Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-386

38G. országos ülés június 2 án, hétfőn. 1890. 409 való eladásra engedélylyel ellátott szeszkereskedők ezen üzletük után sem italmérési dlleték, sem italmérési adó fizetésére nem kötelezvék, tartoznak azonban oly könyveket vezetni* stb. Az a közbevetés, hogy a pénzügyminister által rendelt úton és módon és feltételek mellett, az nem permissiv megengedhetősége vagy meg nem engedhetősége magának ezen rendelkezésnek, ez csak modalitása a rendelkezésnek. De ennél még furcsább a következő. A t. pénzügyminister ur azt is mondta, hogy az adatok igazolását nem fogja minden esetre kívánni. A törvényjavaslat 3.§-ának második bekezdése szerint, a kinek a fedezeti okmányai nincsenek meg, attól az engedély azonnal elvonható. Tehát nem mondja, hogy azon esetre, ha a fedezeti okmányok elengedtetnek, az engedély megadható. A t. minister ur tehát a legjobb akarata mellett sem fogja szándékát és a törvényt együtt végrehajthatni. Midőn a t. előadó ur az 5. §-t említette, arról, mint valamely csekély dologról emlékezett s azt kérdezte, micsoda nehézség van abban, hogy az illető gazdák a pénzügyigazgatóságtól kivegyék — ezen szót használta — „kiveszik" az engedélyt? Csakhogy nem veszik ki. Mert ez a kivétel kifejezés azt jelentené — és az helyes is volna"— hogy az minden esetben egyszerű bejelentés, a melyet tudomásul vesz a pénzügyi igazgatóság. Ámde nem ugy áll a dolog. Mert a törvény megengedi a pénzügyi igazgatóságnak a megengedést, vagy meg nem engedést. Azt hiszem, t. ház, Magyarországon is alkalmazható bizonyos irányban az a közmondás, a mit Oroszországról szoktak mondani: „az Isten nagyon magasan, a pénzügyminister pedig nagyon messze van" ; mert azok a hangok, a melyek itt-ott emelkednek, nagyon ritkán jutnak el a pénzügyministerhez. És azért azt hiszem — a mint beszédem további folyamán majd rátérek — hogy azokat a visszaéléseket, a melyek itt-ott történnek, olyan nagyon kicsinybe venni alig lehet, azt pedig, hogy e javaslat a visszaéléseknek tökéletes tárt kaput nyit, kétségbe vonni alig fogja valaki. Az érthetetlen — legalább előttem érthetetlen — rendelkezések egész sorozatát foglalja magában a 6. §. Mert midőn a 6-ik §. első bekezdése határozottan azt mondja, egyik körzetből a másik körzetbe, kivévén az ugyané 6. szakaszban megnevezetteken kivül, szeszes italok bevitele átalában tiltva van: akkor nem tudom megérteni, hogy a második bekezdésben az a pont, a mely arról rendelkezik, miként 100 literen aluli mennyiségben az égetett szeszes folyadékokat mégis be lehet vinni, kikre vonatkozik. Azt hiszem, t. ház, hogy a 9. §-ban, hogy egyebet ezúttal meg ne említsek, csak a d) pontot, ez maga eléggé igazolja azt, hogy a javaslat ugy, I*PVH. KAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTMT. a mint van, szó szerint nem lehet törvénynyé, mert vagy véghetetlen anomáliákat fog szülni, a melyek tűrhetetlenné teszik az állapotokat, vagy végrehajthatatlan. A d) pont ugyanis azt mondja : v

d) a ki saját számára égetett szeszes folyadékot a 6. §. első bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére 100 litert tevő vagy azt meghaladó mennyiségben előleges engedély nélkül szerez be" ... Mi ennek az értelme? Kitől szerez be? És azt, a mit én saját magam számára égettetek, honnan szerzem be ? Hát égetéssel szerzem be; erre pedig előre megkaptam a törvény értelmében az égetési engedélyt. Vagy tán azt akarja érteni a törvény, hogyha én máskép, mint saját magam számára égettetek, szeri zem be. Általában annyi különféle magyarázata ; lehet-e szakasznak, hogy nem lehetséges népünk > kezébe adni ezt a törvényt akkor, a mikor a törvény nem tudása senkit sem védelmez meg. A már előadottakon kivül ezek azok az indokok, a melyeknél fogva Graál Jenő t. képviselőtársam indítványához, illetőleg határozati j avaslatához járulok szavazatommal, sőt az esetre, ha ezen határozati javaslat el nemfogadtatnék, bátor vagyok a magam részéről egy másik határozati javaslatot benyújtani és tisztelettel kérem a házat, méltóztassék azt elfogadni. Határozati javaslatom igy szól: A ház azítalmérési jövedékről szóló 1888 ; XXXV. t.-czikk némely határozmányainak kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslatot a pénzügyi és az igazságügyi bizottságokhoz utasítja. (Helyeslés a sgélsö baloldalon.) Ezek voltak formai kifogásaim, t. ház. De miután azon esetben, ha határozati javaslataink elvettetnének és a t. ház a részletes tárgyalásba belemenne, egyáltalában nem szándékozom akár előadásommal még egyszer untatni a t. házat, akár az időt újra igénybe venni, bátor vagyok tehát érdemileg is a törvényjavaslatra reflectálni. Magát a czímet, t. ház, nem tartom helyesnek, mert a ki ezen törvényjavaslatot csak egyetlen egyszer elolvassa, akár a legfelületesebben, az lehetetlen, hogy rögtön észre ne vegye, hogy ezen törvényjavaslatban nem a XXXV. t.-cz. kiegészítéséről, hanem annak alapjában való megváltoztatásáról van szó. (Ugy van! a szélső baloldalon) Mire alapítom állításomat, t. ház ? Arra, hogy a 6. §. az adó alá olyan tárgyakat von be, a melyeket 1888. évi XXXV. t.-cz. adómentesen hagy. Es ez a magánfogyasztást oly mérvben szabályozza, a minőre nekem legalább — megvallom — nincs tudomásom, hogy a világon bárhol még csak gondoltak volna is. Mert értem azt, t. ház, hogy az államnak valódi szükség esetén joga legyen a magánforgalomból egy vagy más tárgyat, mondjuk specialiter a szeszes italokat kivonni és monopóliummá tenni, de hogy egy országban 10.000 52