Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-385
886. országos ülés május 31-én, szombaton. 189&. 379 matni, a ház tagjai között szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Több jelentés nincsen.Következik az indítvány és interpellatiós könyv felolvasása: JosipOTich Géza jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben új bejegyzés nem foglaltatik - ellenben az interpellatiós-könyvben a következő interpellatio van bejegyezve: „1890. május 31. Spóner Andor,a szeszadó-törvénymódosítása tárgyában, a pénzügyminister úrhoz." Elnök: A képviselő ur az ülés végén fogja megtenni interpellatióját. T. ház! Következnék most a napirend, azonban a napirend előtt Thaly Kálmán képviselő ur kivan kérdést intézni a ministerelnök úrhoz. Thaly Kálmán! T. ház! (Ealljuk .'Halljuk!) Á t. ház kegyes engedelmével bátor vagyok csak röviden az igen t. kormányelnök úrhoz a millenium ügyében kérdést intézni. (Halljuk !) T. ház! Közismeretű dolog, hogy Magyarország Európának egyik legrégibb állama és talán legrégibb alkotmányos állama. Azon éveket éljük immár, t. ház, a melyek hazánk alapításának ezeredik évfordulójába belevágnak. Csak egy néhány éve ülte meg Oroszország nagy fénynyel és népének nemzeti öntudatát nagyon euieloleg a maga ezeréves állami alakulásának ünnepét. Hazánkban is — benne levén immár, mint mondám, azon években, melyekben a honfoglalásnak ezredéves ünnepe megülhető — mint mindnyájan tudjuk, már ezen éveket megelőzőleg mozgalom indult meg arra nézve ugy a társadalom rétegeiben, mint némely törvényhatóságok részéről is; nevezetesen indítványok tétettek és a képviselőházhoz feliratok küldettek a honalapítás ezredéves évfordulójának megünneplése tárgyában. Úgymint 1881- őszszel és 1885 első hónapjaiban számos fölterjesztés érkezett ide a törvényhatóságoktól s az 1885 február 7-ikén tartott gyűlésén a képviselőháznak, továbbá a későbbi kérvények ezen ülésre vonatkozóan pótlólag lőnek előterjesztve és tárgyalva; nagyobb vitát azonban nem provocáltak azért, mert egyértelemben volt akkor az egész ház, hogy ebben az érdemben csakugyan a nemzeti becsület követelése, hogy az ország törvényhozása annak idején tegyen valamit is pedig olyat, a mi méltó a magyar nemzet honfoglalásának emlékéhez. Az akkori kormányelnök ur felszólalásában teljes készségét fejezte ki a háznak, a kormány nevében is, hogy annak idején kész lesz előterjesztést tenni a törvényhozásnak ezen ügyben ; sőt az állandó országház építésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával is ismételve felszólalt ide vonatkozólag s az új országháznak, mint az alkotmány monumentális epületének esetleges felavatását vagy megnyitását is kapcsolatba hozandónak vélte az aunak idején megtartandó ezredéves ünnepélylyel. Miután mindenki megnyugodott volt ebben pártkülönbség nélkül és a kormány kebelében sem volt eltérés arra nézve,hogy valami emlékezeteset kell tennünk : az egész ház elfogadta a kérvényi bizottság azon javaslatát, hogy ama törvényhatósági kérvények a kormánynak adassanak át oly értelemben leendő intézkedés végett, a minőre készségét az akkori kormányelnök kijelentette volt. A volt kormányelnök ur azután a magyar tudományos akadémiához fordult a végett, hogy ez küldjön ki szakbizottságot, a mely lehetőség szerint történelmi pontossággal megállapítaná azon évet, a mely a honfoglalás jelzőjének lenne tekintendő s mely a legalkalmasabb volna az ezredéves ünnepély megülésére. Méltóztassék megengedni, hogy röviden vázoljam történeti egymásutánját a dolognak, (Halljuk! Halljuk!) hogy mindenki előtt világosan álljon az ügy jelenlegi stádiuma (Helyeslés). Egyike vagyok azoknak, a kik szerencsések voltunk az akadémia részéről kiküldetni a millenáris szakbízottságba. Boldogult Ipolyi Arnold, a nagytudományú néhai nagyváradi püspök ur volt elnöke eme bizottságnak, mely gyakran tartott hosszú üléseket és mindent behatóan megvitatott. Épen nem jártunk el könnyelműen, de lehetőleg minden történelmi tudást, mely ama régi kori hézagos forrásokban rendelkezésünkre áll, Összevetettünk. Ám ezek a források, t. ház, hézagosak is, a mint mondám és gyakran ellentmondók is, elannyira, hogy a honfoglalás évét határozottan megállapítani lehetetlenség; mert azon gyér görög, vagyis byzanti és más forrásokban különösen néhány nyugati egyházi iró, mint Eginhard által elmondott történelmi események rendesen csoportosítva adatnak elő, például tiz évenkint; ugy, hogy lehetetlen pontosan kijelölni, kihasítani a tiz évből ezen vagy azon évet, mint a melyben egyik vagy másik esemény végbe ment. Meggyőződtünk mindnyájan azon kiküldött bizottság tagjai, hogy a honfoglalás, a magyar állam megállapítása nem is egy év alatt történt; mint hogy Rómát sem egy nap alatt építették. A honfoglalás idejének tartama 10—12 évre tehető. Néhai Botka Tivadar, egykor e képviselőháznak is tagja, közéletünk, irodalmunk érdemdús veteránja hosszasan értekezett erről, a régi forrásokat bírálva, egybevetve és ő azon meggyőződésre jutott, hogy már 884-ben fordultak meg hazánk jelenlegi területén nagyobb számú magyar lovas-csapatok, melyekről nem bizonyos, hogy visszamentek-e valaha a kelet-európai lakó részekbe? Lehet, hogy már azokból is maradtak itt és az itt levő avar és székelyföldi maradványokkal egyesültek, a mi ugyan kérdéses; azonban az bizonyos, hogy ők már 884 ben, mint a honfogla| lóknak eíőfutárjai itt voltak. Ámde ettől eltekintve, I minden újabb történelmi kutatás eredménye is 48*
