Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-383

*83. országos ülés május 29-én, csütörtökön. 1890. 335 a lionpolgárság távollét általi elvesztésének egyszerű kihagyása, még ha a törvénynek egyéb intézkedéseit nem módosítjuk is, határozottan utat nyit olyan polgároknak, kik Magyarország állampolgárai nem akarnak maradni, állampolgári kötelékből való szabadulásra. Az 1879 : L. t.-czikk határozottan tartalmazza azon intézkedéseket, melyeket azon állampolgárnak, a ki az állam kötelékéből szabadulni akar, teljesíteni kell. A ki tehát a védkötelezettséget teljesíteni nem akarja, az, t. ház, a törvénynek a végrehejtása alól kibújhat az esetben is, ha a törvényt változtatjuk, az esetben is, ha nem változtatjuk. Egyébiránt a törvény maga nyit utat arra, hogy azokra nézve, a kik az állam kötelékéből szabadulni akarnak, e lehetőség nyitva álljon; kérik az elbocsáttatást s ezt a törvény szerint meg kell adni mindazon esetekben, midőn az illető folyamodó bizonyítani képes azt, hogy nem egyedül a hadkötelezettség alól való menekülés a czélja. Ezt a törvény megengedi az állampolgárnak s még háború esetén is fentartja* azt a jogot, hogy a felség engedelmével az állampolgári kötelékből szabaduljon. Ezek azok az általános indokok, t. ház, a melyek engem arra vezetnek, hogy a törvényjavaslatot ugy is, a mint az általánosságban tartva van, magamévá tegyen, támogassam-. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Most már engedje meg a t. ház, hogy áttérjek a t. igazságügyminister urnak pénteken tartott beszédére. (HaPjuk! Halljuk!) A t. igazságügyminister ur azt mondja : Nem változtatható meg az 1879. évi L. törvényezikk azért, mert azon motívumok, melyekből a törvény módosítása, vagy valamely törvény meghozatala indokolható, hiányoznak. Meghatározta egyszersmind a t. igazságügyminister ur a loyalitas fogalmát is, kijelentvén, hogy a loyalitas meghatározásában Mocsáry Lajos t..képviselő úrral egyetért. Azt mondja (olvassa): „Értjük alatta azt, hogy a törvényeket őszintén megtartjuk alkalmazva azt a fenforgó esetre, ugy mint azt egy szabad államban, egy alkotmányára mindig büszke ós féltékeny államban, mely csupa szabad polgárokat számlál, alkalmazni kell, alkalmazzuk azt a 67-iki kiegyezésre. A 67-iki kiegyezés egyszersmind kiegyezést és kibékülést képez a korona és nemzet között, kiegyenlítését és a viszony szabályozását foglalja magában a monarchia másik államával, A loyalitást erre alkalmazva, ugy magyarázom, hogy minden alkotmányos tényező, király és nemzet egyiránt akarja valóságos értelme szerint egészében és részleteiben őszintén megtartani a kiegyezést, hogy cselekményeit, magatartását és politikáját ehhez alkalmazni akarja." T.ház! Azt, hogy ezen értelmezésben mennyiben találkozik a t. igazságügyminister ur Mocsáry képviselő úrral, mennyiben nem, nem tudom. Nem is tartom magamat arra hivatva, hogy kutassam. Annyiban azonban eltérek a t. igazságügyminister urnak a magyarázatától, a mennyiben azt mondja, hogy: „Minden alkotmányos tényező köteles a kiegyezést megtartani,cselekményeit,magatartását és politikáját ehhezalkalmazni." Már bocsánatot kérek, ha a t. igazságügyminister ur ennek oly értelmezést ad, a milyent az új ministerium székfoglalása alkalmával is kijelentett, hogy loyalis kötelesség az 1867-iki kiegyezés állandósítására törekedni, ugy én megvallom, t. ház, a t. igazságiigyministernek értelmezésével egyet nem értek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert ezen értelmezésében a t. igazságügyminister ur ellentétbe jő önmagával. Magyarázatában azt mondja, hogy egy alkotmányos állam alkotmányára mindig büszke szabad polgára; de mihelyt azt kimondja, meg kell neki engedni azt, hogy midőn ezen alkotmányukra nézve büszke, szabad polgárok a kibékülés Őszinteségét elismerik, egyszersmind hazafiúi kötelességüknek tartsák egy oly ténynek, melyet Magyarország történetével és törvényes függetlenségével összeférőnek nem tartanak, az 1867 : XII. törvényczikknek megváltoztatására alkotmányos Hton törekedni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezen magyarázat után, t ház, az igazságügyminister ur egy kérdéssel fordul hozzánk. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja: „Már most loyalítas-e megkoronázni a királyt, megvárni tőle törvényeink megtartását, de elfogadni törvényhozási indokból, hogy valaki a királyt el nem ismeri és alkalmazkodni ehhez a felfogáshoz?" T. ház! Én ezen kérdést igy feltehetőnek nem tartom, én a kiegyezést, a kibékülés teljességét az Í867:XII. törvényczikkben nem kereshetem, nem találom; én a kibékülésnek, a kiegyezésnek nemcsak ezt az egyszerű tényét veszem birálat alá és nemcsak ezen egyszerű tény képezi a kibékülés teljességét és a kiegyezést, hanem képezik mindazon tények, melyek a korona részéről megindittattak, a nemzet részéről viszonoztattak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És megengedi a t. ház, hogy idézhessem erre nézve azt, a mi állításunk igazolására szolgál. Az 1861-iki országgyűlés megnyitásán az azt megnyitó királyi biztos Magyarország képviselőihez és főrendéihez következőleg szólt: „Mélyen érzi Felséges Urunk, hogy a lefolyt viszontagságos idők emlékei, ha szeretett Magyarországában aggasztják a kedélyeket, egyszersmind ö Felsége atyai keblén is fájdalmas sebeket ejtettek és tudja, hogy egyedül kölcsönös jogtisztelet és viszonyos érdekméltánylat létesíthetik az egyetértést, bizodalmat, őszinte békülést és hogy csak ezek hozhatják meg ama fájdalmakra az enyhületet és tehetik le egyszersmind alapját a jobb és megnyugtatóbb jövőnek." Erre az országgyűlés következőleg felelt: „Összegyültünk mi is, mint a magyar nemzet képviselői, hogy alkotmányos mű-