Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

886. oisaágos ülés jnniis 2-áH, hétfőn. 1890. 411 módon szerződtek a községgel, miután a község belátván ennek veszedelmes voltát és nem akarván a közönséget zaklatásnak és monopóliumnak kitenni, több korcsmát állítottak, az előre kötött szerződés alapján a ministerinmtól a községek rendelkezésének megsemmisítését kérik. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Ez az egyik oka igent, minister nr annak is, hogy nem sikerült keresztül vinni a t. minister urnak a mint nyilatkozata szerint saját maga is óhajtotta volna, az adóbeszedés bérbeadását. Mert igaz

t a szerződési formulában, illetőleg az utasításban világosan benfoglaltatik, hogy első sorban megkérdezendő a község, vájjon az italmérési adó beszedésének bérbevételére hajlandó-e vagy sem? Biztosíthatom azonban a t. minister urat, hogy ez csak papíron van, mert a községek erre legalább a legtöbb esetben soha fel nem szoríttattak. Aki az ottani eljárást ismeri, az igen jól is tudja, hogy a jegyzőkönyvi aláírás csak annyit jelent, hogy az illetők jelen voltak, mást semmit s tény az, hogy a községek a kizárólagos bormérési jog bérbeadását, nemcsak szorgalmazták, hanem erőltették is. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) És itt lehetetlen, t. ház, hogy egy megjegyzést ne tegyek azon eljárásra nézve, a mely a kizárólagos bormési jogosultság bérbeadásánál követtetett. (Halljuk ! Halljuk! a szélső baloldalon.) Én is s ngy hiszem, más is, sőt maga az indítványozó ur is a jövedéki törvény tárgyalása alkalmával a kizárólagos jognak bérbeadását nem érthette máskép, mint ugy, hogy valamely községben, vagy körzetben az összes bormérési jogokat valakinek az állam bérbe adja azon feltételek alatt, melyeket a törvény meghatározott. Mármost mi történt? Az, hogy a regalebérbeadatott, de oly feltételek alatt, mely a regálét sokkal sxilyosabbá teszi, mint azt még 1836: XXXVI. t.-cz. 2. §-a is tette? Hát ez nem valóságos jogi absurdum? Ha az állam saját maga kezeli az italmérést, akkor a törvény meghatározza az ő jogait; de ha bérbeadja, akkor nem az ő jogai lesznek a bérlőre ruházva, hanem a bérlőnek mindazon jogai meg lesznek, melyeket neki vindicálni tetszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Követelhet tehát az italmérőktől nemcsak a törvényben meghatározott öszszeget, hanem követelhet annyit, a mennyi neki tetszik. Sőt hogy most még jobban kiélesedjék a dolog, itt van a 6-ik §., a mely határozott monopóliummá teszi az italmérést, ugy hogy más bevásárlási forrása nem is lesz a fogyasztónak, mint maga a regalebérlő. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Minden elismerésem és minden tiszteletem mellett is lehetetlen a t. pénzügyminister úrtól azt nem kérdeznem, hogy lehet ilyen viszonyok között, ilyen rendelkezések között közgazdasági tekinteteket hangsúlyozni. Hát mi lesz ezután a szőlőmívesből, kit minden elemi csapás a világon öl és pusztít, ha a minister ur most még azt az egyetlent, a mi megmaradt neki, a piaczát is tönkre teszi? Mert kinek adja el a borát, ha nem szabad a vevőnek sehova bevinni. Wekerle Sándor pénzügyminister: Dehogy nem szabad bevinni! Szalay Károly: A 6. §. azt mondja, hogy egyik körzetből a másikba sem 100 litert, sem 100 literen alul, sem 100 literen felül bort bevinni nem szabad. Wekerle Sándor pénzügyminister: Égetett szeszes italokat, de nem \>oxV.(Ugy van! Ugy van ! a jobb oldalon.) Szalay Károly: Bocsánatot kérek, bort, mustot és sört is. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ha ez így van, t. minister ur, akkor nagyon sajnálom, hogy a t. minister ur nem méltatott bennünket arra, miként kétségünket eloszlatta volna, mert akkor nem lett volna szükség a t. ház türelmét igénybe venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A 7. §. azon sérelmét, mely a bor árának 60 kr.-nyi meghatározásából származik, a minister ur maga is felemlítette, erre tehát nem terjeszkedem ki. De van egy furcsaság, a melyet nem akarok másnak nevezni, mert azt hiszem, véletlenül történt, melyet azonban már pártállásomnál fogva sem hagyhatok szó nélkül. (Halljuk! Halljuk !) A 7. §. meghatározván, melyek azon szeszes italok, melyeket a bejegyzett anyag, fűszer és vegyes kereskedőknek árusitaniok lehet, azt mondja: honi csemege és külföldi bor. Ezzel kapcsolatosan azonban ugyanezen paragraphus utolsó előtti bekezdésében azt mondja: külföldi borok alatt csupán a vámterületen kivül termett borok értendők. Tehát ez a törvényjavaslat inaugurálja az összmonarchiát. (Igaz! Ugy van! a seélső baloldalon.) A törvényhozásnak azt mondani, hogy vösslaui és grinzingi bor honi bor, ezt t. ház, nem tulajdoníthatom másnak, mint elnézésnek, a milyenek már sokszor előfordultak; ezt azonban szó nélkül nem hagyhattam, mert sajnos jelenségnek tartom ezt, hogy gondolkoznak a ministeriumban. Ott az illető fogalmazónak vagy annak, a ki a törvényjavaslat első alapját megveti, esze ágába sem jut, hogy ebben közjogi sérelem van, ha azt mondjuk, hogy Austria honi dolog. Csanády Sándor: Isten ments tőle! (Derültség.) Szalay Károly: Ugy vagyunk meggyőződve, t. minister ur, hogy ezen törvényjavaslat nemcsak száraz levél lesz érdemei koszorújában, hanem oly mérges levél, mely a többit is elhervasztja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne előttünk hátráljon meg a t. minister ur, hanem jobb meggyőződése előtt, a melynek kifejezést adott tegnapelőtti beszédében és kérem, fogadja el 52*