Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

883. országos ülés május 29-éo, csütörtökön. 1890. 339 Azt mondotta végre a t. igazságügyminister ur, hogy Magyarország súlyát és biztosságát azon szilárdság szerint ítélik meg, a milyen őszinte a dynastia s a nemzet közti kibékülés. Arról vagyok meggyőződve, t. ház, hogy Irányi Dániel t. kép­viselőtársam és mindazok, kik ezt a törvényjavas­latot benyújtották, épen ennek akartak szolgálatot tenni. (Igaz! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Egy kérdés van még az országban a nemzet és a dynastia között megoldatlan, ez az a kérdés. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől.) Mig ez a kérdés megoldva nem lesz, nem hiheti senki, sem a kül földön, sem egyáltalában a világon, hogy a kibékülés teljes és örökös. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) Ezt akartuk az útból elhárítani. Mi akarunk a dynastiának szolgálatot tenni és nem a t. túloldal. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezért szavazom meg e törvényjavaslatot. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Josipovich Géza jegyző : Kőrösi Sándor. Kőrösi Sándor: T.képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nincs szándékomban a napirenden levő javaslathoz hozzászólani, (Halljuk! Halljuk !) mert e törvényjavaslat mellett és ellen oly nagy szám­iján hozattak elő az érvek, hogy én azok egyiké hez vagy másikához újat már alig tehetnék. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlésekbe kellene bocsát­koznom, a mit tenni nem akarok. Azonban fel­szólalásra érzem magamat kényszerítve t. kép­viselőtársam, Eötvös Károly tegnapi beszéde alkal­mával közbeszólásomra tett nyilatkozati folytán. Tegnap ugyanis Eötvös Károly t. képviselőtársam Tisza Jstvánról beszélvén, azt mondja (olvassa): „. . . O nem a „perduellio" szót használta, h mem a „rebelüo^-t. Magyarul a perduelliót nevezhetnok pártütésnek, a rebelliót forradalomnak". Erre közbekiáltottam : „Lázadásnak". Erre mondta Eöt­vös képviselő ur: " Lázadás, az seditio. Seditiót pedig nemes ember nem csinálhat a corpus j"uris szerint. Ezt jogtanárnak tudnia kell. A szent korona tagja csak perduellis és rebellis lehet, de lázadó nem. A mostani törvények szerint azonban már lehetne, de most meg seditio nincs." Erre nézve vagyok bátor egy-két észrevételt tenni és azt hiszem, kötelességem is nyilatkozni, mert azt is mondta, hogy én jogtanár vagyok, ez azonban nem áll. (Felkiáltások a szélső balon: De volt!) Ez megint más kérdés. Meszlényi Lajos: Voltra nem ad a zsidó semmit! (Derültség a szélső baloldalon.) Kőrösi Sándor: Igaza van t. képviselő­társamnak abban, hogy 23 esztendeig voltain jog­tanár, de alkalmasint tudomása van arról is, hogy ezen idő alatt egy büntető-jogtant is irtain, mely közkézen forog . . . Meszényi Lajos: Arról senki sem tud semmit. (Zajos derültség a szélső balon.) Kőrösi Sándor:. . . azt hiszem tehát, hogy a ki a nyilvánosság előtt irodalmi téren fel mer lépni,kötelessége nyilatkozni akkor.ha azt mondják, hogy ezt vagy amazt nem tudja. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Nem akarok itt hosszú fejtegeté­sekbe bocsátkozni az állam elleni bűntettekről, mert az nagyon akadémicus értekezés lenne, a minek nem itt a helye. Azt mindnyájan tudjuk, hogy hazánk­ban három állami büntettet ismertek: a felség­sértést, vagyis a crimen lesae majestatis-t, a per­duelliót, a melyet pártütésnek vagy felségárulás­nak is neveztek és végül a nóta intidelitatist, mely­nek e-etei az 1823 : IX. törvényczikkben vannak elsorolva. A két első bűntett fogalma hazánkban egy­mástól nem különböztettetett meg, hanem a római jog mintájára nálunk is összeolvadt és törvényeink­ben a két fogalmat felcserélve használták és ugyanazon bűntettet értették alatta és ugyanazon büntetéssel is sújtották. Értették alattuk ugyanis azon bűnös cselekményeket, a melyek az állam összessége, az állam feje vagy az állam alkotmánya ellen irányultak. Lázadást is ismernek törvényeink és abban igaza van t. képviselőtársamnak, hogy ugy tör­vényeinkben, mint a tankönyvekben a lázadásnak latinul seditio a neve. De előfordul tumultus né­ven is. Thaly Kálmán : Az zendülést jelent. Papp Elek: Tumultus csak a képviselő­választások alkalmával van. (Derültség a szélső baloldalon.) Kőrösi Sándor: Abban tehát igazat adok képviselőtársamnak, hogy a lázadást seditiónak is nevezik. De ez alatt régebben ,sem értettek egye­bet, mint azon törvényellenes cselekményt, mely az állami hatalom közegei, az állam joga, az állami hatalom intézkedései ellen irányult. Ily cselek­mények voltak tehát régebben is. A mai érvény­ben levő büntető törvénykönyv készítője, indoko­lásának II. kötetében a 101. lapon szól a lázadás­ról és elmondja, hogy micsoda név alatt fordul az elő törvényeinkben. Abban azonban már nincs igaza t. képviselő­társamnak, hogy nemes emberezen cselekmények­nek alanya nem lehetett, hogy lázadásban részes nem lehetett, hanem, hogy nemes ember csak per­duelliót, vagy nóta infidelitatis-t követhetett el. Állításom igazolásául utalok az idézett indo­kolás következő pontjára: „A seditio" régibb hazai törvényeink szerint is az állam elleni bűn­tettnek tekintetett A Dózsa György-féle lázadás­nak legyőzése után az 1514-ik évi országgyűlésen hozott számos törvények, nevezetesen IV. czikk­től az Lik törvényczikkig, csaknem valamennyi, az azon lázadásban résztvett parasztok és nemesek megbüntetéséről, a károk megtérítéséről s az eljá­rásról rendelkezik. Nekem nem yolt elég időm arra, hogy a 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom