Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

340 383 országos ülés május 20-éii, csütörtökön. 1890. IV. tör vény czikket és a következőket a corpus jurisban egész az L-ig végigolvassam; hanem a törvényjavaslat indokolása készítőjének előadá sából kitűnik, hogy ő megtalálta azt ezen törvény­czikkekben, hogy nemes ember is lehetett alanya a lázadásnak. De kitűnik az a lázadás fogalmából is, mert nemes ember parasztok közé keveredhetett és részt vehetett oly cselekményekben, melyek által megtámadtattak az állami közegek rendelkezései, a személy- és vagyon-biztosság. Én tehát azt tartom, hogy a javaslat indoko­lása Írójának igaza van, midőn azt mondja: „Ámbár az idézett törvények nem állapítják meg a seditio vagy rebellió constitutiv elemeit, annyi azonban kétségtelenül kidomborul azok szavaiból és intéz­kedéseiből: hogy a tömegeknek a felsőség elleni erőszakos felkelése, a mennyiben az a nóta infide litatis tényálladékát nem képezte, lázadásnak te­kintetett és hogy a lázadás rendszerinti büntetése az életvesztés volt." Részemről azt hiszem, hogy t. képviselőtár­samat is azon terminológia hozta tévedésbe, mely szerint majd rebellió, majd proditio, majd seditio, majd insmvectio néven jön elő törvénykönyvünk­Len a lázadás fogalma. Tehát azt hitte, hogy a lázadás fogalmának a seditio felel meg, pedig e fogalomra az itt megjelölt szavak is ráillenek. Csak ennyit kívántam mondani, csak azt akartam bebizonyítani, hogy nemes ember is le­hetett alanya a lázadásnak. (Helyeslés jobbról.) Madarász József jegyző: Eötvös Károly! (Halljuk ! Halljuk!) Eötvös Károly: A t. ház kegyes engedel­mével óhajtanék egy pár megjegyzést tenni Kőrösi Sándor t. képviselőtársam fejtegetéseire, mert azon fejtegetésekkel az én tegnap mondott szavaim félreértése vagy más irányban való ma­gyarázása következett be. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) T. ház! Én azt állítottam, hogy régi magyar hazai törvényeink értelmében seditióbui magyar nemes, a szent korona tagja bűnös nem lehetett. Ezt állítottam. Azt a jogi fogalmat, hogy mi volt a rebellió, perduellio, insurreetio és seditio legelőször Verbőczy tripartituma határozta meg szabatosan, a mennyiben — gondolom az első rész XIII. czíme szerint — az adományozási rend­szer egyik institutiója volt rebellió esetében a ja­vaknak a koronára háramlása és érdemes haza­fiaknak adományozása. Á régi hűbéri és adományozási rendszerrel szoros összefüggésben álló bűntény vagy politikai vétség a i-ebellio, a melyet épen azért más, mint nemes ember, tehát oly javak tulajdonosa, melyek a szent koronára szállhattak és érdemes hazafiak­nak eladományoztathattak, el nem követhetett. A jobbágyok, a subditusok és a colonusok — Ver­bőczy I. részének 13. czikke szerint, a rebelliót nem követhették el, mert a rebelliónak egyik eon­stitutiv eleme, a javak miként való birása, náluk elő nem fordulhatott, mert ők javakkal nem ren­delkezhettek, a mi kis ingóságuk, szerzeményük volt, az nem a koronára szállt. Itt kezdődik a megkülönböztetés a magyar közjogi és büntetőjogi institutiókban a két fogalom közt. Ha nem nemes, jobbágy sorsú kelt fel, ha mindjárt oly természetű bűntényt követett is el, minő a rebellió vagy perduellio ; ezt törvényeink seditiónak nevezték. A jobbágyok felkelése rend­szerint, sőt kivétel nélkül egész nemzeti történel­münkben 1514-től 1848-ig mindvégig, soha sem az állam akarata, vagy a korona, vagy a nagy alkotmányi intézmények ellen, hanem mindig a nemesség ellen történt s ezért nevezte ezt aztán a törvényhozás folyton seditiónak, azaz nem az állam összessége, hanem annak csak egyik közege ellen való ellenszegülésnek. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Ezt a valóságos értelmet adta e szónak törvénykönyvünk. (Igaz! Ugy van! a szélső bal­oldalon.) A mi pedig a t. képviselő urnak Csemegi Károly eodificator úrra való hivatkozását illeti, abban a hivatkozásban sincs egészen igaza, mert magának Csemegi Károly eodificator urnak sincs egészen igaza. (Derültség.) Megmondom miért. (Halljuk! Halljuk!) Az 1514-diki királyi decretum bevezetésében „tumultus nefandissimus"-nak nevezi a Dózsa-féle lázadást. Később azonban a törvény szövegében különféle nevekkel nevezi azt. Nevezi rebelliónak, proditiónak, nevezi talán insurrectiónak, de erre biztosan nem emlékszem. Különben jegyezze meg a t. képviselő ur jól, mit egyébiránt a eodificator ur sem distinguált eléggé jól, vagy nem vett észre, hogy miután a Dózsa-féle lázadásban nemesek is részt vettek, mert hisz maga Dózsa is nemes volt és hogy miután abban némely északkeleti vár­megye nemességenagy tömegben vett részt — mint ez a rákosi országgyűlés decretumában a niára­marosi nemességről meg is van jegyezve — ezen lázadást az akkori törvényhozók rebelliónak külö­nösen ezen okból nevezték. (Ugy van! a szélső bal­oldalon.) Ezen kivül jegyezze meg jól t. képviselő­társam azt is, hogy a hol például az 1514. decretum 47. czikkelyében pusztán rusticusról van szó, ott egyedül, kizárólag seditio kifejezést alkalmaz; ott pedig, a hol egyebekről s a Dózsa-féle seregekről általában van szó össze-vissza használja a szava­kat, de perduelliót sehol sem, hanem használja a tumultus proditio és rebellió kifejezést; de a hol ismételten, egyedül, kizárólag rusticusok által támasztott mozgalomról rendelkezik, a 47. czikkely kizárólag a „seditiót" használja. Ezt állítottam én tegnap. A Bocskai és Bethlen-féle háborút ezek közül

Next

/
Oldalképek
Tartalom