Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-384
884. országos ülés májuf 30 án, pénteken. 18í>0. 369 ban, hogy a honossági törvényt módosítja, sőt — mint egy képviselő ur megjegyezte — két minister, a volt helügyminister és a mostani igazságügyminister urak, meg is voltak bizva egy törvényjavaslat kidolgozásával. Ez meg is történt. Ertem, hogy a képviselő uraknak nincs tudomásuk, hogy e törvényjavaslatban mi foglaltatott, mert az nyilvánosságra nem került; azonban a törvényjavaslat itt fekszik előttem. Ennek alapján eonstatálom azt, a minek kifejezést adott az imént a volt ministerelnök ur is, hogy ezen törvényjavaslatban a honossági törvény 3Í. §-ának módosításáról szó sincs. Ezen törvényjavaslat tárgyaltatott a ministertanácsban, hajói emlékezem, február hónapban ; azelőtt tehát, mielőtt az tárgyaltatott, nem is volt alkalmuk az előbbi kormány tagjainak, hogy akár nézetüknek kifejezést adjanak, akár, mint önök kívánják, ezen székeket elhagyják. A képviselőházban a ministerek véleményüket nem mondhatják el mindaddig, mig a kormány azon kérdésben véleményét meg nem állapítja. (Élénk helyeslés a jobbo 1 dalon.) Ezen kérdés tárgyaltatott február havában és akkor megmondták azon ministerek véleményüket ép oly határozottsággal, hogy a módosítást nem kivánják, a mint kimondták október havában és kimondják ma. (Helyeslés a jobboldalon.) A kormányt tehát következetlenséggel vádolni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon) De azt mondják a t. képviselő urak, hogy nemcsak a kormány esett következetlenségbe, de maga a többség is, a mely pártolja a kormányt és pártolta az előbbi ministerelnököt is. Eötvös Károly ; Arra nem adunk semmit! Gróf Szapáry Gyula ministerelnök: Azt hiszem, Eötvös Károly képviselő ur is meg fogja engedni, hogy ezen kérdésre, miután felhozatott, reflectáljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondották a túloldalon, hogy ez a többség következetlenségbe esett önmagával, mert pártolta a volt ministerelnök nyilatkozatait és pártolja a mostani ministerelnökét is. Erre nézve azonban méltóztassék különböztetésttenni; (Halljuk ! Halljuk!) méltóztassék megkülönböztetni azon kérdéseket, melyek e házban tárgyaltattak, melyekről a ház tagjainak alkalmuk volt nyilatkozni és méltóztassék ezeket megkülönböztetni azon későbbi nyilatkozatoktól, melyek akkor történtek, mikor a tárgy nem is volt napirenden. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen megkülönböztetés alapján be fogják látni, hogy a képviselő urak ezen oldalon ép ugy ellenezték Irányi képviselő ur határozati javaslatát, a mint ellenzik most törvényjavaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ez constatált tény és ezzel szemben a többséget következetlenséggel vádolni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől) Azt is mondták egyes képviselő urak •— ha KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖ'JET. jól emlékszem, Polónyi képviselő ur is moadta — hogy miért állítjuk mi Kossuthról, hogy ő fenn akarja tartani honosságát, mikor ezt Kossuth soha sem kívánta, mikor ő ez iránt sem a kormányhoz, sem a törvényhozáshoz kérvénynyel soha sem fordult. Ezzel szemben, t ház, tegnap Holló Lajos képviselő ur ép ellenkezőleg azt fejtegette, hogy mért nem teljesítjük Kossuthnak ezen kívánságát, hiszen Kossuth nem követel, ő csak kér, csak esedezik. (Derütség jobbfelöl.) A két nyilatkozat közö.t minden esetre ellenmondás van; (Igaz! ügy van! jobbfelöl) hogy melyiknek van igaza, annak taglalásába nem bocsátkozom. (Derültség jobbfelöl.) De hivatkozom egy megtörcént tényre. (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Lajos egy levélben, melyet április 4-ikén intézett a függetlenségi párt egyik tagjához, ezt irja: „Azt hiszem, nagy erkölcsi súlyt adna az önök fellépésének, ha a benyújtandó törvényjavaslatot a pártnak minél több, ha lehet, minden tagja aláírná. Egy törvényjavaslat, melyet 90 képviselő ad be, imposans jellegű tüntetéssé fejlődnék. 1 ' Ez, t. képviselőház, megtörtént. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Önök benyújtották a törvényjavaslatot, aláirtak, a kapott utasítás szerint, kilenczvenen, amint az elnök ur is enuntiálta; de elmaradt-az, ami jelezve volt, hogy ez imposans tüntetéssé fejlődjék ; (Élénk tetszés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon) sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a kik ezt az ügyet előhozták, sokkal többet ártottak, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) mint használtak annak. (Helyeslés jobbfelől. Ellenmondások a szélső balon.) Felhozatott még ugy az igazságügyminister úrral, mint az én felszólalásommal szemben az, hog'v mi kikeresünk Kossuthnak történelmi műkődéséből egy episodot és arra fektetjük egész érvelésünket; ez az episód Kossuthnak 1849. április 14-iki fellépése. (Hal juk! Halljuk!) Én, t. ház, sokkai jobb véleménynyel vagyok Kossuthról, mint önök; mert én elismerem, hogy Kossuth egész működése alatt következetes volt és hiven követte elveit: az a föllépés tehát az ő működésében nem episodicus jellegű, hanem eljárásának egyik alapelvéből folyt. De úgy ma Irányi t, képviselő ur, mint más t. képviselő urak előbb is, fölemlítették azt a kegyeletet, melylyel a nemzet Kossuth személye iránt viseltetik. Ennek a kegyeletnek létezését nem tagadom; csakhogy ha ennek taglalásába bocsátkozunk, jó lesz talán azt is kutatni, vájjon ez a kegyelet Kossuthnak melyik időszakbeli működésére vonatkozik? (Ugy van! Ugy van! jobbf"elöl!) Vonatkozik-e Kossuthnak 1848-iki működésére, (Felkiállások a szélső baloldalon: Az összesre!) vagy későbbi ténykedésére (Mozgás a szélső haloldalon. Halljuk! Halljuk!) s különösen 1867. óta folytatott, működésére? Ha 4J
