Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

392 3S5, országos ülés május Sl-én, szombaton. 1890. közönséges szilvóriumot, mely a forgalomban ezen elnevezés alatt ismeretes. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék meggyőződve lenni, igen sok beszedési körzetben ezen szilvórium ára 40 kr., hektóliterenkiut 40 írtnál többre nem tehető. (Ellentmondások a szélső baloldalon.) Itt nem abeolut 100 fokú szeszről van szó, hanem szilvoriumról, a melynek foktartalma 33 fok szokott lenni, sőt a délmagyarországi részekben fog találni a képviselő ur 15 —16 fokos szilvóriumot is s ennek r ára nem oly magas. Általában itt nemcsak gyümölcsből készített szilvoriumról, hanem essentiával kevert szilvoriumról is van szó, a melynek ára — méltóztassanak magukat a t. képviselő urak tájékozni — ha nagyban veszik, 40 frtnál magasabbra nem tehető. (Igás! Ugy van! jobbfelől. Ellenmondás balfelöl.) Mit tesz ez, t. képviselőház? (Halljuk! Halljuk!) Ez azt teszi, hogy ez fogja képezni a határt, azért, mert ez nincs a 4. § második bekezdése szerint kitiltva. De én itt, t. képviselőház, nem a 40 krra, nem az ország különböző részeiben, sőt magukban a szomszédos községekben is eltérő ár adatokra vagyok bátor utalni, hanem bátor vagyok utalni a törvénynek azon elvi dispositiójára — s igy számtételek nélkül kívánom odaállittani tételemet — hogy nem állítható az, hogy a közönséges pálinkának ára bármennyire fokozható; nem állítható azért, mert a minősítettebb pálinkafélék behozatala meg lévén engedve, a minősítettebb pálinkafélék ára fogja képezni azon határt, a melyen túl a közönséges pálinka ára még a kizárólagos jog mellett sem emelkedhetik. (Igás! Ugy van! jobbf elől.) De tovább megyek, t. képviselőház. (Halljuk.' Halljuk!) Ezen, a törvényben magában rejlő elvi korlátozáson kiviü még érinteni leszek bátor azon administrativ intézkedést, a melyet e tekintetben tettem. (Halljuk! Halljuk!) Altalános utasítást adok ki a szeszárak összeírása tekintetében, miután ott, a hol kizárólagos jog alapján van biztosítva az italmérési jövedék, jogosítva vagyok az ár meghatározása iránt is szerződésileg intézkedni; sőt még ott is, a hol italmérési adó van, a hatósággal egyetértőleg szintén jogosítva vagyok ezt tenni. Ott, a hol látni fogom, hogy túlzott, a viszonyoknak meg nem felelő, a szesz belértékévcl arányúan nem álló olyan árak vannak, általában a hol látni fogom, hogy az illető a kizárólagos jogot kívánja a közönség rovására zsákmányolni, két utón fogok intézkedni? Először a szerződés felmondásával, természetesen azon időben való felmondásával, a mint arra jogosítva vagyok, fogom az illető bérlőt kényszeríteni ami, hogy magát a mérsékelt, a viszonyoknak megfelelő árak megtartására kötelezze; másodszor pedig, a hol ezt nem tehetem, figyelmeztetni fogom a közönséget arra, hogy minősített pálinkafélék a szomszédból ilyen és ilyen feltételek mellett bármikor behozhatok. Szóval a törvény ezen szakaszában levő elvi dispositiók és annak kapcsán teendő administrativ intézkedések teljes biztosítékot nyújtanak az iránt, hogy ezen látszólagos korlátlan jog a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően a pálinka további drágulására nevezessen (Helyeslés a jobboldalon.) Végül még a sósborszeszre vonatkozólag említette Molnár József képviselő ur azt, hogy ő a sósborszeszt italnak nem tekinti. Nem akarok arról vitatkozni, hogy a sósborszesz ital-e vagy nem; már én hallottam embert, a ki megisszza. (Derültség.) Polónyi Géza: Csak választások idejében ! (Derültség.) Wekerle Sándor pénzügyminister; Akkor, mikor a pénzügyi bizottságban tárgyaltuk a kérdést, nagy csodálkozásomra nem a t. képviselő urak, a kik azt italnak nem tekintik, hanem én hoztam elő a sósborszesz kérdésének kihagyását, azt mondván : „én bevettem ugyan a törvényjavaslatba a sósborszeszt, mert a fennálló gyakorlat szerint az az italmérési adó alá eső italok közé soroztatik, minthogy azonban tárgyalások vannak folyamatban a közegészségügyi tanácscsal abban a tekintetben, hogy vájjon ez italnak tekintendő e vagy külsőleg használandó szernek — hogy ne mondjam gyógyszernek — ha a közegészségügyi tanácsnál — a mint hiszem — ugy dől el a kérdés, hogy nem tekintendő italnak : akkor én, jóllehet benne van a törvényben, azon alapelvnél fogva, hogy italmérési adó csak italoktól szedhető, ki fogom a sósborszeszt hagyni. Oonstatálom tehát, t. képviselőház,hogy ezt a pénzügyi bizottságban én kezdeményeztem, a ki megengedem azt, hogy a sósborszesz italnak is tekinthető, nem pedig a t. képviselő urak, a kik ezt tagadják. És ismétlem, hogyha ennek kihagyása iránt javaslat tétetik, én azt ellenezni nem fogom. (Helyeslés.) Végül még csak a esemegeborokra vonatkozólag kívánok néhány megjegyzést tenni arra, a mit Glaál Jenő t. képviselő hozott fel, a ki sokai ta a minimalis árként megállapított 60 krt. Én megengedem, t. ház, hogy talán igen sok ok szólna ezen árnak még mérsékeltebb összegre való leszállítása mellett. Nem ugyan abból az okból, a me lyet Graál Jenő t. képviselő ur említett, t. i. a csemegeborokra való tekintetből, mert én a csemegeborok czímén nem szállítanám le, mivel olyan bor, a mely literenkiut 60 krt sem ér meg, a mi viszonyaink között csemegebornak nem tekintehető; (Igaz! Ugy van! jobbfelől) de más okokból igenis elismerem a kérdés jogosultságát, nevezetesen azon okból, mert a mi kereskedőink asztali borokat is árulnak és ezeknek az ára azután már, különösen a könnyebb boroké, olcsóbb is lehet, mint 60 kr. Tehát mondom, elismerem, hogy szólnak indokok