Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

32 gíiá. országos ülés mfljns 2-án, pénteken. 1890, minden téren mutatkoznak. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Bármily súlyt fektessünk tehát a személyes bizalomra, én a birói szervezet és a jogszolgálta­tás kérdését sem a minister nr érdemes személye, sem senki más iránt viseltetett bizalomra fektetni nem tudom, hanem azt egyedül intézményekre, tételes törvényekre kivánom alapítani. (Élénk helyeslés a szélső balon.) És ha ez igy van, t. ház, akkor eljárásomnak és felfogásomnak egész consequentiáját levonom, midőn hozzájárulásomat a törvényjavaslattól meg­tágulom. Csak még egy szempontot vagyok bátor fel­hozni. (Halljuk! (Halljuk!) A mi országunknak anyagi és szellemi ereje korlátolt mértékű; azon reformszükségletek pedig, melyeket azon korlátolt mérvű anyagi és szellemi erővel megvalósítani kell, óriásiak: úgyannyira, hogy ma még csak­ugyan azon a stádiumon állunk, hogy a hasznosat nem birjuk megvalósítani a szükséges miatt és a szükségest nem tudjuk megvalósítani a nélkülöz­hetetlen miatt. Felsorolta a t. előadó ur, hogy miként sza­porodik nálunk a perek száma és miként szapo­rodik azon bíráknak száma, a kiket a perek elinté­zésére a törvényhozás évről-évre mindig nagyobb számban kénytelen alkalmazni, noha ezzel még mindig nem érjük el a szükséges czélt. Én azt hiszem, hogy nálunk az első rangú szükséglet nem annyira a pereknek ilyen vagy amolyan elintézé­sében, mint inkább a perek számánakkevesbítésé­ben rejlik, a mit csak ugy érhetünk el, ha a bajo­kat gyökerében orvosoljuk. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Ha látjuk, hogy nálunk a perek óriási tömegére az szolgál okul. hogy nincsenek rende­zett jogviszonyaink ; ho.£ry bármerre tekintünk, az életviszonyok bármelyikét nézzük is, mindenütt habozás és ingadozás uralkodik a felfogás dolgá­ban még a jogászok, a szakközönség körében is: akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a ki a bajok orvoslását akarja, annak első sorban a magánjognak kétes viszonyait tételes szabatos törvények meghozatalával r kell szabályozni. {Ugy van! a szélső' baloldalon.) És ha még azt is látjuk, hogy nálunk ott is előáll a jogsérelem, a hol annak tulajdonképen nem kellene előállania, akkor ezen jogsérelmeknek kevesbítésére is kellene gondol­nunk. Vegyük figyelembe, t. ház, hogy nem mon­dom a városokban, de az ország többi nagy részei­ben, a községekben a jogsérelmek és viták azért keletkeznek, mert nem megbízható, nem szakértő, nem arra való tisztviselők működnek közre a hagyatékok felvételénél, a végrendeletek készíté­sénél, az okiratok és jogügyletek létesítésénél; vegyük továbbá figyelembe, hogy telekkönyvi dol­gokban átírások eszközlésénél öntudatlanul is oly jogsérelmek követtetnek el, a melyekből a perek­nek légiója keletkezik. Ha mi nem a fentebbi tüne­ményeket és a kórosan elszaporodott perek mikénti orvoslását tartjuk elsőrangú szükségletnek, hanem átmegyünk a bajok forrására : akkor ezen jogsza­bályok, vagyis a polgári törvénykönyv meg­alkotása mellett a közigazgatási életviszonyok szabályozása az az első rangú szükséglet, melyre a nemzetnek szellemi és anyagi erejét ma fordítani kellene. De talán azt lehetne mondani, hogy ezen és azon a téren is meg kell tenni a szükséges intéz­kedéseket. Ha csak egyszerű adininistrativ refor­mokról, kisszerű alkotásokról volna szó, nem vonnám kétségbe, hogy a szükséges lépéseket meg kell mindenütt tenni; de midőn nagy átalakítások, nagy újítások czé/oztatnak, azokat a nemzet szelle­mének kell áthatniok; azoknak az ország közvéle­ményében kell megérlelődniük, hogy megvalósít­tassanak. Látjuk, hogy sok intézkedés, melyet a törvényhozás elfogadott, azért nem tudott a nemzet vérébe átmenni, azért nem bír meggyökerezni a nemzet rétegeiben, mert ezen reformtervezetek nélkülözték alkotásuknál és később is, hogy a nemzet közvéleményének megnyerésével, hogy úgy mondjam, megdolgozásává! vitessenek keresz­tül. Nálunk az ilyen nagyobb szabású ujítáRok és re­formok megalkotásánál — és itt előre is bocsánatot kérek a szóért — nem lehet csak ugy becsempészni a szóbeliséget és a közvetieméget,(Ellenmondás a jobb­oldalim) — engedelmet, belátom, hogy a szó nem tökéieres, de előzetesen is bocsánatot kértem érte — hanem nálunk szükséges, hogy azok a magok egészében elibénk tétessenek és előttünk feltiin­tettessenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fel kell erre a nemzet egész szellemi erejét használni; meg kell erre nyerni a nemzet egész közvélemé­nyét és a mikor igy a maga nagy horderejéheu előttünk áll a kérdés, annak keresztülvitelére minden törvényes és jogos eszközt fel kell hasz­nálnunk. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Meg kell tehát minden téren tenni a szükséges előké­szítő lépéseket. De azt nem gondolhatja senki, hogy ha ezen feladat előtt állunk, hogy a magán­jogi életviszonyokat — kezdve az öröklési jogon, folytatva a házassági jogon, a polgári házasság behozatalával — a dologi és kötelmi jogokat átala­kítsuk, ez oly csekély feladat, a melyet csak úgy mellékesen meg lehet valósítani és keresztülvinni. Azt sem gondolhatja senki, hogy a közigazgatás régi rendszerének átalakítása oly csekély feladat, a melyet talán a többi reformokkal kapcsolatban és azok mellett mintegy mellékesen lehet meg­valósítani. De mégha ez lehetséges volna is, akkor, midőn a nemzetnek nemcsak szellemi, hanem még inkább korlátolt anyagi erejének felhasználásáról van szó, nem lehetséges az, hogy meg ne előzze az okvetlenül szükséges és a nélkülözhetetlen, talán hasznos és kívánatos teendőket és reformokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom