Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

36S 884. országos ülés május 30 áa, pénteken. 1880. Mondatott ez az én felszólalásomról is. Bátran merek hivatkozni azokra, a kik május 21-diki felszólalásomat hallották, valamint azokra, a kik esetleg azon fáradságot vették maguknak, hogy felszólalásomnak illető részét megnézzék : vájjon abban legtávolabbról is foglaltatik-e olyasmi, a miből ilyen állítást ki lehetne magyarázni? (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Én Kossuth Lajos személyét semmiféle tekintetben, senkivel sem párhuzamba, sem ellentétbe nem állítottam. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Azon állításomat, hogy Kossuth Lajos nyilatkozatai által ellentétbe helyezte magát a nemzetnek nyolez választáson át elfoglalt állásával: arra magyarázni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Az én felfogásom szerint a király személye, tekintélye sokkal magasabban áll, semhogy helyes volna azt parlamenti nyilatkozatokba, pártok közötti vitatkozásokba belevonni. (Általános helyeslés.) Én, minthogy ez tagadhatatlanul igy van, ezen hibát e helyről nem is követtem el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A sajtóban igenis történtek hasonló nyilatkozatok és történtek másutt is a házon kivül, hogy ezen kérdés tárgyalásánál a király személye körül is forgott a vita. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Megengedem, ezen felfogás tetszett önöknek és épen azért, mert tetszett és mert az által emelni kívánták az önök által elfoglalt álláspont jelentőségét, ugy emlegették, hogy a kormány tagjai vonták bele a király személyét. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Ugy is van ! Ellenmondások a jobboldalon.) Volt felszólalásomban még egy nyilatkozat, a melyet némely felszólalt képviselő ur erre értett. Én ugyanis azt mondottam, hogy a ki magyar honpolgár akar lenni, egyszersmind ő Felségének a koronás királynak alattvalója kell, hogy legyen. Ezen állítás helyességét többen kétségbevonták, de én fentartom ma is és fentartom épen azon álláspont alapján, melyet az illető képviselő urak kijelentettek, azt mondván, hogy a magyar királynak nincs alattvalója, hanem van alattvalója a magyar államhatalomnak ; mert ez alapon, minthogy a király az államhatalom kiegészítő része, honpolgár csak az lehet, a ki az alkotmány iránt, a király iránt hűséggel viseltetik és igya honpolgárságot a király iránti hűségtől elválasztani nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt is mondották, hogy ezen párhuzamot a korona és Kossuth között mi vittük be a vitába. Ezt részemről határozottan tagadom és hivatkozom azon nyilatkozatokra, melyek nem a jelen vitában, hanem már november 20-án tétettek. Azt hiszem, ismeretes, hogy azont. pártnak, mely ezen kérdésben Irányi Dániel képviselő ur határozati javaslata mellett foglalt állást, hivatalos közlönye a „Budapesti Újság". (Ellenmondások a szélső baloldalról és felkiáltások: Nincs hivatalos lapunk! Közbeszólások a jobboldalról: Akkor az volt. Most szégyenlik! Nagy zaj.) Méltóztassék megtagadni, de azért mégis áll az, hogy nem ezen oldalról, hanem az önök részéről vonatott ez a vitába! (Igaz! Ugy van! a jobboldalon ! Ellenmondások a szélső baloldalon.) Az említett lap november 21-iki számában ez áll (olvassa): »Minden igaz magyar ember előtt ezentúl (Nagy zaj a szélső baloldalon. Közbeseólások a jobboldalon : Érdemes meghallgatni! Nagy zaj. Elnök csenget) minden igaz magyar ember előtt nem a parlament székhelye, Budapest lesz a nemzet fővárosa, hanem Turin; ott lesz a mi királyi palotánk, mert ott lakik Kossuth, Magyarország koronázatlan királya." (Hosszantartó nagy zaj.) Am méltóztassanak azt mondani, hogy nem most, hanem régebben jelent meg e nyilatkozat; azonban megjelent az oly lapban, melyre ha jól tudom, rá volt nyomva, hogy a párt hivatalos közlönye. (Elénk ellenmondás a szélsőbalon.) Örömmel látom, t. képviselőház, hogy az, a mit mondok, önöknek nem tetszik; bizonyára azért nem akarják meghallgatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek most, t. képviselőház, azon másik állításra, hogy következetlen azon ministerek eljárása, a kik a kormánynak azelőtt a volt ministerelnök alatt s ma is tagjai. (Halljuk! Halljuk!) Én már múltkori felszólalásom alkalmával kimutattam, hogy itt következetlenségnek nincs helye s kimutattam, hogy a volt kormány tagjai s a volt ministerelnök ur közt a nézeteltérés miben állott. De merem állítani most is egész határozottsággal, hogy a volt kormánynak azon tagjai, kik ma is ministerek, októbertől fogva a mai napig sohasem kívánták a honossági törvény 31. §-ának módosítását. Történtek ugyanis nyilatkozatok arra nézve, hogy a honossági törvénynek többrendbeli hiánya van; de ezen hiányok az örökbefogadással való visszaélésekre s a katonakötelezettség kijátszására vonatkoztak. Ezeknek módosítását csakugyan a jelenlegi kormány tagjai közül is többen szükségesnek látták; de a kormány jelenlegi tagjait azért, mert nem fogadnak el oly törvényjavaslatot, a mely mindezen szükséges módosításokból mit sem foglal magában, hanem magában foglal intézkedést oly szakasz módosítására nézve, melynek módosítását a kormány nem kívánja: azért, mondom, hypocrisissel vádolni a kormány tagjait absolute nem lehet. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Helfy Ignácz ; Hát a november 22diki nyilatkozat ? Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Hivatkozás történt, t. képviselőház, arra is, hogy a kormány nemcsak készségét fejezte ki az irány-