Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-385

^gf) 885. országos ülés május 31-én, szombaton. 1890. mutatja, hogy 8B8 —889-ben már egész erővel megindult a honfoglalás nagy müve, de teljesen csak 898-99-ben fejeztetett be. Mert akár Anonymus-t, akár a byzanti Írókat, Bolgár Simon fejedelem háborúját, akár a nyugati irókat, Égin hardot stb tekintjük: mindegyiknek adatai, ámbár a részletekben és kronológiában egymástól gyakorta eltéroleg azt bizonyítják, hogy Árpád részenkint foglalta el az országot és hogy legutolsónak maradt a dunántúli rész, Pannónia, mely körül mint a régi római civilisatio székhelye körül később az egész magyar állam tömörült. Tehát a honfoglalás tényének befejezését határozottan Pannoniának, az újonnan alakult magyar állam kebelébe való permanens becsatolása jelzi. Hogy mikor kebeleztetett ez be, azt nem lehet pontosan tudni; a történetírók a 894-898, 899 évek közi di'fferálnak. Annyi bizonyos, hogy 899-ben Árpádmik egy nagy hadserege már Karinthiánon ésFriaulon keresztül Olaszországba, Lombardiába nyomult elő hadakozni. 899-ben történt ugyanis a nevezetes brentai győzelem Berengár Longobard fejedelem fölött és akkor őseink már Paduán, Pávián, Milánón, Turinon keresztül egész a savoyai havasokig dúlták Olaszországot, majdnem két évig ott tanyázván és végre Berengárral békét kötve tértek haza. Ezt tekintve, már most lehetetlennek látszik, hogy Árpád, ez a kítünó' hadvezér, a ki annyi biztosság és óvatossággal intézte a haza elfoglalását, előnyomult és két évig tartózkodott volna Lombardiában oly nagy haderővel, ha háta mögött Pannónia nem lett volna még elfoglalva és a magyar állam corisolidálva. Tehát ha ez 899-ben történt, a mi bizonyos, bizonyos az is, hogy Pannónia elfoglalásának és a magyar állam kebelébe való állandó csatolásának már legalább is 898-ban végbe kellett volt menni. Ez a két határpontunk van tehát: 888 —89, mint a honfoglalás kezdete, mint eddig a történetírók tartották és mint azt Szabó Károly ma is vitatja, továbbá 893 — 99, mint a honfoglalás végidöpontja ; szóval, t. ház, eme 10 év keretén belül a honfoglalás ezredéves emlékünnepe akármelyik évben megtartható. A szakbizottság ily eredményre jutván, hogy mégis egy évet válaszszon ki és azt, mint az ünnepély megtartásának leginkább megfelelőt ajánlja : megállapodott 894-ben, nevezetesen legfőkép azért, mert Szalay László nagy történetírónk szerint, a ki mint államférfiú is egyike volt a legszellemdúsabbak'iak, a pusztaszeri alkotmányozó nemzetgyűlés az 894-iki évben tartatott meg és így ezen évet vévén alapul, a honfoglalás emlékének megünnepelése egyúttal a magyar alkotmánynak is ezredéves emlékünnepét képezné, egy ilyen par excellence alkotmányos nemzethez illőleg. Tehát, mondom az akadémiai bizottság többségének ajánlata szerint az 1894-ik évben volna megtartandó a honfoglalás ezredéves ünnepélye, a mely egyúttal alkotmányunk ezredéves ünnepe is lesz. (Élénk helyeslés.) Természetesen azonban e felett nem volt hivatása dönteni az akadémia bizottságának, sem magának az akadémiának; hanem csak igen alapos tárgyalás után ezen értelemben szerkesztette és küldte fel a kormányhoz véleményét, egy tagnak külön véleménye kíséretében, a ki későbbi időpontot 1898—99-et ajánlott, a honfoglalás befejezésének tenyéré fektetvén a súlyt. Most igen természetesen a t. kormány és a ház bölcsességétől fog függeni, hogy megállapítsa az évet, a mely eu az ezredéves ünnep megtartassák. Hogy csakugyan 1894-ben, vagy 1898 vagy 1899-ben vagy bármely más évben legyen-e ez, arra nézve részletekbe bocsátkozni most nem akarok, nincs is a kérdés még annyira megérve; különben is, napirend előtti mostani felszólalásomban nem tekinthetem ezt feladatomnak. Miután azonban a honalkotás megünneplése az összes magyar nemzetet érdekli s a társadalom is mozogni kezd immár ez irányban — és én ezt nagyon örvendetes jelenségnek tartom — és miután a legközelebb megalakult műpártoló egyesület gr. Zichy Jenő indítványára már ki is küldött egy nagy bizottságot, melynek feladata a honalapítás ezredéves ünnepének alkalmára bizonyos emlékünnepélyek tervezetének kidolgozása; tehát midőn már a társadalom is önként megmozdult; továbbá midőn már 5 év óta fekszik a ház asztalán e tárgyban számos törvényhatóságoktól pártolt indítvány; midőn a volt kormány is helyeslőleg nyilatkozott, még pedig- ismételve, hogy annak idejében meg fogja tenni javaslatát; midőn végre a magyar tudományos akadémia is, mint felhívott szakközeg rég megadta a maga véleményét : mindezeknél fogva helyén levőnek tartottam, hogy épen az én csekélységem, mint az akadémiai kiküldött bizottság egyik tagja, kérdést intézzen a jelenlegi t. ministerelnök úrhoz az iránt, hogy miként gondolkozik ebben az ügyben? Osztozik-e a volt kormányelnök Urnak idézett kijelentései ben? S szándékozik-e például a közelebbi ülésszakban vagy a mikorra elkészülhet, előterjesztést tenni e tárgyban ? Mert bár igen örvendetesnek vélem az e tekintetben megindult társadalmi mozgalmat: de azt még sem tartom elégségesnek; mert az a nézetem, hogy az államalapítás nagy emlékünuepét az egész államnak meg kell ülnie. (Helyeslés.) Az alkotmány ezredéves ünnepét csakis az alkotmány tényezője, képviselője, a törvényhozás határozhatja el és ez adhatja meg méltóképen a sanctiót, a koronának is, mint nem kétlem, helyeslésével a tartandó országos ünnepélyekhez és maradandó emlékeknek megalkotásához. (Élénk helyeslés.) ÉB tehát ezekből AZ indokokból vagyok bátor