Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

884. orszftgos ülés mftjns 80-án, pénteken. 1890. 335 Felkelt az akkori ministerelnök ur és abbeli nézetének adott kifejezést, hogy az Irányi Dániel t. képviselő ur által Kossuth Lajos nagy hazánkfiára, de még a kivándorlókra vonatkozólag is félretett kérdés az 1879-iki törvény helyes értelmezése mellett tulajdonképen tárgytalan; mert szerinte azok, a kik díszpolgárrá választattak és e választást elfogadták, vagy azok, mint a kivándorlóklegtöbbj e,községeikkel összeköttetésüket fentartották, azok a törvénynek szerinte helyes értelmezése alapján ezentúl is honpolgároknak tekintendők. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én előttem kétség tárgyát nem képezte sohasem, hogy senkinek — még a ministerelnöknek sem — ilyetén kijelentése a törvény ren delkezéseivel szemben meg nem állhat, a törvény rendelkezéseit meg nem változtathatja, a törvény rendelkezéseinek természetes hatályát meg nem akadályozhatja. (Helyeslés balfélöl.) De, t. ház, én ezen a helyen ülve, mit tehettem a kormány ilyen nyilatkozatával szemben, mint politicus ? (Halljuk! Halljuk !) Fel kellett tételeznem, hogy azon nyilatkozat a korona beleegyezésével történt, a korona álláspontját fejezte ki. (Igaz! TJgy van! balfélöl. Halljuk ! Halljuk! jóbbfelől. Zajos mozgás a szélső baloldalon.) Magatartásom igen kényes és egy fontos körülményre nézve megtámadtatván, azt hiszem, önmíigam iránti kötelességet teljesítek (Helyeslés balfélöl) és számíthatok a ház méltányosságára, hogy ezt megvilágíthassam. (Halljuk! Halljuk!) Fel kellett tételeznem, hogy a volt kormányelnöknek az a nyilatkozata — bár kétségtelenül kizárólag a kormány felelősségére — a korona beleegyezésével történt s igy a törvényhozás egyik factorának felfogását tartalmazza a fennálló törvény értelmezésére nézve. Ezzel szemben én, mint politicus, mit tehettem ? Helyes lett volna-e a magam részéről erről a helyről arra a merev álláspontra helyezkednem, a melyet támogattam volna, ha a korona első tanácsosa azt magáévá teszi s annak zászlóját kibontja? Helyes lett volna-e ez részemről, midőn azt kellett gondolnom, hogy a korona tanácsosai a korona beleegyezésével ezen magyarázat utján akarjáke kérdés politikai bonyodalmait elhárítani. (ügy van! balfélöl.) Helyes lett volna-e ilyenkor részemről ezen politikai eljárást meggátolni, ai^nak útját állani ? Én, t. ház, ezt helyesnek nem tartottam. (Tetszés a baloldalon.) Annál kevésbé tartottam volna ezt helyesnek, mert — ámbár a törvény betűje, a törvény grammatikai magyarázat szerint való értelme a kormány ezen kijelentésével ellentétben áll — a törvény ratiójának, tudniillik annak, hogy az veszítse el a honpolgárságot s hogy annál vélelmeztessék a honpolgárságról való lemondás akarata, a ki hazájával minden összeköttetést megszakított: mondom a törvény ratiójának ezen értelmezés megfelelt, ezzel ellentétbe nem állt. (Ugyvan! balfelöl!) Hát én azt a törekvést, t. ház, hogy a kérdés nehézségei elhárittassanak, nem ellenezhettem. De ha nem elleneztem, akkor kívánnom kellett azt is, hogy ezen nyilatkozat ne a közönség félrevezetésére szolgáljon, hanem őszintén, következetesen keresztülvitessék. (TJgy van! balfelöl.) Ennek pedig egyedüli útja az lett volna, hogy a törvény azon értelmezéséhez, melyet a törvényhozás egyik factora már magáévá tett, a törvényhozás többi factorai is hozzájáruljanak. (Élénk helyeslés balfélöl.) A midőn én Boda Vilmos t. képviselő ur indítványára szavaztam, megmondom azt is, miután felhíva látom magamat rá, hogy miképen képzeltem volna e kérdés megoldását a további stádiumokban. (Halljuk!) Boda Vilmos t. képviselőtársamnak indítványát, mely szerint a törvény azon felfogás értelmében — s itt méltóztassanak minden szót figyelembe venni — azon felfogás értelmében módosíttassák, a melynek a volt ministerelnök ur kifejezést adott, ezen szó szerinti értelmezésében én magamévá nem tehettem volna. Magamévá tettem az indítványt és szavaztam rá, mert az csak utasítást tartalmazott a kormánynak arra, hogy nyújtson be javaslatot, hogy initiáljon valamit a törvényhozás részéről. A legszélső határ pedig, a melyig szerintem a volt ministerelnök uraltál tett nyilatkozat után elmenni lehetett volna, az lett volna, hogy valamely alakban a törvényhozás másik két factora, a képviselőház és főrendiház is declarálja, hogy ők is akként értelmezik az 1879-iki törvényt, mint azt a volt ministerelnök ur értelmezte. Ekkor, t. ház, új törvény megalkotása nélkül egyszerűen az öszszes törvényhozási factoroknak azon declaratiója folytán, hogy ők az 1879-iki törvényt ekkép értelmezik s hogy ez volt az 1879-iki törvénynek czélja, szóval authenticus törvénymagyarázat alapján éretett volna el az, a mit én, ha az a jogrendnek sérelme nélkül megtörténhetik, szívesen elértem volna: hogy Kossuth Lajos formai állampolgársága is megtartassék. Ez volt, t. ház, a legszélsőbb határ, a melyig el lehetett volna menni; ebben nem láttam volna törvényalkotást abból a motívumból, a melyet — mint már sokszor mondtam — törvényhozási motívumul el nem fogadhatok; hanem csak törvényhozási declaratiót, melyből kitűnt volna, hogy az a kérdés, a mely a kedélyeket foglalkoztatta, nem is létezik. Ez volt szándékom akkor s ez volt az, a mi bennem lakott s ez, gondolom, ha hiba volt benne, csak azt bizonyítja, hogy én a legszélsőbb, a lehető legszélsőbb határig el akartam menni, hogy a_z az óhaj teljesíttessék, a melyet önök táplálnak. (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás a seélső baloldalon.)