy „nem a községeket". És ugy is van. Az én tudomásom szerint legalább igy van. A községek a bérleteket nem kezelik. De ha a községi törvényt tekintem, nem is kezelhetik, hisz még saját vagyonukat sem szabad házilag kezelniök, hanem csak különös mindenféle formalitáshoz kötött feltételek mellett. Ha tehát ez áll saját vagyonukra nézve, hogyan kezelhetnék azt a bérletet, a mely csak ideiglenesen van használatukra adva. De tovább megyek. Nem volna tehát tanácsos — és nem is hiszem, hogy ki a viszonyokat ismeri, nyugodt lelkiismerettel azt akarhatná, hogy a községek a regálét házilag kezeljék. A minister ur bizonyosan tudja, miként történtek a bérbeadások, mert hiszen nem egy eset került már eddig is és fog ezután is eldöntése elé kerülni. A dolog ugy történt, hogy a mint az előbbi regalebérlők a törvénynek tudomására jutottak, elmentek a községbe és még mielőtt a törvény életbelépett volna, szerződtek a községgel arra nézve, hogy a község vegye ki az italmérési jogot s adja azután nekik, még pedig kötelezőleg. Egy esetről speciális tudomásom is van, mely eldöntés végett a minister ur előtt van. Ezen esetben az illető volt regalebérlők, a kik az előbb érintett