Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-384

366 8^4. országos ülés május 30-án, pénteken. 1890. De ma egy egészen más situatióval állunk szemben. (Halljuk! Halljuk!) Akkor az 1879-iki törvény által kitűzött terminus még nem járt volt le, akkor lehetett volna törvénymagyarázat utján azt az akadályt elhárítani. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Nagy kérdés, (Zaj a szélső balon) hogy politikailag helyes lett volna-e ez vagy nem. De miután a korona első tanácsosa is e térre lépett, én ennek akadályokat útjába gördíteni nem akartam, de azután kívántam, hogy ez őszinte és loyális legyen és következetesen is keresztülvitessék. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ma azonban, t. ház, fölmentünk a dolognak ezen stádiumán. Ha az 1879-iki törvény authentice másként nem magyarázatván, megteremtette azokat az eredményeket, melyek annak szó szerinti szövegéből folynak s ma már nem lehet törvénymagyarázat által e nehézségen segíteni. (Nyugtalanság és ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De igenis, uraim, akkor a törvény authenticus magyarázata által el lehetett volna e kérdést intézni; ma már csak új törvény alkotása által lehet elérni azt a czélt, hogy a formai állampolgárság Kossuth Lajos számára megtartassák, még pedig egy oly törvény alkotása által, a mely, mint én is, mások is kimutatni bátrak voltunk, legalább annak 2. §-ában elvileg határozottan helytelen irányt is tartalmaz. Ma, t. ház, egészen világos a situatio, ma nem lehet az embernek még s ubtilitások által sem, melyeknek tért engedni talán szabad egy helyes és üdvös czél elérése érdekében, de ma ily subtilitások által sem lehet azt elkerülni, hogy vagy meg kell barátkozni azzal, hogy az 1879-iki törvény következményei beállottak, vagy csakugyan meg kell változtatni a jogrendet, új törvényt kell alkotni, ebből a mindenkor inadmissibilis indokból, hogy az alkotmány bármely sarkalatos alaptételének el nem ismeréséhez, hogy ez állásponthoz alkalmazzuk a jogrendet. (Ellenmondás a szélső balon. Élénk tetszés bal- és jobbfelöl) Ma, t. ház, egészen világos léyén a helyzet, ugy közjogilag, mint politikailag teljesen világos előttem az én kötelességem és azt legjobb lelkiismeretem szerint teljesítem is. (Zajos tetszés balfelől.) Tisza Kálmán: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) Teljes tisztelettel a házszabályok iránt, melyeknek megtartását mindenkire nézve kötelességnek tartom, csakis szavaim értelmének helyreállítása végett és személyes kérdésben fogok pár szót szólani. (Halljuk! Halljuk !) Áz egyik az, hogy midőn Irányi képviselő ur beadta határozati javaslatát, az főbb vonalaiban igenis egyforma volt a mai törvényjavaslattal, mert a 31. §. eltörlését kívánta a határozati javaslat ép ugy, mint a töryényjavaslat. (Igás! Vgy van! a szélső baloldalon.) És így én abban, hogy azon határozati javaslatot el nem fogadtam és e törvényjavaslatot szintén nem fogadom el, teljes szigorú consequentiával járok el. De ugyanazon nyilatkozatomban, melyre gróf Apponyi Albert t. képviselő ur hivatkozott, mondván, hogy bona üde, nem a publicum félrevezetése czéljából kellett volna eljárni, egész egyenesen, határozottan, őszintén megmondtam, mindig fentartottam és fen tartom ma is és akkor, mint a kormány elnöke oly modorban mondtam, a mint egyedül mondhattam és oly megbeszélések után mondtam, hogy az 1879-iki törvény értelmében azokat, a kik a díszpolgárságra megválasztatván, azt elfogadták, ép ugy, mint azokat, kik az ő községükkel folytonos összeköttetésben maradtak, honpolgároknak tekintem, mert ezt is elégnek tartom az 1879-iki törvényben kikötött megszakítás eszközlésére. És nem tudom, hol látnak itt a képviselő urak ellentétet, mert ép ugy megmondtam én, midőn bejelentettem a háznak leköszönésemet, hogy ez a nyilatkozatom az összes kormány nevében történt, valamint a ministerelnök ur is, midőn e vitában először felszólalt, határozottan hivatkozott azon nyilatkozatomra, melyben megmondatott, mi volt az, a mi a kormány nevében történvén, a kormányt kötelezte és mi volt az, a mi nem. Én tehát e nyilatkozatomtól eltérést még eddig nem tapasztaltam. Ez az, a mit meg akartam mondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Meg kell még mondanom — visszatérve a bona fides-re és arra, hogy nem félrevezetési szándékból történt az a nyilatkozat — hogy én azt igenis azon szempontból mondtam, hogy mindazok, a kik igazán, őszintén azért óhajtják, hogy e dologban valami történjék, hogy ne okoztassék kellemetlenség egy, bármint vélekedjünk újabb működéséről, a múltból kegyeletet érdemlő és nagy érdemeket szerzett férfiúnak, meg lehessenek nyugodva a nélkül, hogy a törvényhozási kérdést felvetni szükséges legyen. És még azt is mondhatom, hogy az igaz, nem Összes factorai a törvényhozásnak, de a képviselőháznak igen nagy többsége ezen nyilatkozatomat magáévá tette. (Igaz! Ugy van! a szélső báloldalon.) Ezt senki sem tagadta • a képviselő urak képzelték, hogy valaki megtagadta, de én senkitől sem hallottam ezen hosszú vita menetén, hogy megtagadta volna. Későbbi nyilatkozatom — a mint akkor is megmondtam— a vita közben az előzetes megbeszélés lehetősége nélkül történt és közbejöttek azután azok, a miknek nem kellett volna közbejönniök. (Ügy van! jobbfelől.) Közbejött az, hogy utóbbi nyilatkozatomat, bár azzal kezdtem, hogy Kossuthról elmondtam véleményemet — most is azt tartom, nem teszek hozzá semmit, de nem is veszek el belőle — ugy tüntették fel, mint Ígéretet azon czélból, hogy egyenesen ő miatta törvényhozási intézkedés történjék. (Felkiáltások balfélöl: Ugy is volt mondva!) Jött azután azon Aradra intézett