Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-365

865. országos ülés május 2 án, pénteken. 1890. 33 (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elfogadom azt, t. ház, hogy akkor, midőn a kérdés ennyire meg van érlelve és midőn már az egész ország várakozással néz e törvényjavaslat elé, nagyon nehéz azt a napirendről levenni. Hasonló lenne ez azon gondos családapa eljárásához, aki, midőn már az éhes gyermekek az asztalhoz ültek, a félig sülve levő étket visszaküldi, hogy az jobban megsütve hozassék fel az asztalra. (Tetszés a szélső baloldalon.) Amint a családban zúgolódás kitörése állana elő, épen úgy elhiszem, hogy a városok és a közönség szintén bizonyos zugolódással fogadnák a gondos törvényhozás ezen eljárását és intézkedését. (Derültség a szélső balfelől.) De mert én a közérdeket magát és nem a momentán szükségletet akarom kielégíteni, az ily nagy fontosságú javaslat által, mindazon szempontoknál fogva a legnagyobb bizalmam és tiszteletem daczára is, melylyel a t. igazságügyminiszter ur iránt viseltetem, a törvényjavaslathoz hozzá nem járulhatok (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hertelendy Béla: T. ház! (Egy hang a szélső baloldalon: Megy a gőzös Kanizsára! Halljuk !Halljukl) Méltóztatik a t. ellenzéki képviselő uraknak figyelemmel lenni arra, hogy a merre a gőzös jár, oda szívesen csinálnak királyi táblát. (Derültség.) Én most az általános vitában nem akartam felszólalni, hanem cs k az első és második szakaszhoz kívántam volna hozzászólani, de fel kell szólalnom azért, mert majdnem provocáltattam a szólásra Veszter Imre t. képviselőtársam által, a ki nagy elismeréssel nyilatkozott az én kerületem székhelyéről, ép az előttem szólt képviselő úr néhány megjegyzése adott alkalmat arra, hogy a képviselő úrral úgyszólván polémiába keveredjem és ne osztozzam minden nézetében, a melyet elénk tárt. Nevezetesen nagyon h tngsúlyozti azon álláspontját, hogy a kir. táblák szétosztásának csak azután kellett volna bekövetkezni, midőn mái- a perjogok létrejöttek és feledni látszott azt, hogy ezzel a most tervezett szétosztással, melyet a törvényjavaslat elénk tár, tulajdonképen csak székhelycsere történik egyelőre, csak az a két kir. tábla, mely ma létezik, t. i. a budapesti és a marosvásárhelyi kir. tábla í 1 részre osztatik s a székhely megmarad s megmarad az írásbeli rendszer is, mely tulajdonképen akkor is meg fog lenni, ha a szóbeliséget és a közvetlenséget az igazságtigyminiszter úr nyomban meg is csinálta s a ház elé terjesztette. A kérdés előttem az, hogy a törvényjavaslat mint ilyen, szolgálhat-e alapul a következő reformoknak, vagy pedig az, hogy elejtsünk-e egy incidenst, egy okot, hogy az okozatot ne következtethessük le belőle. (Helyeslés jolbfelől.) Én azonban más állásponton vagyok, én helyesen fogadom el a törvényjavaslatot a mostani írásbeli rendszer mellett hasisul, KÉPVB. NAPLÓ. 1887 — 92. XVIII. KÖTET. mert tudom s bizonyos vagyok az iránt, hogy az utána következendő a szóbeliség és közvetlenségre fektetett perrend javaslatok egymás után fognak következni. (Halljuk! Halljuk!) Van azonban egy aggályom a törvényjavaslat czélja iránt s ez az, hogy a javaslat iudokolása szerint a leendő kir. táblákra sokkal nagyobb hatáskör és több teendő ruháztatik, mint a jelenlegiekre, pedig a törvényjavaslatnak czélja épen az, (Halljuk! Halljuk!) hogy a kir. táblák a felszaporodott sok munkahalmaztól szabaduljanak s mégis tervben van az, hogy a felügyeleti joggal, a biróképzéssel és az első bíróságok szervezetének rendezésével fognak majd a kir. táblák megbízatni, illetőleg a teendők fognak hatáskörükbe utaltatni, a melyek a mai törvénykezésünk szerint egyenesen administrativ dolgok és kizárólag az igazságügyministerium hatáskörébe voltak osztva, ezzel szaporittatik a leendő királyi táblák hatásköre. De miuthogy a létszám nem lett nagyobb és ezentúl a 11 táblának majdnem ugyanaz a létszáma lesz, mint most a kettőnek, aggódom, hogy a teendők is megszaporodván, nem igen lehet majd apasztani a restantiákat. Másik aggodalmam, hogy a törvényjavaslat indokolása csak a táblák hozzáférhetőségét, nem pedig azok közelségét hangoztatja. Mert bárhová teszünk egy székhelyt, az nem lesz elzárva, ha nem is lesz közel. De ha a tábla szétosztása után a szóbeliség és közvetlenség következik, úgy a jogkereső közönség érdeke, mint az állam érdekében is feltétlenül szükséges, hogy minél kevesebb költséggel lehetséges a székhelyet elérni. Ép most Polónyi t. képviselő úr is felhozott egy ilyen esetet. Bűnügyekben legnagyobb részt az államot fogják terhelni, polgári perekben pedig a tanú és szakértő díjak a perlekedő felekre fognak háramolni. A temesvári lottóperben egyik tanújának a bíróság 70 frt tanúzási díjat állapított meg. Mily nagy lesz a költség jövőre, ha az az illető tanú oly messziről jő a tábla székhelyére és napokig ott marad. A harmadik aggodalom, melyet szintén most leszek bátor előterjeszteni, a judicatura egységének megtámadása a törvényjavaslatban. Én mint practicus ügyvéd, ismerem a judieaturát. Nagyon tudom becsülni azon bizonyítási eljárásnak és módnak horderejét, melyet curialis decisio-r,ak hívtunk. Ha nincs még törvény, nincs törvénymagyarázat, akkor ahhoz szoktunk fordulni. Bármennyire becsülöm és tisztelem is a királyi táblának minden functióját, azt a jogot azonban, hogy plenáris ülésben decisiót hozzon, olyant, mely a királyi Curiával egy jelentőségű legyen, azt nem tudom elfogadni. Plenáris üléseit tartsa meg, ahhoz szívesen hozzájárulok, de hogyha elvi jelentőségű vitás kérdést lát maga előtt, akkor elvárom, hogy ha nincs arra nézve törvény vagy deeísio, kérdezze meg, mielőtt határozna, azt a factorí, mely decisiora